A kielégítő sejtműködéshez különböző alkotóelemekre van szüksége a szervezetnek. Oxigénre, energiaszolgáltató "üzemanyagra" (táplálék formájában), vitaminokra, hormonokra, megfelelő hőmérsékletre. Az anyagcsere bonyolult biokémiai folyamatában a sejtek feldolgozzák és a szervezet számára hasznosíthatóvá alakítják ezeket az alapelemeket. A felszabaduló hőt és az anyagcsere-termékeket el kell távolítani a sejtekből.
A sejtek táplálása, a lebontási termékek kiszűrése és elszállítása a vérkeringés feladata. A vér hozza-viszi a szükségessé vagy fölöslegessé váló anyagokat. Az artériákban oxigénben és tápanyagokban gazdag vér kering, melyet az erek a szervezet különböző részeibe szállítanak el. A vénák visszaszállítják a szívbe a szén-dioxiddal és salakanyagokkal megtelt vért. A szív funkciója az, hogy az oxigénben szegény vért a szervezetből összegyűjtse és a tüdőbe továbbítsa, ahol az oxigénnel telítődik, és leadja a szén-dioxidot, ezután az oxigénnel feldúsult vért a tüdőből összegyűjtse, és a szervezet felé továbbítsa.
A vérkeringéshez a következőkre van szükség:
- Keringő folyadékra, ami maga a vér.
- A folyadék áramlását biztosító pumpára, a szívre.
- Olyan vérérrendszerre, amelyben a keringés zajlik, ezek a verőerek (artériák), a visszerek (vénák) és a hajszálerek (kapillárisok).
- A keringést szabályozó rendszerre. E szabályozó rendszer központja a szív.
Az ember akár dolgozik, akár alszik, a szív automatikusan alkalmazkodik a különböző terhelésekhez, és ellátja az egész testet vérrel. A szív egy üreges izomtömeg, amely nyomópumpaként - a verőerekbe löki a vért - és szívópumpaként - felveszi a gyűjtőerekből a vért - egyaránt működik. Mint szívó-nyomó pumpa rendezett ütemben hol kitágul, hol összehúzódik. A mellkasi üreg középvonalán, a tüdő két lebenye között található. Színe a sötét és a világosabb vörös árnyalatok valamelyike. Savós-rostos tasak veszi körül. Ezt szívburoknak vagy pericardiumnak nevezik.
Kívülről a szív legömbölyített kúphoz hasonló: alapja hátrafelé és jobbra néz, csúcsa, a szívcsúcs (apex cordis) előrefelé és balra, az ötödik és hatodik borda között.
A szív felépítése
A szív négy részre osztható. A jobb és bal pitvarra és a jobb és bal kamrára. Üregrendszeréhez több nagy ér kapcsolódik. Két verőér és hat gyűjtőér. A két verőér az elülső felén nyílik a szívbe. A tüdőverőér (truncus pulmonalis) a jobb kamrába, a főverőér (aorta) a bal kamrába. A hat gyűjtőér a következő: felső és alsó üreges visszér (véna cava superior és inferior), ezek a jobb pitvarba szájadzanak. A négy tüdővéna vérét pedig a bal pitvar veszi föl. A szív belseje függőlegesen két részre tagolódik, jobb és bal szívfélre, melyeket izmos fal különít el. Mindkét szívfél két üregből áll, felül vannak a pitvarok, alul a kamrák. A kamrákat a kamrák közti sövény, a pitvarokat a pitvarok közti sövény választja el egymástól.
A két szívfél mondhatni önálló életet él. A jobb szívfél vért pumpál a tüdőbe, ez a kisvérkör, a bal szívfél pedig a test egészét ellátó rendszer, a nagyvérkör gazdája.
A kamrák és a pitvarok között szívbillentyűk találhatók: a kéthegyű (mitralis) billentyű bal oldalt, a háromhegyű (tricuspidalis) jobb oldalt. Ezek akadályozzák a vér szabad áramlását, amely így kizárólag a pitvarokból a kamrákba folyhat. A verőerek beszájadzásánál szintén találunk billentyűket, ezek az úgynevezett félhold alakú billentyűk, amelyek megakadályozzák a szív kamráiból kilépő vér visszaáramlását. A vénás szájadékoknál nincsenek billentyűk. A pitvarok kevesebb vért fogadnak magukba, mint a kamrák. Az átlagos pitvari vértérfogat fele a kamráénak. A bal kamra fala vastagabb a jobbénál, mivel nagyobb erőt fejt ki, hogy a vért eljuttassa a test egészébe.
A vér áramlása
A szív vastag izomszövetből (myocardium) épül föl, melyet izomrostok nyalábjai alkotnak. Saját beidegzése van, amely nagyszámú sejt és idegrost közreműködésével a központi idegrendszertől függetlenül szabályozza a szívműködést.
A szervezet által "elhasznált" vért - a felső és alsó üreges visszereken keresztül - a jobb pitvar veszi föl. A vér innen a jobb pitvar-kamrai határon elhelyezkedő háromhegyű billentyűn át a jobb kamrába ömlik. A tüdőverőér két fő ágán át a tüdőkbe kerül, ahol oxigénnel telítődik. Az oxigéndús vér a tüdővénákon áramlik vissza a bal pitvarba. A bal pitvar-kamrai határon elhelyezkedő kéthegyű billentyű átbocsátja a bal kamrába, amely a főverőéren keresztül pumpálja a vért a nagyvérkörbe. A folyamat ezek után megismétlődik.
Ha egy átlagos felnőtt vérereit képzeletben egymás mellé fűznénk, ezek 95 000 kilométernél is hosszabbak lennének.
A szív beidegzése
A szív tehát kettős pumpaként működik. A billentyűk szelepként zárják el a visszaáramló vér útját, biztosítva annak egyirányú áramlását. Egy szívverés vagy szívciklus három szakaszra bontható. A szív rendezett összehúzódását és elernyedését a jobb pitvar tetején lévő sinuscsomó elektromos impulzusai szabályozzák. Ezeket az impulzusokat részben maga a szívizomzat, részben az idegrostok továbbítják.
A jobb és a bal szívfél eltérései
A keringő vér akadálytalan áramlása végett a két szívfél által az egyes szívverések alkalmával kipumpált vér mennyisége pontosan meg kell egyezzen egymással. Ennek ellenére az érfalak ellenállása nagyobb a nagyvérkörben, mint a kisvérkörben, azaz a tüdő keringésében.
Ezért a bal szívfélnek erőteljesebben kell összehúzódnia, mint a jobbnak, következésképpen izomzata is tömegesebb a jobb szívfélnél. Felnőtteknél a bal és a jobb kamra vastagságának aránya 6:1, az újszülötteknél 1:1. 3. szám
