Akik rettegnek a hányástól

A 19 éves Anna Roberts Southwick-ből folyton attól tart, hogy rosszul lesz és hánynia kell, ezért csak olyan helyen mer tartózkodni, ahol 100 méteren belül talál egy wc-t. A lány fóbiája miatt képtelen a normális életre, állást sem mer vállalni, és szinte sosem megy el otthonról, emiatt már barátai is alig vannak.

"Azt sem szeretem, ha másokról hallom, hogy rosszul vannak, a legnagyobb félelmen azonban az, hogy egyszer nyilvános helyen fogom elhányni magam. Legbiztonságosabban a saját otthoni vécénkben érzem magam, ám, ha egy családtagom az otthoni fürdőszobában lesz rosszul, legalább egy hónapig kerülöm azt a helyet is" - számolt be állapotáról Anna, aki ugyan valójában csak nagyon ritkán van rosszul, mégis állandóan takarít és fertőtlenít, nehogy bármi miatt megbetegedjen. Az ételekkel is nagyon óvatosan bánik, mindent annyira átsüt, hogy már szinte odaégeti, új ételeket meg sosem mer kipróbálni, mert nem tudja, nem éppen attól lenne-e rosszul.

A lány fóbiája még 11 éves korában alakult ki, amióta azonban befejezte a gimnáziumot, fóbiája teljesen eluralkodott rajta, és egyelőre semmilyen kezelés nem használt nála. Amint arról David Samson klinikai hipnoterapeuta, aki főként fóbiás betegekkel foglalkozik, beszámolt, az emetofóbia, vagyis a hányástól való rettegés elsősorban a lányokat érinti, és általában a tizenéves kor elején alakul ki. Kezdetben csak nagyon válogatóssá válik a beteg, aggódik az élelmiszerek lejárati ideje miatt, nem mer házon kívül enni, később pedig egyre megszállottabbá válik a viselkedése, sokan a terhességet sem merik bevállalni, nehogy hányniuk kelljen. A gyógyulás nagyon sokáig eltarthat, van, akinél a gyógyszeres kezelés működik, másoknak tanácsadásra, netán kognitív viselkedésterápiára van szükségük.