Mi történik most velünk lélektani szempontból?
A jelen helyzet pszichés értelemben krízis, ami azt jelenti, hogy ezt a szituációt sem elkerülni, sem megoldani nem tudjuk a korábbi megküzdési technikákkal. Emiatt számos olyan negatív érzés kavaroghat bennünk, mint a szorongás, a bizonytalanság, a félelem, a reménytelenség vagy a szomorúság. Ez pedig több szinten a veszteség élményét hívja elő mindannyiunkban, hiszen átmenetileg elveszítjük a jövőbeli terveinket, a személyes kapcsolattartás lehetőségét, a rekreációs lehetőségeket vagy akár az anyagi biztonságunkat is.
Emiatt folyamatosan újraterveznünk és alkalmazkodnunk kell az aktuális - gyakran napról napra - változó feltételekhez. Emellett mindannyiunknak vannak olyan veszélyeztetett családtagjai és barátai, akik miatt különösen aggódhatunk a fertőzések kapcsán. Mindezeket a pszichés kihívásokat pedig egy olyan megváltozott környezetben kell "kezelnünk", amelyben még soha nem voltunk, gyakran olyan összezártságban vagy egyedüllétben, amit még soha nem éltünk át. Mit tudunk tenni tehát, hogy ezeket a lehető legjobban kezelhessük, leginkább megőrizzük a mentális-pszichés egyensúlyunkat?
Kezdjük önmagunkkal!
A krízis egy görög eredetű szó, aminek a magyar jelentése a "lehetőség, döntés". Ez magunkra vonatkoztatva azt jelenti, hogy a jelen szituációban is van lehetőségünk eldönteni azt, hogyan viszonyulunk ehhez a helyzethez. Dönthetünk úgy, hogy a lehető legjobban kihasználjuk a maximalizált otthon töltött idő által létrejött lehetőségeket: több időt szánunk a hobbinkra, elmerülhetünk egy jó könyvben, fejleszthetjük a nyelvtudásunkat, tökéletesíthetjük a főzési tudományunkat, kipróbálhatunk egy új mozgásformát vagy ráérősen beszélgethetünk a külföldön élő barátokkal. Bárhogyan is döntünk, ezek a dolgok a hasznunkra tudnak válni, rövid és hosszú távon is segítenek abban, hogy valamilyen értelmet adjunk ennek az időszaknak.
Ezeknek a dolgoknak az átgondolása révén feltehetjük magunknak azokat a kérdéseket, hogy ha később visszagondolunk erre az időszakra, akkor mikor lennénk önmagunkkal elégedettek. Vajon hogyan tudjuk ezt az időszakot önmagunk fejlesztésére szánni? Milyen sikerélményeket tudunk elérni a jelenben? Miben tudunk személyesen fejlődni ezeknek az új tapasztalásoknak a birtokában? Ezekre a felvetésekre ezernyi reakció létezik, de bármilyen válaszokat is találunk, biztosak lehetünk abban, hogy a tudatosság segítségével a legnehezebb hullámokon is képesek leszünk átevezni.
Lássuk, hogyan tudjuk kielégíteni alapszükségleteinket!
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A fizikai alapszükségletek
Legyen egy napi rutin, egy stabil és kiszámítható rendszer, ami "megtart" a nehezebb napokban. Próbáljunk meg egy napi ritmust kialakítani, odafigyelni a rendszeres táplálkozásra és mozgásra. A lehető legjobban igyekezzünk elkülöníteni - például rituálék segítségével - az otthoni munkával töltött időt és a szabadidőt, legyen "helye és ideje" mindegyik tevékenységnek.
Szociális szükségletek
Legyünk kapcsolatban másokkal, kommunikáljunk önmagunkról, hallgassunk meg más nézőpontokat. Bár a személyes találkozókról egy darabig le kell mondanunk, az online térben megtarthatjuk azokat a szokásos "összejöveteleket", amelyek korábban is jellemezték a mindennapjainkat. Az izoláció hatására a kapcsolódási igényünk akár az átlagosnál is jobban felerősödhet, ezért ez egy kiváló alkalom arra, hogy rendszeresítsük a közös kávézásokat, az esti főzőcskézéseket és a családtagjainkkal való beszélgetéseket. Ezek segíthetnek abban, hogy átéljünk valamit a "normális" hétköznapok örömeiből.
Érzelmi szükségletek
A jelen helyzetben elképzelhető, hogy olyan érzelmi igények erősödnek fel, amelyek korábban nem voltak jellemzőek, például nagyobb szükségünk lesz a családtagjaink megnyugtatására vagy a barátainkkal való önfeledt nosztalgiázásokra. Ezek természetes reakciók, ezért fontos, hogy időt szánjunk arra, hogy megfigyeljük a saját érzelmeink hullámzását és erőfeszítéseket tegyünk azok mederben tartására. Például hogyan hat a félelmeinkre, ha egész nap a betegséggel kapcsolatos cikkeket olvasgatunk? Hogyan érezzük magunkat azután, hogy felajánlottuk a segítségünket a szomszéd néninek? A ritkán látott idős rokonok felhívása után milyen érzések bukkannak fel bennünk?
Környezetünkkel való kapcsolódás
Az otthoni bezártság miatt különböző kihívásokkal néznek szembe az egyedül élők, a párkapcsolatban élők és a több generációval együtt élők.
Az egyedül élők gyakran élhetnek át magányt és a teljes önmagára utaltság felelősségét. Ebben a helyzetben fontos, hogy a másokkal való kommunikációnak legyen egy rendszeres, stabil formája, legyen dedikált ideje az online-élő beszélgetéseknek. Ez a jelenlegi szituáció arra lehet egy jó lehetőség, hogy a másokkal való kommunikáció gyakoribbá és elmélyültebbé váljon, a szemtől-szemben való online beszélgetések által jobban megismerhetjük a másik érzéseit, gondolatait, és ezáltal önmagunkat is.
A párkapcsolatban élők egy eddig ismeretlen helyzettel találkozhatnak, hiszen legtöbbünk néhány napnál több időt nem töltött ennyire "szorosan" a másikkal. A túlzott közelség gyakran egy érzelmi távolságot von maga után, hiszen nincs választásunk abban, hogy szeretnénk-e a másik közelében lenni vagy sem. Emiatt fontos, hogy minél konkrétabb szabályokat fektessünk le az együttélés és az időbeosztás menedzselésével kapcsolatban, felosszuk a mindennapi tennivalókat, kijelöljük a felelősségi köröket. Mindannyiunknak eltérő mennyiségű egyedüllétre van szüksége, ezért érdemes proaktív módon átbeszélni ennek a kereteit és lehetőségeit. Ugyanakkor erre a helyzetre talán különösen igaz az "együtt élve ismerszik meg az ember" bölcsessége, hiszen a partnerünk új oldalait ismerhetjük meg, reális képet kaphatunk arról, hogy hogyan reagál az érzelmileg megterhelő időszakokra. Ez egy lehetőség arra, hogy az átélt közös élmény és a közös erőfeszítés elmélyítse a párkapcsolatot.
A különböző generációk együttélése
A különböző generációk együttélése szempontjából szintén hasonló motívumok jellemzők, mint a párkapcsolatban élőkre. A bezártság, az izoláció, a növekvő feszültség, a régi - biztonságot és kikapcsolódást jelentő - szokások elhagyása növelheti a pszichés frusztrációt, ami a súrlódások elmélyítéséhez vezet. A gyermekek a szülők mintájára - a szülők szemüvegén keresztül - reagálnak erre a megváltozott helyzetre, ami felerősítheti a család aktuális szorongását és feszültségszintjét. Mivel a gyerekek más módokon fejezik ki a félelmeiket - például szófogadatlansággal vagy koncentrációs nehézségekkel - ezért a szülőknek fokozott megértéssel és elfogadással érdemes viszonyulni hozzájuk. Hogyan tudjuk segíteni a gyerekeket ebben a helyzetben?
A gyerekeknek a biztonság és az elfogadás az elsődleges igényük, mert ezek az alapszükségletek adnak lehetőséget a személyiségük és a képességeik fejlődésére. Érdemes lehet a gyerekek szintjén beszélni az aktuális helyzetről, komolyan venni és bennük felmerülő kérdéseket, eloszlatni a fantáziában felmerülő félelmeket. A biztonság kialakításához fontos megtartani a napi rutint, tagolni az egyes tevékenységek idejét, időt és teret hagyni a közös és az önálló tevékenységekre is. Számukra is fontos a kortársakkal való kapcsolat megtartása, amiben a szülők összefogására is szükség lehet.
A helyzet miatt új szokások, rugalmasabb keretek alakulhatnak ki, a családi rendszer rejtett erőforrásai felszínre kerülhetnek. Ez a helyzet a gyerekek számára egy hatalmas lehetőség arra, hogy a krízishelyzetekkel való megküzdés adaptív formáit vegyék át a szüleiktől, új képességekre és eszközökre tehetnek szert. A családi együttműködés, az egymásért való közös felelősségvállalás, az "együtt megküzdünk minden nehézséggel" élménye egy olyan meghatározó tapasztalat lehet számukra, amelyhez a jövőben is visszanyúlhatnak és erőforrást jelenthet számukra.
Egy régi mese, ami sokat tanított nekünk a vírusokról - tudja meg a részleteket az nlc.hu cikkéből !
Legjobban: