Így őrizze meg önuralmát!
Kimerülten is képesek vagyunk ráValószínűleg igaz, hogy a nap végére, amikor elfáradunk, nehezebben uralkodunk magunkon, ez azonban egy friss tanulmány szerint még nem jelenti azt, hogy csak korlátozott mennyiségű önuralommal rendelkezünk.
h i r d e t é s
A lustálkodásra irányuló égető vágy ellen úgy küzdhetünk a leghatékonyabban, hogy megpróbáljuk örömünket lelni a produktív tevékenységekben - áll a Trends in Cognitive Sciences január 15-i számában megjelent tanulményban.
"Kutatásunk lényege az, hogy bár kimerült állapotban nehezebb megőrizni az önuralmunkat, ez nem azt jelenti, hogy az emberek képtelenek uralkodni magukon, csupán azt, hogy nincs kedvük uralkodni magukon, legalább is bizonyos tevékenységeket illetően" - magyarázta Michael Inzlicht, a Torontó Scarborough Egyetem kutatója. "Röviden, amikor ki vagyunk merülve, a motivációk prioritása megváltozik, így kevesebbet dolgozunk olyan dolgokért, amit kötelezőnek érzünk, és többet dolgozunk azokért, amiket szívesen teszünk, vagy meg akarunk tenni."
Inzlicht kutatócsoportja az önuralmat olyan mentális folyamatként definiálja, amely lehetővé teszi, hogy az emberek felülkerekedjenek gondolataikon és érzelmeiken, és ezáltal pillanatról pillanatra megfelelően alkalmazkodva változtassák viselkedésüket. A pszichológiában uralkodó elmélet szerint azonban az önuralom mennyisége ugyanolyan korlátozott, mint például az energiáé. E nézőpont szerint az önuralommal járó tettek végül kimerítik tartalékainkat, egészen addig, hogy a végén már képtelenek vagyunk az önkontrollra.
Az tény, hogy számos kutatás bizonyította, hogy az emberek teljesítménye az idő múlásával romlik. Inzlicht és munkatársai azonban ezt a prioritások sorrendjének változásának tudják be, nem pedig az önuralom hiányának. Ez pedig azt jelenti, hogy bizonyos módszerekkel elkerülhető a jelenség a kimerültség időszakaiban. Inzlicht szerint az önuralmat azzal fokozhatjuk, hogy megváltoztatjuk a céljainkhoz való hozzáállásunkat, például úgy, hogy a "kötelező" dolgokat "kívánatosakká" tesszük. Ha ez nem sikerül, érdemes előre számításba vennünk motivációnk ingadozását. Tartózkodjunk például a kísértésektől olyankor, amikor alacsony az energiaszintünk, tartsunk mentális szünetet, és frissítsük fel magunkat.
Inzlicht kutatócsoportja az önuralmat olyan mentális folyamatként definiálja, amely lehetővé teszi, hogy az emberek felülkerekedjenek gondolataikon és érzelmeiken, és ezáltal pillanatról pillanatra megfelelően alkalmazkodva változtassák viselkedésüket. A pszichológiában uralkodó elmélet szerint azonban az önuralom mennyisége ugyanolyan korlátozott, mint például az energiáé. E nézőpont szerint az önuralommal járó tettek végül kimerítik tartalékainkat, egészen addig, hogy a végén már képtelenek vagyunk az önkontrollra.
Fáradtan is legyen önuralma! (Fotó: Europress)
Az tény, hogy számos kutatás bizonyította, hogy az emberek teljesítménye az idő múlásával romlik. Inzlicht és munkatársai azonban ezt a prioritások sorrendjének változásának tudják be, nem pedig az önuralom hiányának. Ez pedig azt jelenti, hogy bizonyos módszerekkel elkerülhető a jelenség a kimerültség időszakaiban. Inzlicht szerint az önuralmat azzal fokozhatjuk, hogy megváltoztatjuk a céljainkhoz való hozzáállásunkat, például úgy, hogy a "kötelező" dolgokat "kívánatosakká" tesszük. Ha ez nem sikerül, érdemes előre számításba vennünk motivációnk ingadozását. Tartózkodjunk például a kísértésektől olyankor, amikor alacsony az energiaszintünk, tartsunk mentális szünetet, és frissítsük fel magunkat.
h i r d e t é s
