3 gusztustalan összetevő ételeinkben, amit nem is sejtünk

A "természetes" összetevők kategóriája cikkünk segítségével más értelmezést fog nyerni. A top három legbizarrabb összetevőt válogattuk össze, a teljesség igénye nélkül.

Valódi kármin, kárminsav (E120)

A nőstény pajzstetvekből (Coccus cacti) nyerik, tehát ez egy állati eredetű színezék élelmiszereinkben. Savtartalmától függően a halványtól az élénk pirosig festi meg a kívánt élelmiszert. Kissé bizarr az előállítása: a szárított, megtermékenyített, nőstény pajzstetvekből alumíniumsókkal nyerik ki. Leginkább sajtok bevonatában, lekvárokban, gyümölcskészítményekben, joghurtokban, gyümölcsös gabonareggelikben, gyümölcsborokban találkozunk vele.

Sellak (E904)

Egy másik pajzstetűfajta (Kerria lacca) nőstényeinek gyantaszerű váladékából vonják ki, méghozzá aprítással, szárítással, olvasztással és tisztítással azoknak a fáknak az ágairól és gallyairól, amelyeken a ezek a kis állatok élnek. És hol találkozhatunk vele a boltokban és a kamrában? Méhviasszal keverve friss gyümölcsök bevonóanyagaként használják, de bevonnak vele ugyanúgy különféle rágni valókat, csokoládét, táplálékkiegészítőket is. Ha egy gyümölcsről azt írják a pultnál, hogy "viaszozott", akkorgyanítható, hogy sellak óvja a kiszáradástól.

L-cisztein (E920)

Ez egy kéntartalmú aminosav, ami a haj, a szaru, a tollak és az inak alkotórésze. Nem véletlen, hogy előállítani is ezekből a forrásokból szokták: sósav segítségével például emberi hajból, állati szőrből vagy tollból nyerik ki. Az élelmiszeripar azonban hálás az E920-ért: a tésztákat ugyanis rugalmasabbá és könnyen gyúrhatóvá teszi.

Mindent összevetve azonban mindegyik összetevő fogyasztható, veszélytelen, az egészségre nem ártalmas.