Diagnózis-sokk. Most mi lesz velem?

A rovatot lektorálta: Mályvavirág Alapítvány

Egy rákos megbetegedésről szóló diagnózis rendszerint traumaként éri mind a betegeket, mind a szeretteiket. Ezekben a helyzetekben érthetően nehéz úrrá lenni a hirtelen támadt érzelmeken, nem szabad hagyni azonban, hogy a betegségtudat teljesen átvegye az irányítást az életünk felett.

A rákbetegségből felépülők számára gyakran nehézséget jelent a korábban megszokott életükhöz való visszatérés. Mi segíthet egy ilyen helyzetben? Részletek itt.

Személyiségtől függően általában kétféle véglet között változik, milyen módon fogadják az emberek a súlyos hírt. Vannak, akik azonnal tettre készen felvennék a küzdelmet a veszélyes kórral, míg másokat teljes mértékben elönt a reménytelenség és a félelem. A diagnózis sokakat annyira letaglóz, hogy az adott pillanatban képtelenek feldolgozni a hallottakat, illetve a jövőbe tekinteni, csupán később realizálódik bennük a helyzetük.

A méhnyakrák diagnózisa a legtöbb nőt teljesen letaglózza
A méhnyakrák diagnózisa a legtöbb nőt teljesen letaglózza

Természetes, ha egy ilyen szituációban fellép a bizonytalanság, a pánik, a kiszolgáltatottságtól való szorongás, a halálfélelem vagy a családtagok iránti aggodalom. Kinél jobban, kinél kevésbé, de ezek az érzelmek gyakran előfordulnak, fontos azonban, hogy a beteg ne ragadjon meg teljesen ebben az állapotban. Sokat segíthet, ha az előttünk álló feladatokra nem egyetlen hatalmas kihívásként tekintünk, hanem lépésről lépésre haladunk előre. Fókuszáljunk mindig csak az éppen aktuális teendőkre, így elkerülhető, hogy úgy érezzük: tehetetlenül sodródunk az eseményekkel.

A rák diagnózisa értelemszerűen változásokat hoz az érintettek életében, fontos azonban szem előtt tartani, hogy nem önmagában a betegség határozza meg a mindennapokban betöltött szerepünket. A kezelések közepette is fontos törekedni arra, hogy megtartsuk az életcélt és örömöt adó tevékenységeinket, legyen szó például munkáról, egy hobbiról vagy a családról és a barátokról. A támogató közösség szerepe egyébként is kulcsfontosságú abban, hogy miként érezzük magunkat a bőrünkben. Érdemes nyitottnak lenni mások segítségére, különösen a tapasztalt szakemberekére, mert egyedül sokkal nehezebb megélni egy ilyen válsághelyzetet.

“Nagyjából 2-4 nap alatt kialakul a betegségtudat. Szétesik a világ, minden eddigi rövid és hosszú távú terv értelmét veszti, teljes a zavar, és még nem körvonalazódik a jövő, még az egészen közeli jövő sem” – Liliom Emese gondolatairól, tapasztalatairól és tanácsairól a méhnyakrák diagnózisa kapcsán ide kattintva olvashat bővebben.