Természetes, hogy az első nőgyógyászati vizsgálat előtt mindenki izgul, függetlenül attól, hogy milyen okból kerül rá sor: tényleges panasz miatt, vagy csak azért, mert az ilyen jellegű szűrővizsgálatokat már fiatal korban meg kell kezdeni. Mutatjuk, mire kell készülni.
Az első nőgyógyászati vizsgálatra ideális esetben elég az első együttlét után sort keríteni. Persze nem napokon belül, de pár hónapnál, vagy egy évnél többet nem érdemes várni. Ennél hamarabb csak akkor van ilyesmire szükség, ha valamilyen panasz jelentkezik – például hüvelyfertőzés vagy folyás, illetve bármilyen gyanús fájdalom, pecsételés, vérzéskimaradás vagy túl gyakori menstruáció. Annak, aki már szexuálisan aktív, évenként egyszer probléma nélkül is illik elmennie nőgyógyászhoz. Az időpontfoglalásnál figyelni kell arra, hogy a vizsgálat ne a menzesz idejére essen.
Kérdezz-felelek
Maga a vizsgálat a kórtörténet felvételével indul, ami azt jelenti, hogy orvos kérdéseket tesz fel a családtagok esetleges betegségeiről, illetve arról, hogy páciensének van-e bármilyen panasza. Fontos információ az is, hogy él-e szexuálisan életet, és ha igen, akkor hogyan védekezik. Mindig megkérdezik azt is, hogy mikor volt az utolsó menstruáció. A válaszok alapján az orvos eldönti, hogy milyen vizsgálatokra van szükség. Például aki még szűz, annál lehetőség szerint nem sértik a szűzhártyát, és inkább csak alapos ultrahangvizsgálatot végeznek hason keresztül. Ha mindenképpen szükséges hüvelyi mintavétel, akkor az a hüvelybemenethez érintett vattapálcával is történhet. Van egy olyan speciális eszköz, amely vékonysága miatt alkalmas arra, hogy vele a szűzhártya megsértése nélkül is ellenőrizni lehessen, mi a helyzet odabent.
Előnyben a szoknya
Magához a vizsgálathoz deréktól lefelé kell levetkőzni, de akin szoknya van, annak elég csak a bugyit levennie. Ezt követően olyan vizsgálóágyra kell felülni, illetve felfeküdni, amelynek a végén lábtartó, úgynevezett kengyel van. Az orvos széke a lábak közé kerül, a vizsgálatot onnan végzi. Először a külső nemi szerveket, a csiklót, a kis és nagy ajkat nézi, ellenőrzi, nincs-e rajtuk valamilyen elváltozás. Ezt követően egy olyan szétnyitható eszközt csúsztat a hüvelybe, amely láthatóvá teszi a méhszájat. Ez nem fáj, viszont kellemetlen, feszítő érzéssel járhat. A feltárás után kolposzkópos vizsgálat következik, amelynek során az orvos egy mikroszkóphoz hasonló eszközzel bepillant a hüvelybe, megtekinti a méhszájat is. Előtte egy ecetsavas vattával meg is érinti, de csak azért, hogy a méhszáj felszínen lévő sejtek megszíneződjenek. Ha szükséges, akkor a méhnyakról mintát is vesznek.
Pár perces kellemetlenség
Az eszközös vizsgálatokat betapintás követi, ami azt jelenti, hogy miközben az orvos a hüvely felől is tapint (a középső és mutató ujját helyezi be), a másik kezével a hasfal felől is ezt teszi, megnézi a méhet, illetve annak környékét. Fájdalmat ez a vizsgálat sem okoz, de persze lehet kellemetlen. A tájékozódás célja az, hogy az nőgyógyász kiderítse a méh és a petefészek méretét, elhelyezkedését, illetve kitapintsa a petefészkek környékén esetleg jelen lévő eltéréseket, például cisztákat. Ezek a vizsgálatok nem tartanak sokáig, pár perc alatt megvannak. Még akkor sem hosszú az ellenőrzés, ha történik hüvelyi ultrahang is. Utóbbinál az orvos a vizsgálófejet a hüvelybe csúsztatja, majd a monitoron megnézi, hogy minden rendben van-e.
Túl a kengyelen
Bár a mellrák igen ritka a tizenévesek körében, a mell vizsgálata is része lehet az első szűrésnek. Ennél a nőgyógyász azt nézi meg, hogy páciensének mellei a korához képest mennyire fejlettek. Tapintással cisztákat, csomókat, egyéb elváltozásokat keres, szemügyre veszi a mellbimbót és a mellbimbóudvart. A nemi úton terjedő betegségek szűrése nem része az általános nőgyógyászati vizsgálatnak, ilyesmit az orvos csak akkor végez, ha betegének valamilyen tünete van, vagy kifejezetten megkérik erre. Ha ez történik, akkor általában kenetvételre, illetve vér- és vizeletvizsgálatra van szükség.