Mindaddig, amíg a daganat nem terjed át a környező kismedencei szervekre, illetve nem ad távoli áttéteket, a méhnyakrák jól kezelhető műtéti úton. E téren többféle eljárás is szóba jöhet annak függvényében, hogy a betegséget milyen stádiumban fedezték fel.
A rákmegelőző állapotokban két kisműtét, a LEEP és a hidegkéses konizáció is gyógyulást hozhat. Ezek közös jellemzője, hogy egyaránt a kóros terület eltávolítását szolgálják a méhnyakból, illetve a fogamzóképességre nincsenek kihatással. A konizációhoz hasonlóan szintén I-es stádiumig elégséges lehet az egyszerű méheltávolítás is, magasabb kiterjedtség esetén viszont már radikálisabb beavatkozásra van szükség.
Hogyan zajlik a méheltávolító műtét? Részletek itt.
A legnagyobb nőgyógyászati műtétek közé tartozó Wertheim-műtét során a méhet a környező képletekkel, szövetekkel együtt távolítják el, beleértve a petefészkeket és a kismedencei nyirokcsomókat is. A fogamzóképesség elvesztését és menopauzát előidéző beavatkozás történhet hasi metszéssel és – indokolt esetben – laparoszkópiával egyaránt. Bizonyos esetekben lehetőség van méhmegtartó Wertheim-műtétre is, amellyel megtartható a termékenység.
Kiújult méhnyakrák esetén, amennyiben az elváltozás centrálisan helyezkedik el, nem éri el a medencefalat, illetve nem alakultak ki távoli áttétek, újabb műtétre lehet szükség. Az exenterációnak nevezett beavatkozás a tumor eltávolítását célozza, és a hólyag vagy a végbél, esetenként mindkét szerv eltávolításával, illetve sztómaképzéssel jár.