A Nature Medicine augusztusi számában megjelent kutatásból az derül ki, hogy a szinapszisok, vagyis az agysejtek közötti kommunikációért felelős kapcsolódások működésével összefüggő géneket egyetlen genetikai "kapcsoló" szabályozza, amely a depressziós betegek agyában túltermelődik.
"Kimutattuk, hogy amikor ez az egyetlen transzkripciós faktor aktiválódik, az érzelmekben és a gondolkodásban részt vevő áramkörök megszakadnak" - állítja a kutatás vezetője, Ronald Duman, a Yale Egyetem pszichiáter professzora. A transzkripciós faktorok fehérjék és annak szabályozásában segítenek, mely genetikai utasításokat kell átmásolni a szervezet fehérjéinek felépítése során.
Az agyi képalkotó vizsgálatok és a boncolások már korábban kimutatták, hogy depresszió esetén a dorzolaterális prefrontális kéreg összezsugorodik. Ráadásul az emlékezés összetett tevékenységéért és a tevékenységek tervezéséért felelős agyi terület idegsejtjei kisebbek és kevésbé sűrűen fejeződnek ki a depressziós betegekben , mint az egészségesekben. Duman és munkatársai azt gyanították, hogy ezek az idegsejti rendellenességek a szinapszisok rendellenességével járnak együtt. Kísérletükben depressziós és egészséges emberek agyszövetének posztmortem genetikai profilozását végezték el, és kimutattak egy sor gént, amelyek a depressziós emberek dorzolaterális prefrontális kérgében kevésbé aktívak. Különösen a következő öt, a szinaptikus működéssel összefüggő gént határozták meg: szinapszin 1, Rab3A, kalmodulin 2, Rab4B és TUBB4. Mind az öt gént egyetlen transzkripciós faktor, a GATA1 szabályozza, amely a depressziós betegek agyában túltermelődik.
Kísérletükben a kutatók aktiválták a GATA1-et a patkányok agyában, ami csökkentette az agysejtek nyúlványainak, a dendriteknek a komplexitását. Ezek a nyúlványok olyanok, mint a telefonvezetékek, amelyek a szinaptikus információkat hordozzák, és beépítik az összes információt, amit a sejt megkap. A túl sok GATA1 a depressziós viselkedést is fokozta a patkányokban. Amikor úszniuk kellett, a kétségbeesés jeleként hosszabb ideig maradtak mozdulatlanul a vízben, mint a normális GATA1 szinttel rendelkező egyedek.
A kutatók úgy vélik, hogy a károsodás a krónikus stressz eredményeként alakulhat ki, és azt remélik, hogy felfedezésük hatékonyabb depresszió elleni kezelések kifejlesztéséhez vezethet.
