Kérdés: 3 és fél éves kislányom októberben elkezdett oviba járni. Minden reggel, ha megyünk, sír, hogy ő nem akar ott maradni. A beszoktatás sem úgy zajlott, hogy egyik napról a másikra otthagytam, hanem ott ...

Óvodába kerülés

3 és fél éves kislányom októberben elkezdett oviba járni. Minden reggel, ha megyünk, sír, hogy ő nem akar ott maradni. A beszoktatás sem úgy zajlott, hogy egyik napról a másikra otthagytam, hanem ott voltam vele tízórai végéig, aztán megbeszéltük, hogy hazajövök egy kicsit, és utána jövök vissza, ha megebédelt. Az idegen és ismeretlen dolgoktól halálosan fél, az az első reakció, hogy nem akarom, vagy az ételt nem eszem meg. Pedig soha nem állítottuk váratlan helyzetek elé, vagy adtam neki rossz ételt. Mindig előre megbeszéljük azt is, ha például szurit kap, vagy megyünk valahová aznap. Nem tudom, hogy ez az értékrend, a húga miatt alakult-e ki, aki most 11 hónapos. Minden kis apróság miatt bőgés van. Egyszerűen nem telik el olyan nap, hogy legalább 10 alkalommal ne sírna valamiért. Lehet, hogy én rontok el valamit, de már próbáltam sokféleképpen leszoktatni erről, de eddig még nem sikerült, és komolyan kezdek elkeseredni.

Ez is érdekelheti

verbális bántalmazás

Durva hangfelvétel: óvónői szidalmazták az autista kisfiút

óvoda

Visszaküldenék oda az autista kisfiút, ahol óvónői bántalmazták

kórházi haláleset

20 beteg halt meg az intenzíven, mert csökkentették a gyógyszeradagjukat

Katalin hercegné

Újra üzent Katalin hercegné és Vilmos herceg

A HáziPatika.com szakértőjének válasza óvodába kerülés témában:

A gyerekek általában nem véletlenül kommunikálnak úgy ahogy. Valamiért a kislányának az hozta a legnagyobb eredményt, ha elsírta magát. Ennek két oldala van, ha nem sírok, akkor nem figyeltek rám, nem hallgattok meg. A másik oldala pedig az, ha sírok - akkor lehet, hogy dühösen -, de mégis felém fordulsz. Vizsgálja meg a helyzetet, hogy önök hogy vannak ezzel. Az, hogy anya a kistesómhoz is akkor fordul, amikor sír, természetesen csak erősíti ezt a fajta figyelemfelkeltést. A kislányának valószínűleg tényleg nehéz a reggeli elválás, mint a többi gyereknek is, csak ő jobban hangot ad ennek. Javasolnám, hogy kérdezze meg az óvónőt, hogy viselkedik napközben, és mit látnak rajta. Biztos az is nehéz neki, hogy tudja, hogy anya otthon van a tesóval, és csak neki kell közösségbe mennie. Ezt beszéljék meg, hogy amikor ő ilyen kicsi volt, neki se kellett menni, és ő azért megy oda, hogy játszon a többiekkel, mert otthon csak unatkozna. Az új dolgok iránti elfogadásban nem vagyunk egyformák. Ő valószínűleg bátortalanabb egy kicsit, és azt se felejtsük el, hogy mi sem szeretünk mindent, akkor miért kellene egy gyereknek mindent szeretni?