Mikor van szükség méhnyakszűrésre? Milyen szakorvos végzi, mennyi időt vesz igénybe, mire kell figyelni előtte és utána? Összeszedtünk mindent, amit a vizsgálatról tudni kell.
A méhnyakszűrés a méhnyakról vett hagyományos sejtkenet-mintavételt jelenti – ezt nevezik klasszikus méhnyakszűrésnek. A kifejezést 2016 óta használják a méhnyakrák-szűrés megnevezés helyett. Az új fogalmat azért vezették be, mert a vizsgálattal nem rákot szűrnek, hanem rákmegelőző állapotot.
Magyarországon a méhnyakszűrés évenkénti elvégzését támogatják. Népegészségügyi szempontból elég lenne a 3 éves rendszeresség, ám az évenkénti szűrések ellenére is nagyon rossz az átszűrtségi arány. A szűrésen 21 és 65 éves kor között mindenképpen rendszeresen részt kellene venniük a nőknek – legalább 3 évente.
A méhnyakszűréssel a méhnyakrákot megelőző állapot szűrhető, de kimutatható a méhnyakrák, illetve ha 30 éves kor felett a HPV-fertőzöttség is. Ebben az életkorban ez a vizsgálat sokkal érzékenyebb méhnyakszűrést jelent: ha a mintában nem találnak magas kockázatú HPV-vírust, akkor a rák előtti állapot kialakulásának kockázata 5 éves távlatban szinte nulla. Ha ilyenkor hagyományos sejtkenetet vesznek le, és az negatív (de csak, mert nem derül ki belőle a magas kockázatú HPV jelenléte), akkor a rák előtti állapot 3 éven belüli kialakulási kockázata a negatív lelet ellenére majdnem 40 százalékos.
Az elmúlt 5 évben a méhnyakszűrés fogalma, illetve értékelése megváltozott. Ennek oka, hogy az elmúlt 10 évben tisztázódott a méhnyakrák etiológiája (eredete). Már tudjuk, hogy mind a rák előtti állapot, mind maga a rák magas kockázatú HPV-fertőzéshez köthető (a rák előtti állapotok és a méhnyakrákok 98 százaléka). Emiatt 30 éves kor fölött ma már egyértelműen a HPV-alapú szűrést javasolják a sejtkenet vizsgálata helyett. Ez persze csak a hagyományos szűrésre vonatkozik, nem arra, ha a sejtkenet kóros elszíneződésű, vagy a szűrés eredményeként fertőzési képet, kóros citológiát látnak.
Nem jár fájdalommal
Fontos, hogy a mintavétel ne a menstruáció alatt történjen, mert a vér elfedi a sejteket és így értékelhetetlenné teszi a mintát. Ezen túlmenően csak az általános higiéniás szabályok betartására kell figyelni.
A vizsgálat után különösebben nem kell figyelni semmire, de előfordulhat, hogy a mintavétel után enyhe vérzés jelentkezik, amely néhány óra alatt megszűnik. Ennek oka, hogy a beavatkozás egy üvegmosókefe-szerű eszközzel történik, a lesodort sejteknél pedig olyan kötőszövetes alap marad vissza, amely vérezhet.
Ha nem történik kolposzkópia, csak szigorúan a méhnyakszűrést nézzük, akkor a mintavételi eljárás körülbelül 15 percet vesz igénybe. Jó tudni, hogy semmilyen veszélye nem lehet a méhnyakszűrésnek, a beavatkozás teljesen ártalmatlan. Fájdalommal sem jár a vizsgálat, csak egy kis kellemetlenség érezhető közben. Ezt részben a feltárás okozhatja, hiszen annak során picit tágítják a hüvelyt, részben pedig, hogy a sejtek lesodrásakor menstruációszerű görcs léphet föl.
A méhnyakszűrést nőgyógyászok végzik, de már kiképeztek erre védőnőket is. A kiértékelést minden esetben citopatológus szakorvos végzi. Méhnyakszűrés mindenkinél végezhető, de szűz lányoknál nem javasolják. Náluk a sejtkenet vagy a HPV-alapú szűrés teljesen értelmetlen lenne.
Szakértő: dr. Koiss Róbert PhD szülész-nőgyógyász, klinikai onkológus, a Magyar Méhnyakkórtani és Kolposzkópos Társaság elnöke