A gyerekek általában nem véletlenül kommunikálnak úgy ahogy. Valamiért a kislányának az hozta a legnagyobb eredményt, ha elsírta magát. Ennek két oldala van, ha nem sírok, akkor nem figyeltek rám, nem hallgattok meg. A másik oldala pedig az, ha sírok - akkor lehet, hogy dühösen -, de mégis felém fordulsz. Vizsgálja meg a helyzetet, hogy önök hogy vannak ezzel. Az, hogy anya a kistesómhoz is akkor fordul, amikor sír, természetesen csak erősíti ezt a fajta figyelemfelkeltést. A kislányának valószínűleg tényleg nehéz a reggeli elválás, mint a többi gyereknek is, csak ő jobban hangot ad ennek. Javasolnám, hogy kérdezze meg az óvónőt, hogy viselkedik napközben, és mit látnak rajta. Biztos az is nehéz neki, hogy tudja, hogy anya otthon van a tesóval, és csak neki kell közösségbe mennie. Ezt beszéljék meg, hogy amikor ő ilyen kicsi volt, neki se kellett menni, és ő azért megy oda, hogy játszon a többiekkel, mert otthon csak unatkozna. Az új dolgok iránti elfogadásban nem vagyunk egyformák. Ő valószínűleg bátortalanabb egy kicsit, és azt se felejtsük el, hogy mi sem szeretünk mindent, akkor miért kellene egy gyereknek mindent szeretni?
