A túlzott, alaptalan aggodalmaskodás nagyon elterjedt, ráadásul sokan ezt nem is tartják olyan nagy bajnak. Hajlamosak azt hinni, hogy az aggodalmaskodásnak még előnye is van, mert ha mégis bekövetkezik a baj, legalább nem éri őket váratlanul. Így aztán egész életükben szoronganak... Az e témakörben folytatott vizsgálatok szerint az amerikai népesség szorongásainak 40 százaléka olyasmire vonatkozik, ami soha nem történik meg, 30 százaléka olyasmire, aminek egyébként örülni is lehetne, vagyis értelmetlenség rossz színben feltüntetni. A nyomasztó gondolatok további 10 százaléka az egészségi állapottal kapcsolatos, 12 százalék természeti katasztrófák lehetőségével foglalkozik, és mindössze 8 százaléknyi a valódi, aktuális és befolyásolható probléma miatti aggodalom.
Non-stop aggódók...
A kórokozó baktériumoktól, vírusoktól tartunk, igyekszünk elkerülni a velük való találkozást. Azt azonban sokkal nehezebben fogadjuk el, hogy a folyamatos szorongás valóban kimeríti, és egy idő után megbetegíti a lelkünket és a testünket is, ezért ezt az állapotot éppúgy kerülni kell, mint a kórokozó mikrobákat.
Az aggodalmaskodó gondolatok bármi körül foroghatnak: "már megint láttam egy szörnyű betegségről szóló filmet a tévében, mi lesz, ha a főnököm megsértődik azon, amit ma délelőtt mondtam neki, sokkal több pénzt kellene megtakarítanom, bele sem merek gondolni, mi lenne, ha elveszíteném az állásomat", és így tovább. A krónikus aggodalmaskodás átválthat megszállottságba, ami azt jelenti, hogy ellenállhatatlanul, kényszeresen ismétlünk bizonyos gondolatokat, cselekvést, magatartást. Ide tartozik a kórosan gyakori kézmosás, takarítás, a bezárt lakásajtó újra meg újra történő ellenőrzése. Ugyanilyen oka van annak, ha valaki nem tud szabadulni a gondolattól, hogy nemsokára meg fog halni, bár erre semmi konkrét oka nincs, vagy ha bizonyos tárgyakat folyamatosan számol, ellenőriz, megérint, például rángatja a saját haját, dörzsöli a száját vagy az orrát, és mindezt, ha akarja, sem tudja abbahagyni. Ha a kényszeres megszállott viselkedés állandósul, és az önsegítő módszerek nem használnak, feltétlenül orvoshoz kell fordulni, mert a kóros állapot gyorsan elmélyülhet, és pszichiátriai megbetegedésbe torkollhat.
Kerülik a szemkontaktust
A krónikus félénkség is nagyon elterjedt magatartási probléma, és nem csak kellemetlen, hanem komoly hátrányokkal jár az életben. Általában tartós szorongás, félelem van a háttérben, ami a társas kapcsolatokban való járatlanságra, ügyetlenségre, megsemmisítően kemény önkritikára, esetleg évtizedek óta fennálló önbizalomhiányra, torzult önképre vezethető vissza.
A félénk ember többnyire kerüli a szemkontaktust, nehezére esik helyesen értelmezni mások gesztusait, saját magát kifejezni, minduntalan azon a képen aggódik, amit saját magáról sugároz. Általában évtizedekig, akár egy egész életen át fennálló problémáról van szó. A kilábalást az is nehezíti, hogy az érintettek túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak az öröklésnek. Valószínűleg az a helyes középút, ha úgy képzeljük, hogy a gének teremtették meg életünk színpadát, de az itt játszódó színdarab forgatókönyvét mindig mi írjuk - némi szülői segédlettel.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Vagyis a sokszor a szülők által is jóváhagyott - és így megerősített - kóros félénkség mindenkinél enyhíthető, függetlenül attól, hogy mit öröklött. A félénk emberek általában jelentéktelennek, erőtlennek, másoktól függőnek érzik magukat, ami elszigeteli őket a családtól, barátoktól, szomszédoktól, ezért semmiképpen sem szabad napirendre térni e magatartási probléma fölött.
A szorongás pánikká fokozódik
Ha a szorongás olyan fokot ér el, hogy akadályozza a mindennapi életet vagy munkavégzést, fóbiáról vagy pánikbetegségről beszélünk. A fóbiák legelterjedtebb megjelenési formái a haláltól, egy konkrét betegségtől, megrokkanástól, a sötéttől, a zárt helyektől, magasságtól, repüléstől, vihartól, villámlástól, bogaraktól, férgektől, pókoktól, egerektől, kígyóktól, kutyáktól, hullámzó víztől stb. való félelem. A szociális fóbiák valamilyen társas megnyilvánulásra összpontosulnak, például a nyilvános beszédtől, emberekkel való találkozástól, egy idegennek való bemutatkozástól, a mások által történő megbírálástól, a váratlan dühkitöréstől, megzavarodástól való félelem, rettegés attól, hogy elfelejtjük, mit akartunk mondani, nem fogjuk tudni, miként reagáljunk egy konfliktus helyzetben.
A pánikbetegség a félelmek és zavaros gondolatok mellett ijesztő testi tünetekben is megnyilvánulhat. A pánikrohamok kiváltó okairól még vitatkoznak a kutatók, egyesek szerint valamilyen hibás üzenet keletkezik a szervezetben, s ez váltja ki a szív- és keringés, a légzés, kiválasztás felgyorsulását. Ilyenkor egy korábbi nagy stresszel járó esemény emléke bukkan fel és jelenik meg a testi elváltozásokat okozó pánikreakciókban. Más kutatók szerint, a születésüktől fogva visszahúzódásra hajlamos gyereket túlságosan védő, korlátozó szülők maguk nevelik bele gyermekükbe a kihívásoktól, kockázatoktól pánikba menekülő felnőttet.
A lélek megbetegíti a testet
A fóbia és a pánikbetegség többnyire csak előrehaladott stádiumban kerül napvilágra, mert az érintettek szégyellik, ezért nemigen beszélnek róla. Pedig, amikor hetente, naponta ilyen állapotba kerül valaki, feltétlenül orvosi segítségre van szükség. Fontos tudni, hogy különösen a pánikbetegek öngyilkossági veszélyeztetettsége elég nagy. Ők ugyanis - szemben a depressziósokkal - nem egyszerűen szomorúak vagy reménytelenek, hanem teljesen hitelesen élik át, hogy azonnal meg fognak halni. Ennek megismétlődésétől való félelmükben sajnos sokan követnek el közülük öngyilkosságot. Pedig a pánikbetegség gyógyítható.
A pszichoszomatikus betegségek olyan testi elváltozások, amelyek hátterében egyértelműen lelki-pszichológiai okok vannak. A szívbetegségek, gyomor és bélpanaszok, az asztma, a különféle bőrelváltozások jelentős részben megoldatlan pszichés feszültségek testi megnyilvánulásai. Ezekre is igaz, csakúgy, mint a többi, a stressz és szorongás kiváltotta elváltozásra, hogy amíg el nem hatalmasodnak, önsegítő módszerekkel jól kezelhetők. Így megakadályozható, hogy még súlyosabb szervi betegségeket váltsanak ki.
Ez is érdekelheti
Legjobban: