Sokan mondanak le nyaralásról, vagy zötykölődnek akár napokat a buszon, mert nem szeretnek repülőre ülni - sőt kifejezetten rettegnek attól, hogy egy "fémdobozban" kelljen néhány órát eltölteniük.
A fóbiáknak - pl. egy térségtől, bezártságtól, valamilyen állattól, közlekedéstől való félelmek -, egy speciális, nagyon gyakori fajtája. Előfordulási aránya 10-15 százalék. Összetett félelem: keveredhet benne a magasságtól való iszony, a bezártságtól való félelem, a kontroll átadásától - "nem én irányítom az eseményeket" - való szorongás.
A repülőgép a legbiztonságosabb közlekedési eszköz. Ezt ún. utaskilométerben lehet kifejezni: hány ezer kilométerre, hány millió utasra jut egy baleset, egy haláleset. A '80-as években amerikai statisztikák szerint 2 millió utasra, míg a '90-es években 7,5 millió utasra esett egy-egy haláleset. Az USÁ-ban - éves átlagban - mintegy 30 ember hal meg repülőgép-szerencsétlenségben, míg autóbalesetben mintegy 30 000.
Az Egyesült Államokban, ahol a távolsági közlekedés döntően légi úton zajlik, naponta több ezer gép száll fel, a lakosság mintegy 10 százaléka szenved repülési fóbiától. További 20 százalék az, akik ugyan hajlandóak repülni, de közben nagyon félnek.
A repülés alkalmával, de nagyon sokszor már a repülőtéren vagy ahhoz közeledve pánikbetegségre jellemző tünetek jelentkezhetnek. Szívdobogás, fulladásérzés, mellkasszorítás vagy hasmenés, haspuffadás, hányinger. Az ilyen tünetek kialakulásánál nagy jelentősége van a feltételes reflexek kialakulásának. Ha ugyanis valaki rosszul lesz egy adott helyzetben, a rosszullét érzése hozzákapcsolódik az éppen bejutó ingerekhez, ebben az esetben a repülőgép hangjához, az ülések látványához, a beszélgetés zsongásához, az üléseken való elhelyezkedéshez. Legközelebb ugyanezen bejutó ingerek reflexszerűen váltják ki a hozzá kapcsolódott rossz, félelemmel teli érzéseket.
A különböző szorongásos betegségekben szenvedő betegek jelentős része nem mer, nem merne repülni. Sok pánikos beteg attól fél, hogy mi lesz, ha mondjuk pont az óceán fölött jön a rosszullét. Kizárólag repülési fóbia miatt még kevesen jelentkeznek kezelésre. Ha pusztán önmagában, egyetlen jelentkező tünetként fordul elő, általában jól kezelhető pszichoterápiával, kognitív vagy viselkedési terápiával, fokozatos deszenzibilizációval - a biztonságos érzések fokozatos kiépítésével, kiterjesztésével. A fóbiásnak könnyen elmagyarázható, hogy a félelme attól függ, hogy ő mennyire éli meg veszélyesnek az adott helyzetet, függetlenül a valós kockázattól.
A kiegészítő gyógyszeres kezelés is gyors, hatékony megoldás lehet. Gyakran előfordult, hogy a repülésfóbia tüneteitől szenvedők közvetlenül egy-egy nagyobb utazás előtt jelentkeztek. Az idő rövidsége miatt ilyenkor előtérbe kerül a gyógyszeres kezelés, s az a tapasztalat, hogy ez gyakran önmagában is sikeres terápia lehet.
