Méhnyakrák, illetve a betegség kezelése nyomán átmeneti vagy akár tartós vizelet- és székletürítési probléma is kialakulhat az érintett nőknél. Ilyenkor a hólyag teljes kiürítéséhez szükség lehet segédeszközök alkalmazására.
Radikális műtéti beavatkozások után gyakran sérülnek a vizelési ingerért felelős idegek, ami nehézségeket okoz a vizeletürítésben. Bár a panasz a szervezet regenerációjával fokozatosan enyhülhet, függetlenül azonban a zavar mértékétől és tartósságától, a megfelelő hólyagműködést állandó jelleggel fenn kell tartani. Ebben nyújt segítséget a katéteres vizeletelvezetés, amely esetén egy vékony csövet vezetnek a húgycsövön keresztül a húgyhólyagba.
A katétereknek két típusát különböztetjük meg, így beszélhetünk állandó és időszakos, avagy intermittáló katéterezésről. Előbbi esetben az eszköz hosszabb ideig, de általában legfeljebb három hónapig marad a húgycsőben, a vizelet pedig egy ehhez csatlakoztatott, cserélhető gyűjtőzsákba ürül. A zsákok között elérhető lábra szíjazható és állványra akasztható típus, illetve egyes katétereket szeleppel is ellátnak, így a beteg maga szabályozhatja, mikor ürüljön ki a vizelet a hólyagból. Amennyiben valamilyen okból a húgycsövön való kivezetés nem megoldható, úgynevezett szuprapubikus katétert alkalmaznak. Lényegében ez is ugyanúgy működik, annyi különbséggel, hogy a katétert ilyenkor a hason át, egy a szeméremcsont felett ejtett nyíláson keresztül vezetik egyenesen a húgyhólyagba.
Az állandó katéterezés hosszú távon kellemetlen szövődményeket okozhat, így emiatt, illetve a jobb életminőség érdekében idővel érdemes áttérni az önkatéterezésre. A betegeket megtanítják arra, hogyan helyezzék fel maguknak az egyszer használatos, eldobható eszközt, amit naponta 4-6 alkalommal kell megismételni, biztosítva a hólyag maradéktalan kiürülését. A katéter tehát a lecsapolás után azonnal eltávolítható, a beteg pedig zavartalanul visszatérhet mindennapos feladataihoz. Fontos megemlíteni, hogy az időszakos katéterezés nemcsak a szövődmények kockázatát csökkenti, hanem lehetőséget nyújt a húgyhólyag feletti kontroll visszanyerésére és a szexuális élet fenntartására is.
Az élet sztómával
Mire kell figyelni az étrend kialakítása során ileo- vagy kolosztóma alkalmazása esetén? Részletek itt.
A sztóma egy sebészi úton készített mesterséges nyílás a testünkön, általában a hasfalon. Ezen a szájadékon keresztül képesek kiürülni a szervezetből a felesleges anyagok egy cserélhető zsákba, amennyiben a természetes testi funkció ideiglenes vagy tartós akadályokba ütközik. Függően attól, hogy a széklet vagy a vizelet elvezetését szolgálja-e a beavatkozás, beszélhetünk a vékonybél kivezetését biztosító ileosztómáról, a vastagbelet érintő kolosztómáról, valamint a húgyvezetéket a külvilággal összekötő urosztómáról.
A legkorszerűbb sztómaterápiás segédeszközöket úgy alakítják ki, hogy azok a lehető legkevesebb kellemetlenséget okozzák a mindennapokban. Fontos, hogy az adott termék képes legyen meggátolni a szagok kijutását, védje a bőrt, ne legyen feltűnő, valamint a cseréje is gyorsan és egyszerűen elvégezhető legyen. A felhasználók részéről különös hangsúlyt kell fektetni a higiéniára, valamint arra, hogy a szükséges eszközök mindig rendelkezésre álljanak. Mivel balesetek bármikor megtörténhetnek, érdemes mindig magunknál tartani egy készenléti csomagot a cseréhez szükséges hozzávalókkal.