Elhasználódó ízületek
Az évek múlásával mind gyakoribb az úgynevezett kopásos ízületi bántalom (artrózis), de elkezdődhet akár 30-40 éves korban is. Hatvan év felett már minden második embert érint valamilyen formában, hetvenöt éven túl pedig gyakorlatilag mindenkinél megmutatkozik. A folyamat lényege az ízületi porc leépülése, pusztulása, a porc rugalmatlanná válása. Legtöbbeknél kezdetben nem okoz fájdalmat, de előfordul az is, hogy rögtön számottevő fájdalommal jelentkezik. Idővel az ízület mozgása beszűkül, a mozgás egyre nehézkesebbé válik, és egyre több, fokozódó fájdalommal jár, amelyet már csillapítani is kell.
Mi történik?
A porcok degenerációját elősegíti az ízületi folyadék termelésének csökkenése, az ízületek egyenetlen terhelése (például gerincferdülés, vagy az alsó végtagok közti hosszkülönbség is okozhatja), kiválthatja az ízületi felszín korábbi sérülése, egyenetlensége is.
Többnyire lassan, hosszú évek alatt alakul ki, és mivel nem jár különösebb betegségérzettel, az ízületek nem gyulladtak, sok esetben az érintett csak akkor veszi észre a bajt, amikor a károsodás már előrehaladottá vált. Röntgenvizsgálattal láthatóvá lehet tenni a folyamat egyes szakaszait, az ízületi rés lelapulását, a porc alatti rétegben lévő meszesedést, majd az ízület peremén kialakuló csontos felrakódásokat. Ezek a csontképződmények a legkülönbözőbb (például csepp vagy madárcsőr) alakúak lehetnek. Különösen nagy fájdalmat okozhatnak akkor, ha leszakadnak a porcfelszínről, és szabadon mozognak az ízületi térben (ízületi egerek). A fájó ízület meg is duzzadhat, és ez fokozódik a terhelés, mozgás során. Pihenés után, reggelre ébredve viszont az ízületi merevség a jellemző. Ez a merevség néhány perces óvatos mozgás után megszűnik ("bejáratódik az ízület"). Gyakran fellép gyulladás is, ilyenkor az ízület fölötti bőr meleg, duzzadt, kipirult, ödémás, ami többnyire fokozott fájdalommal jár.
Egyik baj hozza a másikat
A betegség számos ízületnél megjelenhet a kisujjpercektől a gerinc ízületeiig. Leggyakrabban, különösen túlsúly esetén először a térdeket, majd a vállízületet, a nyaki, az ágyéki gerinc kisízületeit érinti. Kiterjeszti a bajt, ha az érintett szervezete a beteg ízületre jutó terhelés okozta fájdalom ellen akaratlanul úgy védekezik, hogy a terhet a szomszédos ízületekre hárítja át, aminek következtében azok túlterhelése lép fel. Például a beteg jobb térdtől a terhelést a bal térd veszi át, ami ott is elindítja a terheléses-kopásos folyamatot. A betegség egyik súlyos következménye lehet az is, ha a fájdalmas mozgás elkerülése közben, az önkéntelen kímélet miatt az ízületet mozgató izmok elgyengülnek, sorvadnak.
Ne tűrje a fájdalmat!
Nem szükségszerű a fájdalom, szakorvosi segítséggel sok mindent lehet tenni ellene. A gyulladt állapoton enyhít a jegelés, borogatás, számos kenőcs, gél, gyógyszeres pakolás áll rendelkezésre. A gyógyszeres kezelésben jó hatásfokkal alkalmazhatóak a különböző fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő szerek. Ezek között vannak csak fájdalmat csillapító és kombinált hatású, gyulladást is csökkentő készítmények. Egyformán érvényes azonban mindegyikre, hogy az öngyógyítás az ízületi bántalmak esetében semmiképpen sem célravezető, hiszen először mindenképpen szakorvosnak kell tisztázni a fájdalmak okait, és neki kell megállapítani, egyénre szabva, hogy milyen kezelés a legmegfelelőbb.
A fájdalomcsillapítók illetve a különböző nem szteroid gyulladáscsökkentők (még a vény nélkül kaphatókra is igaz ez) tartós alkalmazása ugyanis mellékhatásokkal járhat, így például emésztési panaszokat okozhatnak, és nem kívánatos kölcsönhatásba kerülhetnek egyéb gyógyszerekkel, például a szív és érrendszeri betegek vagy a cukorbetegek által rendszeresen használt szerekkel, rontják azok hatásfokát. Kifejezetten igaz ez az úgynevezett nem-szelektív COX2-gátló készítményekre, feltételezések szerint pár évvel ezelőtt pontosan ilyen készítmény játszhatott fontos szerepet kitűnő labdarúgónk, Fehér Miklós halálában is. A helyileg alkalmazható készítmények előnye tehát egyértelmű. Miután nem kerülnek a gyomor-bélrendszerbe, nem is okoznak itt mellékhatásokat és a többi gyógyszerrel sem tudnak kölcsönhatásba lépni.
A gyógyszeres kezelés mellett sor kerülhet az ízületbe vagy aköré adható szteroid vagy porcregeneráló, az ízületi viszkozitást (síkosságot) fokozó injekciókra is. Előrehaladott állapotban ortopédsebészeti, műtéti beavatkozással lehet a mozgáskorlátozottságon javítani, a fájdalmat csökkenteni.
Enyhítő, gyógyító életvitel
A legtöbbet a beteg saját maga segíthet önmagában. Nemcsak azzal, ha időben elmegy szakorvoshoz és betartja annak tanácsait, hanem úgy is, hogy - különösen az életkor előrehaladtával - fokozottabban odafigyel csontjai, ízületei egészségére, és helyes életmóddal, rendszeres mozgással, okos táplálkozással tesz a védelmükért. A túlsúlyosak például sokkal nagyobb terhelésnek teszik ki ízületeiket, mint a normál súlyúak: így, kivált kezdeti stádiumban a folyamatot megállíthatja, a tüneteket elmulaszthatja például egy következetesen, fokozatosan végbevitt fogyókúra is.
A mozgás nagyon jót tesz, és mindenki számára meg lehet találni a legmegfelelőbb mozgásformákat. A sajgó térdízületeket nyilván nem szabad kitenni a betonon futás, ugrálás további károsító hatásának, de például az úszás – kivéve a mellúszás - az egyenletesebb terhelést jelentő mozgásformák, mint például a kerékpározás ezekben az esetekben is ajánlható. Előrehaladottabb állapotban a gyógytorna enyhíthet a mozgáskorlátozottságon, és azzal együtt a fájdalmakon is. Táplálékkiegészítők segíthetnek porcerősítő, védő anyagok (például glukózamin-szulfát és kondroitin-szulfát) kellő bevitelében, így ezekre is érdemes gondolni mindazoknak, akiknek az ízületei veszélyben vannak (túlsúly, egyoldalú terhelés, mozgásszegény életmód, idősebb kor esetén).
A gyógyfürdőzés is jótékony hatású lehet, de ezt is csak alapos kivizsgálás után, szakorvos tanácsára érdemes elkezdeni, mert adódhat olyan társult betegség, amelyre épp ellenkezőleg hat - gyulladás, visszérbetegség, szív- és érrendszeri bajok esetén súlyosbíthatja, fellobbanthatja azok tüneteit.
