Pszichoaktív, azaz a központi idegrendszerre ható vegyi anyagok ismételt, rendszeres (és egyre fokozódó mértékű) fogyasztása. Ez a testi kábítószer-tolerancia növekedésével és ezzel együtt a fogyasztás fokozásával, valamint a fogyasztás korlátozásához fűződő megvonási szindróma jelentkezésével jár együtt. A kábítószerfüggés eluralkodása pszichoszociális tényezők, pszichikai folyamatok és/vagy a test biokémiai háztartásának elváltozásai, ill. zavarai közötti bonyolult kölcsönhatások eredménye. A kábítószerfüggés megkülönböztetendő a kábítószerrel való visszaéléstől, ez utóbbi gyakran a függést megelőző szakasz. A kábítószerfüggéshez, ill. kábítószerrel való visszaéléshez vezető szerek közé az alkohol és a nikotin mellett mindenekelőtt az anfetaminok; a cannabis (hasis); a hallucinogének (meszkalin, LSD); kokain; a felszívott kábítószerek; ópiumfélék, PCP (fenciklidin); valamint az antidepresszívumok, anxiolitikumok, hipnotikumok és a szedatívumok családjához tartozó gyógyszerek sorolhatók.
A kábítószerfüggés a használt szertől függő szomatikus és pszichés tünetek jelentkezéséhez vezet. A testi függés a tolerancia növekedése, és a megvonási jelenségek mellett
testi panaszokat okoz, mint pl. szív- és keringési zavarokat, gyomor-bél traktus és a májműködési zavarokat, vegetatív és anyagcserezavarokat, az ellenálló képesség csökkenését, neurópátiát:
- a pszichés funkciók (észlelés, emlékezet, koncentrálóképesség, gondolkodás, beszéd, érzelmi és hangulatállapot, motiváció, pszichomotoros tevékenység) károsodnak;
- megváltozik az életvitel;
- különleges problémák keletkeznek a pszichotróp szerekkel való pótlólagos visszaélés, ill. a kemény drogokra való áttéréssel.
