A kacsalábon forgó villa, méregdrága autó, bahamai nyaralás, de még a lottó főnyereménye sem tesz tartósan senkit boldoggá - állítja Csíkszentmihályi Mihály, a világszerte elismert boldogságkutató. Az anyagi javak és pénzért megvásárolható szolgáltatások természetesen fontos, szükséges és nagyon kellemes összetevői az életünknek, de nem tévesztendők össze azzal a mélyebb elégedettségérzettel, ami akkor fog el bennünket, ha elértük a magunk elé kitűzött fontos célt, vagy igazán jól érezzük magunkat egymás társaságában.
Az időnk a legnagyobb érték
Mindannyian élni akarunk, méghozzá jól élni, ezért az életünk minőségét mindenekelőtt nekünk kell befolyásolnunk. De mit jelent "élni", és milyen a "jó élet"? Természetesen többről van szó, mint a biológiai túlélésről. Ahhoz, hogy boldognak érezzük magunkat, nem elég az sem, hogy egész életünkben kiváló teljesítményt nyújtunk. A döntő, hogy miként érezzük magunkat, miközben élünk, munkánkat végezzük, tevékenységeink továbbfejlesztik-e a készségeinket, fejlődik-e személyiségünk, és mindazt a lehetőséget, amit magunkban hordozunk, ki tudjuk-e aknázni. A magyar származású, Amerikában élő pszichiáter, Csíkszentmihályi Mihály szerint napjaink embere a következő dilemma szorításában él: egyfelől úgy érzi, hogy számtalan kötelezettsége, a mindennapok stressze és a munkavégzés, a pénzkeresés túlterheli. Ezért szabadidejében olyasmivel foglalkozik, ami semmiféle erőfeszítést sem kíván tőle. Ám ettől egyszerre érzi magát kiszipolyozottnak, és mégis egyre elégedetlenebbnek. Hiába keres vigaszt és kielégülést a fogyasztásban, mindez csak fokozza szétforgácsoltságát. Egyre többször szembesül azzal, ha nem ad az életének valamilyen irányt, akkor külső erők veszik át felette az uralmat. Természetesen az ösztönök gondoskodnak arról, hogy tovább éljünk, és génjeinket továbbadjuk, a kultúra pedig biztosítja, hogy az éppen érvényes értékrendet és intézményesített erkölcsöt kövessük. Hamarosan azonban azzal a problémával kerülünk szembe, hogy a többi ember a saját érdekei, és szükségletei kielégítése során keresztezi az utunkat, és eközben egyáltalán nincsenek ránk tekintettel. Az élet nem más, mint dolgokat átélni, megtapasztalni, mégpedig cselekedeteink, gondolkodásunk révén. Mivel mindez az időben zajlik, tulajdonképpen az idő az, ami a legszűkösebben áll a rendelkezésünkre. Az évek során az határozza meg az életünk minőségét, amit átéltünk. Ezért az egyes ember számára a legfontosabb döntés, mire használja föl a számára adott időt.
Természetesen az effajta döntés nemcsak rajtunk múlik, hiszen mindannyiunknak komoly korlátokkal kell szembenéznünk, bizonyos kultúrához és társadalomhoz tartozunk, bizonyos családba születünk, az anyagi javakhoz való hozzáférés csak részben függ tőlünk stb.
A boldogságból áramlat lett
Ugyanakkor mindenki életében van valamennyi szabad mozgástér, ebben többé-kevésbé mi vagyunk az idő eltöltésének az urai. Ilyenkor lehet megvalósítani a "flow"-t, az áramlatélményt, a boldogság Csíkszentmihályi szerint meghatározott modern formáját. Semmi misztikum sincs ebben, a leghétköznapibb helyzetekben is átélhetjük, ha figyelünk arra, mi történik velünk, nyitottak vagyunk a világra.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Képzeljük el például, hogy egy hegyoldalon lefelé síelünk, kizárólag a mozgásra koncentrálunk, a lécek állására, a légáramlásra, az arcunk mellett fütyülő szélre, az elsuhanó, hó borította tájra. A fejünkben ebben a pillanatban nincs hely semmiféle konfliktus vagy ellentmondás számára. Annyira figyelünk, hogy más nem is fér a fejünkbe, ösztönösen érezzük, hogy minden elkalandozó gondolat vagy érzés azzal a veszéllyel jár, hogy fejre állunk a hóban. Az a néhány perc, amíg leérünk a völgybe, fantasztikus élménnyel tölt el, és egyetlen vágyunk, hogy örökké tartson, teljesen elmerüljünk ebben az érzésben.
Sok ember számára ezt jelenti a tánc, egy jó kártyaparti, egy érdekfeszítő könyv olvasása, másokkal vagy egyedül túrázni, a komputerünkkel valami teljesen újat felfedezni, kertészkedni. Ha olyan szerencsénk van, hogy szeretjük a hivatásunkat, ott is számos lélekemelő pillanat adódik: a sikeres üzleti tárgyalás utolsó pillanatai, egy bonyolult műtét elvégzése. A mindennapi életben ilyen emelkedett hangulatba kerülhetünk, amikor a gyerekünkkel játszunk elmélyülten, egy jó barátunkkal őszinte, mély és jó szándékú beszélgetést folytatunk.
Mindezeket az élményeket az köti össze, hogy ilyenkor teljesen tudatában vagyunk annak, ami velünk történik, és eközben mindezzel feltétel nélkül egyet is értünk. Érzéseink, gondolkodásunk és elhatározásaink teljes összhangba kerülnek.
Most jó...
Ez az állapot a flow (áramlás) élmény, amit más szavakkal úgy lehet leírni, mint azt a pillanatot, amikor átérezzük, hogy minden úgy jó, ahogy éppen van, a megfelelő időben és helyen vagyunk, és éppen azt tesszük, amit tenni szeretnénk. A sportolók ezt akkor élik át, amikor a teljesítőképességük határán járnak. A művészek, a zenészek esztétikai élvezetről beszélnek, a misztikusok ezt az állapotot extázisnak nevezik. Mi teszi hasonlóvá a különböző tevékenységek során átélt flow állapotot? Általánosságban akkor jelentkezik az áramlatélmény, amikor az illető úgy érzi, hogy összhang van az életében a kitűzött célok, a teljesítmény és az eredmény között. Egyes sportágak és játékok azért idéznek elő könnyen ilyen élményt, mert a célok és játékszabályok lehetővé teszik a játékosnak, hogy átmenetileg megszabaduljon a mindannyiunkat gyakran zaklató kérdéstől: most mit kell tennem? Akkor jön létre a flow, amikor az összes készségünket latba vetjük, hogy megfeleljünk a kihívásnak, amely azonban semmiképpen sem nagyobb a teljesítőképességünknél.
Ez a finom egyensúly rendkívül fontos, hiszen ha túl nagy a követelmény, akkor frusztráltak leszünk, esetleg elfog a félelem a kudarctól, ha viszont túl alacsonyan van a léc, egyszer csak unatkozni kezdünk. A flow élménye más megfogalmazásban azt jelenti, hogy villanásszerűen megtapasztaljuk a lehető legintenzívebb életet, ha csak rövid időre is, de egyek vagyunk a mindenséggel. /folytatjuk/
Ez is érdekelheti
Csíkszentmihályi Mihály: És addig éltek, amíg meg nem haltak. A mindennapok minősége Kulturtrade Kiadó 1998 - nyomán
Legjobban: