A váladék, illetve nyák tulajdonképpen víz (mintegy 95 százalékban) és speciális, szénhidrátokkal borított proteinek elegye. Attól függően, hogy hol található a szervezetünkben, a váladék tartalmazhat fehérvérsejteket, de sókat, sejtmaradványokat, zsírokat és fehérjéket is. Bár a legtöbb embernek a váladékról a ragacsos, zöldes vagy sárgás nyálka jut eszébe, a színe lehet teljesen áttetsző is. Tévhit, hogy minél sötétebb a váladék színe, annál komolyabb fertőzésünk van. A váladék színét azok az enzimek határozzák meg, amelyek a kórokozók elleni küzdelemhez szükségesek.
A váladék egyszerre síkosító, nedvesítő hatású és meg is védi a sejteket, illetve a szervezetünket. Segít például az emésztésben, a légzőszervekben található váladék pedig bevonja a szervezetünkbe kerülő idegen anyagokat (port, pollent stb.), így azoktól könnyebb megszabadulni orrfújás vagy köhögés segítségével. A váladék ahhoz is hozzájárul, hogy a nyálkahártya ne száradjon ki. Az orrban lévő váladék pedig még a szaglást is segíti, hiszen a vizes környezetben könnyebben "oldódnak" fel az illatokért felelős anyagok.
Egy egészséges ember szervezetében a légutakban naponta közel 7 evőkanálnyi váladék termelődik! Ez a mennyiség betegség idején természetesen a sokszorosára is nőhet, megakadályozva a szabad légáramlást, eldugítva az orrot. A krónikus gyulladástól szenvedők szervezetében a felgyülemlő váladék a kórokozók melegágya lehet, így érdemes attól minél gyorsabban megszabadulni. A váladék ugyanakkor erős jelzőrendszer is, például ha a székletünkben veszünk észre nyálkát, az a bél betegségeire, gyulladására utalhat.
Sokakban felmerül a kérdés, mi az egészségesebb: kiköpni vagy lenyelni a felköhögött váladékot? A gyomorsavak szerencsére megbirkóznak a kihívással, így bár nem túl gusztusos, de tulajdonképpen veszélytelen lenyelni a váladékot.
