A University of California és a Yale University kutatói, James Fowler és Nicholas Christakis professzorok vezetésével közel 1,5 millió genetikai jellemzőt vizsgáltak meg (az adatokat egy nagyszabású egészségügyi kutatáshoz, a Framingham Heart Study-hoz gyűjtötték). Úgy találták, hogy a barátoknak nemcsak az érdeklődési köre, hanem a genetikai térképe is hasonló.
"Két barát genetikai kódjában több a hasonlóság, mintha két idegen génjeit vetnénk össze" - mondta Fowler.
A kutatás során megállapították, hogy a barátok genetikai kódjában nagyjából 1 százalék az azonosság - ez megfelel a negyed-unokatestvéri rokoni kapcsolatnak. "Ez az egyszázalékos azonosság nagyon kevésnek tűnik, az eredmény mégis figyelemre méltó" - mondta Christakis professzor. "A legtöbb ember nem is tudja, hogy léteznek negyed-unokatestvérei. A több millió lehetőség közül mégis azokat az embereket választjuk barátainknak, akik hasonlóak hozzánk még a biológia szintjén is."
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A tanulmány szerzői szerint a barátság és a hasonló gének kapcsolata évezredekre vezethető vissza: a hasonló genetikai háttér ugyanis evolúciós szempontból hozta közel egymáshoz az embereket. Például, ha valakinek volt egy olyan "barátja", aki ugyanakkor és ugyanúgy fázott, mint ő, a tűzrakás mindkettőjük számára előnyös volt és biztosította a túlélést. A hasonló mutációk közelebb hozták egymáshoz azokat, akik egyébként nem álltak rokoni kapcsolatban egymással.
Azt is sikerült megállapítani, hogy a legnagyobb különbségek azokban a génekben jelentkeznek, melyek az immunitásunkért és a betegségek elleni védelemért felelnek - ez segíthet abban, hogy egy betegség kevésbé terjedjen el egy csoporton belül. A hasonlóság pedig a legnagyobb a szaglásért felelős génekben.
A szakemberek azt azonban még nem tudták kideríteni, hogy miként is találunk egymásra a velünk hasonló génekkel rendelkezőkkel, és arra sem tudják a választ, miért pont őket választjuk barátnak . A kutatásról szóló tanulmány a Proceedings of the National Academy of Sciences című szaklapban jelent meg.
Legjobban: