Alapvető tudnivalók a méhnyakrákról

A rovatot lektorálta: Mályvavirág Alapítvány

A méhnyakrák nőknél az egyik vezető halálok, legfőbb kiváltó oka pedig a magas kockázatú humán papilloma vírus. Már rengeteget tudunk mind a vírusfertőzésről, mind magáról a daganatról, mégsem teszünk meg mindent annak érdekében, hogy megelőzzük.

Magyarországon évente 1000-1200 nőnél diagnosztizálnak méhnyakrákot, alig van olyan család, amelynek szűkebb-tágabb környezetében ne lenne érintett. Ennek ellenére a betegségről, annak prevenciójáról sokan ma is keveset tudnak, rengetegen hanyagolják a szűrést is. Pedig a méhnyakrák megelőzhető, hiszen van olyan szűrővizsgálat, amely már a rákmegelőző állapotot is kimutatja. Sőt ma már olyan oltóanyagok is vannak, amelyek a betegség fő kiváltó okát jelentő magas rizikójú HPV-vel történő fertőződést előzik meg. Ezt a hetedikes lányok 2014 óta ingyenesen megkaphatják. Beadatása azért kulcskérdés, mert a méhnyakrákos megbetegedések több mit 90 százalékát a HPV okozza. Ezek túlnyomó többségéért egészen konkrétan a magas kockázatú 16-os, 18-as, 31-es, 33-as, 35-ös, 45-ös, 51-es, 52-es, 56-os és 58-as HPV törzsek a felelősek.

Van olyan szűrővizsgálat, amely már a rákmegelőző állapotot is kimutatja
Van olyan szűrővizsgálat, amely már a rákmegelőző állapotot is kimutatja

Sok éves történet

Maga a betegség általában lassan alakul ki, akár évek vagy évtizedek is eltelhetnek, mire az elváltozás daganatossá válik. Viszont vannak olyan esetek is, amelyeknél a betegség agresszív formában jelentkezik, és amelyeknél akár egyetlen év leforgása alatt is megjelenhet a méhnyakrák. A megelőzés és a rendszeres szűrővizsgálat ezért is nagyon fontos. A hivatalos ajánlás szerint (a behívókat ilyen gyakran küldik ki) ilyesmin háromévente kell részt venni, de szűrésre ennek ellenére célszerű lehet évente ellátogatni. Sőt akinél 30 éves kor felett magas kockázatú HPV-fertőzést igazoltak, annak félévente is érdemes felkeresni a nőgyógyászt, és ismételtetni a szűrést.

A rendszeres vizsgálat amiatt is fontos, mert a HPV-fertőzésnek és a rákmegelőző állapotnak rendszerint semmilyen tünete nincs, sőt korai stádiumban sokszor a méhnyakrák sem okoz panaszt. Jelenlétéről a daganatos folyamat elején mindössze pár jel árulkodhat. A korai stádiumban ilyen lehet például a ciklustól eltérő hüvelyi vérzés, a szokatlanul erős, vagy kellemetlen szagú folyás, vagy éppen a szexuális aktus közben, vagy utána jelentkező hüvelyi fájdalom és vérzés. Az előrehaladottabb méhnyakrák nem specifikus panaszokat is okozhat. Ilyen lehet például a székrekedés vagy a szorulás, a véres vizelet, a vizelet-visszatartási nehézség, a csontfájdalom, vagy éppen a dagadó láb. Később a vesék károsodása miatti deréktáji vagy hátfájdalom is kialakulhat, csökkenhet az étvágy, és bekövetkezhet fogyás is. Mindemellett általános fáradtság lehet úrrá az érintetteken.

Időben lépni kell

A méhnyakrák olyan rosszindulatú daganatos betegség, amely időben felismerve jó eséllyel gyógyítható. Ennek módja szerencsés esetben a műtét, amelynek kiterjedtsége minden esetben a stádium függvénye. Kezdeti állapotban elég lehet a méhnyak kimetszése (ez lehet úgynevezett kacskimetszés, konizáció vagy kúpkimetszés),vagy korai mikroszkópikus méretű daganat esetén az egyszerű méheltávolítása. A méhnyakra lokalizálodó, de kiterjedetbb betegség esetén  radikálisabb műtétre van szükség, amelynek keretében eltávolítják a kismedence összes kötőszövetét és nyirokcsomóját. Ezt hívják radikális, méheltávolításnak vagy más néven Wertheim-műtétnek.

A nem operálható eseteknél sugárkezelést végeznek. Ilyenkor a besugárzás kintről érkezik, de helyezhetnek radioaktív kapszulákat a méhbe és a hüvelybe is. A műtét előtt végzett sugárkezeléssel a tumor mérete csökkenthető, és a sejtek szóródása is megelőzhető. Történhet emellett kemoterápia is, amelyhez elsősorban sejtosztódást gátló gyógyszereket, illetve citosztatikumokat használnak, de ma már elérhető biológiai terápia is. A kezelések eredményeként méhnyakrákra lokalizálódó daganatok ötéves túlélési aránya 97 százalékra tehető. Az ennél előrehaladottabb eseteknél a túlélési arány jelentősen csökken. A késői stádiumokban már inkább csak palliatív ellátás történik, amelynek célja a daganat növekedésének lassítása és az életminőség javítása.