Bár sokunkat meglephet ez az állítás, a vér valójában szövet. Méghozzá folyékony halmazállapotú kötőszövet, melynek víztartalma kb. 50%-os. Már az i.e. 4.században Hippokratész megfigyelte, hogy ha a sóval kezelt (azaz lényegében alvadásában gátolt) vért üvegben állni hagyja, akkor az három különböző színű és sűrűségű rétegre különül el. A modern orvostudomány azóta már megfejtette az egyes rétegek funkcióját is.
Vérünk alkotóelemei
Ha laboratóriumi körülmények között centrifugáljuk, vagy alvadásgátlóval keverve állni hagyjuk a vért, a különböző összetevők leülepednek benne. A legfelső réteg a szalmasárga színű, áttetsző plazma. Az eredeti térfogat 53-58%-ára rúgó oldat rendkívül bonyolult összetételű. Tartalmaz ásványi anyagokat, ezenkívül kis molekulájú szerves anyagokat, mint például glükóz, tejsav, aminosavak, karbamid és húgysav.
A nagyobb molekulaméretű lipideken kívül találunk benne még fehérjéket is. Ezek a fehérjék az albuminok, melyek segítenek, hogy a plazma állandó környezetet biztosítson, és ne áramoljon ki az erekből a szövetek közé, valamint egyéb, szállításban és az immunrendszer működésében részt vevő globulinok. A plazmában található a fibrinogén is, mely a véralvadás egyik legfontosabb tényezője. Ha a szövet analógiánál maradunk, akkor lényegében azt mondhatjuk, hogy a plazma a sejtek közötti tér.
A vékony középső réteg fehérvérsejtekből (leukocyták) áll. Az elnevezés gyűjtőnév, számtalan különböző sejttípust takar. Valamennyiük feladata a szervezet megvédése a belső és külső támadásoktól, azaz az immunrendszer tagjai. Fertőzések, betegségek kísérőjeként megnő a számuk, és eltolódnak arányaik: tehát nem beszélhetünk állandó fehérvérsejt-összetételről.
A legnehezebb, vörös színű réteg vörösvérsejtekből (erythrocyták) áll, és mennyisége csaknem a fele a vérnek. A legtöbben őket tudjuk megnevezni, ha megkérdezik tőlünk, mi van a vérben. Ezeknek a jellegzetes, mindkét oldalán homorú fánkra hasonlító sejteknek a feladata az oxigén szállítása a sejtekhez, és a szén-dioxid elszállítása a sejtektől. Színüket a bennük található vérfesték, a hemoglobin okozza, ennek köszönhetik, hogy az előbb említett a gázcserét végre tudják hajtani. A vörösvérsejtek felületén vércsoport-antigének vannak, ezek határozzák meg a legfontosabb vércsoportrendszereket (AB0, Rh). Végül, de nem utolsó sorban nem feledkezhetünk meg a vérlemezkékről (thrombocytákról). Ezek a csontvelő óriássejtjeiből származó sejtdarabok szerepet játszanak a véralvadásban, a vérzéscsillapításban és az érfal megóvásában.
A vér feladatai
Persze a vér nem így külön, három rétegben kering ereinkben, hanem komplex egésszé, bonyolult összetételű oldattá áll össze, és így látja el feladatait.
Legfontosabb dolga talán, hogy kedvező belső környezetet teremtsen a sejtek számára. Azaz akármi történik a szervezetben, bármilyen okból eltolódik a belső egyensúly, a vér megpróbálja korrigálni azt, hogy a sejtek minél kevésbé károsodjanak. A vér egyes tulajdonságai, úgymint pH, hőmérséklet, térfogat, ionkoncentráció stb. folyamatosan változhatnak, de a szervezet önszabályozó mechanizmusa hamar helyreállítja a normális értékeket, még mielőtt a változások más részeket is érintenének. Azaz, ha úgy tetszik, a vér egyfajta közvetítő a belső és külső környezet között: folyamatosan igazodik a külső környezethez, hogy fenntartsa a belső állandóságát.
A vér másik fontos feladata a szállító funkció. Vérgázokat, tápanyagokat, anyagcsere-végtermékeket, hormonokat, vitaminokat, nyomelemeket, sőt hőt szállít, tehát szinte bármit, amivel a szervezet "megbízza". Fehérvérsejtjeivel folyékony szövetünk a szervezet kórokozók elleni védekezésének kulcsfontosságú része, a véralvadás által pedig vérzés esetén megakadályozza a további vérveszteséget, azaz saját magát gátolja meg a távozástól.
Túlzás nélkül állíthatjuk tehát, hogy a vér az életet jelenti. Talán így, hogy többet megtudtak róla, még azok is más szemmel néznek majd rá, akiket eddig viszolygással töltött el a vörös folyadék látványa.
