A bulimia gyakoribb, mint az anorexia, amikor valaki szinte éhenhalásig fogyókúrázik. Ám fontos tudni, hogy a bulimia is súlyos betegség, és akár halálossá is válhat. A bulimiások túlnyomó többsége nő, méghozzá fiatal, általában felsőfokú tanulmányokat folytató vagy már diplomás nő.
Egy hazai felmérés szerint az egyetemisták ötöde veszélyben van: ők azok, akik leginkább problémáznak a súlyuk és alakjuk miatt, ezért kipróbálják az önhánytatást, így étkezés után megszabadulnak az étel egy részétől. Csakhogy ez a módszer súlyos problémákat okoz: előfordulhat gyomorvérzés, nyelőcsőszakadás, hasnyálmirigy-gyulladás. Gyakori, hogy veszélyes mértékben lecsökken a vér káliumszintje, illetve felborul a szervezet elektrolit-egyensúlya, ami akár szívmegálláshoz is vezethet. Szintén nem ritka, hogy nyelőcső- vagy gyomorrepedésbe hal bele az, aki folyton teletömi, majd hánytatja magát. Végül az anorexiához hasonlóan a bulimiában szenvedők egy része is öngyilkosságba menekül.
Ki a bulimiás? A szakértők azt tekintik bulimiásnak, aki legalább 3 hónapon keresztül, hetente legalább kétszer él át falásrohamot, majd ezt követően meghánytatja magát vagy hashajtót fogyaszt, esetleg a következő napokban koplal, vagy extrém módon edz, hogy megszabaduljon az evészet következményeitől. Ez a betegség két-háromszor gyakoribb, mint az anorexia. Míg az anorexiásokon többnyire látszik a betegségük, mivel kórosan soványak, addig a bulimiások többsége normál testalkatú, esetleg kismértékben túlsúlyos. Ahogy az előbb említettük, főként a fiatal nők vannak veszélyben, de bulimia előfordul férfiaknál vagy idősebb életkorban is.
Az alábbi jelek utalhatnak bulimiára:
- kontroll nélküli, állandóan visszatérő falásrohamok,
- önhánytatás,
- hashajtók és vízhajtók rendszeres, indokolatlan használata,
- túlzott mértékű, akár önkínzó jellegű testmozgás,
- állandó aggodalmaskodás a testsúly miatt,
- a hányás miatt a fogsor belső felén romló fogak.
Gyógyítható? Részben. Különböző kezeléseket, illetve kezeléskombinációkat alkalmaznak Magyarországon a bulimiások gyógyítására, az egyéni vagy csoportos pszichoterápia a legfontosabb, de adott esetben használnak gyógyszereket is, főleg antidepresszánsokat. A bulimiásokat általában járóbetegként kezelik, csak súlyos esetekben van szükség kórházi ápolásra, ha például kiszáradásra utaló jelek vannak, illetve például akkor, a keringési rendszer rosszul működik amiatt, hogy felborult az elektrolitok és más fontos tápanyagok egyensúlya a szervezetben.
Már 1997-es adatok is arra utalnak, hogy 5-10 évvel a betegség jelentkezése után a nők 50 százaléka teljesen felépült, 30 százalékuk esett vissza időszakosan, 20 százalékuk maradt továbbra is bulimiás - tehát az ő esetükben krónikussá vált a betegség.
Legjobban: