Magány
46 éves vagyok. 10 éve váltam el 20 évi házasság - és első kapcsolat - után. Azóta nem találok olyan embert, aki mellett hosszú távon jól érezném magam. Néhány találkozás után elköszönök. Nem találom meg bennük igazán a pozitívumokat, viszont annál több negatívumot. Tehát vagy ezért lesz vége, vagy, mert úgy érzem, hogy kihasznált, vagy ki akar használni; vagy nem vett komolyan, vagy csak a szexre kellettem volna, vagy csak a szabadideje eltöltéséhez. Egyre többször gondolkodom el, hogy vajon én mindent jól csinálok? Mi lehet az oka a sorozatos kudarcoknak, hogyan tudnék tenni ellene? Hogyan, milyen technikákkal tudnám kiszűrni az ilyen embereket? Sok-sok kérdés, és nem tudom, kihez fordulhatnék, egyáltalán: kell-e ezzel foglalkozni, valóban probléma-e, vagy csak én gondolom annak? Munkaerő-felvételnél szinte 90 %-ban meglátom, kik azok, akik az adott feladat ellátására alkalmasak. A magánéletemben ez a képességem miért nem működik?
A HáziPatika.com szakértőjének válasza magány témában:
Levelében érezhető, hogy milyen mélyen foglalkozik magával. Azt gondolom, ezekre az összetett kérdésekre egy valaki adhatja meg a választ, és ez saját maga. Ám az is a véleményem, hogy ehhez kell egy külső segítőre, egy tükröt tartó, támogató személyre is szükség van.Valószínű, hogy mélyen elrejtve ott van a válasza arra, miért nem tudja a bizalmat megszavazni a jelentkezőknek. Kívülről nekem úgy tűnik, hogy csak a pozitívumokat emelné ki egy-egy emberből. Mintha azt várná, hogy ezeket a dolgokat egyetlen személy adja meg az ön számára. Ezt az idealizmust csak akkor lehet levetkőzni, ha feltárja önmaga előtt azt, miért nehéz elviselni azokat a személyiségrészeket, melyek bár negatívak az ön számára, ám ettől lesz valaki emberi személy, és nem isteni valóság. Kérem, vegye igénybe szakember (pszichológus, mentálhigiénés szakember) segítségét! Személyesen jóval előrébb tud kerülni ebben a lelkileg leragadt helyzetben.