A méh alsó részén elhelyezkedő méhnyak a hüvelybe boltosul, tulajdonképpen a méhtestet és a hüvelyt köti össze. De mit is takar ez a sokat emlegetett, ám valójában kevéssé ismert kifejezés?
A méhnyak nem különálló szerv, hanem a méh része: annak alsó területén helyezkedik el, a hüvelybe boltosul, nagyjából felerészben a hüvelyben helyezkedik el. Fő funkciója, hogy az úgynevezett nyaki csatornán keresztül összekösse a méhtestet és a hüvelyt. Ugyan egy kis izomgyűrű többnyire zárva tartja, de menstruáció idején rajta keresztül távozik a vér és a leváló méhnyálkahártya. A benne lévő nyákcsap a belső nemi szerveket a fertőzésektől is megvédi, ám a spermiumok – ellentétben a kórokozókkal – termékeny időszakban akadály nélkül átjuthatnak rajra. Sőt a méhnyak átmeneti szállást – benne a sejtek akár 5 napig is életképesek lehetnek – is biztosít a hímivarsejtek számára. A méhnyak legfontosabb feladata terhesség idején az, hogy nyákcsapot termeljen a magzat védelme érdekében.
Maga a szervrész nagyjából 3 centiméter hosszú és 2,5 centiméter széles. Felnőtt nőknél lefelé és hátrafelé hajlik, fala pedig olyan kötőszövetben gazdag simaizom, amelyet belülről hengerhám bélel. Alakja különböző lehet: még nem szült nőknél henger alakú, kicsi, kerek nyílás, de formája a terhesség során és menopauzában megváltozik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy szülés után jellemzően résszerű, menopauza után pedig pontszerű. A terület várandóság alatt csak részben változik: a legfelső része a méhhez hasonlóan folyamatosan tágul a harmadik hónaptól kezdve, az alsóbb részei viszont nem változnak. Azok a vajúdás néhány órája alatt tágulnak, a hüvelynél pedig végképp csak percekben mérhető az az időszak, ami alatt a tágulás lezajlik.
A méhnyaknak anatómiailag négy fő régiója van. Az első (ez az úgynevezett endocervix) a nyaki csatorna nyálkahártyája, amely a méhtestbe vezető méhszorostól indul, mirigyhám béleli, és mirigyjáratok nyílnak bele. A következő régió (ez az úgynevezett ectocervix) a hüvely boltozatig tart, felszínét pedig el nem szarusodó réteges laphám fedi. Vastagsága az életkortól és a menstruációs ciklustól függően – az ösztrogén és a progeszteron hatására – változik. Rétege ezen hormonok hiányában a menopauza után jelentős sorvadásnak indul.
A méhnyak harmadik fő régiója a mirigyhám és a laphám határán helyezkedik el, junkcionális területnek nevezik. Ennek helyzete az élet során változik: a pubertáskor előtt a terület gyakran a méhszájnál található, szülés után a hüvelyboltozat felé tolódhat, menopauza után pedig gyakran a nyakcsatornában van. A negyedik fontos régió a gyors osztódással keletkező transzformációs zóna. A régió azért fontos, mert a méhnyakrák leggyakoribb kiindulópontja
A transzformációs zóna, átmeneti zóna, az életkorral folyamatosan vándorló junkciónális határok közötti terület. Jellemző rá, a gyors osztódású sejtek jelenléte mind laphám mind mirigyhám eredettel. Az átmeneti zónában lévő sejtek a gyors osztódásuknak köszönhetően sérülékenyek , fogékonyak a HPV fertőzésre.
.