Számos fájdalomért és panaszért a lábujjközti papucs vagy saru a felelős - állítja tanulmányában az Amerikai Sportorvosi Iskola.
"Akkor figyeltünk fel ezekre a lábbelikre, amikor tanulóink alsó lábszár fájdalommal tértek vissza nyaralás után, mielőtt utcai- vagy teniszcipőre váltottak volna" - mondta Wendi Weimer, az Auburn Egyetem professzora. Végzős hallgatóival végzett tanulmányt arról, hogy miként érintkezik a lábfej a talajjal, miközben a résztvevő diákok tornacipőt vagy pántos lábujj-közötti papucsot viseltek, melyek többnyire habosított műanyagból álló lapos talpból és egy Y alakú gumipántból állnak, és jellegzetesen "slattyogó" hangot adnak.
Auburn egyik diákja, Justin Shroyer szerint ez a teszt rámutatott arra, hogy "az emberek igen szorgosan kapaszkodnak ujjaikkal, különösen láblendítés közben".
"Megfigyeltük, hogy az emberek sokkal rövidebb lépéseket tesznek, és a boka szöge (a lábszár és lábfej közötti szög) a lépés során megnő. Ez annak tulajdonítható, hogy lábfejlendítés közben így védik a lábujjaikat, és a papucs is sokkal közelebb tartható a talphoz, mely így nem repül el előrelendítéskor. Azonban megváltozik a járásmód" - mondta Shrover.
Egy átlagos amerikai körülbelül 10-20.000 lépést tesz naponta, ám ezek az apró lépésbeli változások összeadódnak és komolyabb sérülésekhez vezethetnek.
"A legnagyobb ütéselnyelődés a hátsó sarki részen történik, és ha nincs kellő védelem alatt a talajszinttel érintkező sarokfelület, akkor nem tudja olyan jól elnyelni az ütődést, mint kellene. Más szóval sokkal keményebben dolgozik a lábfejünk, mint szabadna, ezért megjelennek a túlzott megerőltetésből származó tünetek, mint például az ínszalaggyulladás, vagy az alsó lábszár-, térd- és gerincproblémák" - magyarázta Dr. Rock Positano, a New York-i Speciális Sebészeti Osztályról.
Szerencsére Positano megnyugtatta a lábujjközötti-papucs fanatikusokat, hogy ne dobják el olyan hamar a papucsaikat, csak ne használják azokat egész nap, heteken keresztül.
