A felmérések kimutatták, hogy míg a százéves vagy annál idősebb amerikaiak fele nem változtatna semmit azon, ahogy élt, addig a 60-65 éveseknek csupán 29 százalékáról mondható el ugyanez. Utóbbiak 26 százaléka ezen kívül azt kívánja, bárcsak több pénzt tudott volna keresni, 12 százalékuk pedig - szemben a száz év körüliek 5 százalékával - arról is beszámolt, többet kellett volna kockáztatnia az élete során.
Egy átlag amerikai ma nagyjából 80 éves koráig él. A kutatók arra voltak kíváncsiak, vajon azok, akik már a 100. életévüket is betöltötték, hogyan gondolnak vissza az utolsó húsz évükre, mit tennének másképp, mi az, amit esetleg megbántak. A megkérdezettek 33 százaléka semmit nem változtatna, másik 33 százaléka több időt töltene párjával és szeretteivel, 13 százalék jobb egészséget kívánna magának, 6 százalék pedig több pénzt. Emellett majdnem valamennyi százéves személy (98 százalékuk) úgy vélte, hogy az elme frissen tartása az egészséges öregkor titka, 96 százalékuk pedig a mobilitást és a rendszeres testmozgást is döntő fontosságúnak tartotta. Erről a kérdésről a 60-65 éves korosztály is hasonlóan gondolkodott, és abban is egyetértettek, hogy a szellemi, érzelmi és lelki egészség, valamint a társas kapcsolatok és a függetlenség megőrzésével szemben a fizikai erőnlét megtartása jóval nehezebb a kor előrehaladtával.
A százévesek közül igen sokan igyekeznek aktívak maradni, több mint felük hetente sétál vagy kirándul, több mint egyharmaduk legalább hetente egyszer végez valamilyen erősítő gyakorlatot, és közel 20 százalékuk hetente egyszer vagy többször keringésjavító testmozgást is végez. A 60-65 év körüliekkel szemben a százévesek nagyobb arányban táplálkoznak kiegyensúlyozottan, alszanak legalább nyolc órát éjjelente, és vesznek részt naponta valamilyen társas eseményen. Utóbbiak közül azonban csupán 31 százalék vélte úgy, hogy a szexuális élet javítása fontos az egészséges öregkor szempontjából, szemben a hatvanas korosztály 80 százalékával, és előbbiek azt is kevésbé tartották fontosnak, hogy minden új napot izgatottan várjuk, valamint, hogy mindenképpen legyen valamilyen célunk a jövőre nézve. A százéveseknek 29 százaléka nyilatkozott úgy, hogy számított arra, hogy megéri ezt a szép kort, a hatvanas éveikben járóknak azonban csupán 21 százaléka bízik ugyanebben.
A házasság és a kapcsolatok megítélése tekintetében igen szembetűnő különbség volt a két korcsoport között, a száz év körüliek 31, a hatvanasok 19 százaléka tartotta fontosnak a közös politikai nézetet, a közös hobbi fontosságának megítélésében ugyanez az arány 40 és 22 százalék volt, a közös vallási hovatartozás megítélésében pedig 56 és 46 százalék. A házasságon belüli szerepek klasszikus felosztását előbbiek 67, utóbbiaknak csupán 49 százaléka tartotta fontosnak. Abban azonban mindkét korosztály egyetértett, hogy a család és a barátok nagyon fontosak az egészség megőrzése szempontjából, a századik életévüket betöltöttek több mint egyharmada számolt be arról is, hogy van olyan barátja, akivel már legalább 75 évre nyúlik vissza a kapcsolata.
Dr. Rhonda Randall, a UnitedHealthcare Medicare & Retirement nevű egészségügyi hivatal munkatársa úgy véli, a százévesek közreműködésével készült felmérés alapján elmondható, hogy a legtovább élő amerikaiak jó közérzetének hátterében a pozitív jövőképen kívül az is fontos szerepet játszott, hogy elégedettek voltak az életük során meghozott döntéseikkel, és nem bántak meg semmit, ami történt velük.
