Harmóniában

Amikor a páromhoz költöztem, minden rendben volt velem. Ahogy telt az idő, sógornőm - aki a szomszédban lakik - egyre többet fúrt engem minden hülyeséggel. Anyósom mindig mellé állt, ő is a szomszédban lakik. Én a békesség kedvéért soha nem keveredtem a sógornőmmel összetűzésbe. Soha nem mondtam meg neki a véleményemet, inkább becsuktam az ajtót, kerültem; még azt is megnéztem, mikor lépjek ki a lépcsőházba, csakhogy vele ne kelljen találkoznom, és ne adjak lehetőséget arra, hogy valamiért is belém köthessen. Ez eléggé kezdett működni, bár ahol tudott, természetesen hátulról, anyósomon keresztül is megfúrt, és tőle hallottam vissza dolgokat. Én a férjem miatt, hagytam az egészet, de úgy érzem, rosszul tettem. Szinte már gyűlölöm őt. Ő időközben elköltözött, és elvágtam a lehetőséget, hogy valaha is megmondjam neki szemtől szembe a véleményemet. Szegény férjemet traktálom a régi sebeimmel, amik a mai napig is mély nyomot hagytak bennem, és nem tudom felejteni a sok mérgemet. Nem tudom, hogy juthatnék tovább ezen, mert szinte olyan betegesen utálom a sógornőmet, hogy a leveleit a postaládában mindig megnézem és elolvasom. Miért akarok tudni róla ennyire? Örülhetnék, hogy elment, és nem látom őt. Ha őszinte vagyok magamhoz, várom, hogy az élettől visszakapja a sértést, fúrást, amit ő nekem okozott. Min kellene változtatnom? Ez mérgezi a párkapcsolatomat, anyósom iránti kapcsolatomat, akire szintén mérges vagyok, hogy soha nem állt mellém. Nem tudom, mi a következő állomás, csak azt, hogy nem ez a jó út, ahhoz, hogy lezárhassam magamban az iránta érzett már-már gyűlöletemet.

A HáziPatika.com szakértőjének válasza pszichoterápia témában: