Amikor a vakság felnyitja a szemünket
Láthatatlan kiállításLátható-e, ami láthatatlan? Van egy kiállítás, ami igen. Utazás ez egy olyan világba, ahol vakon bízva, tapintás, hallás nyomán kell eligazodnunk, látásunk nélkül. Egy óra vakság, mely megváltoztatja az életünket, és felnyitja szemünket.
h i r d e t é s

Ezen a kiállításon vakok vagy látássérültek kísérnek el minket egy olyan útra, mely után teljesen meg fog változni a nem látókról alkotott felfogásunk. Bepillantást nyerhetünk egy ismeretlen világba, melytől talán ódzkodunk és tartunk, melyet valójában nem is ismerünk.
Hogy milyen érzés a látásunk nélkül élni? Erről gondolkodni nagyon nehéz, míg valaki át nem éli. Ez a kiállítás egy lehetőség erre, mely után visszatérhetünk a fény világába. Mert látóként csupán egy órára alszik ki számunkra a fény, és mindez "visszafordítható".
A vakok és látássérültek számára azonban az élettér a sötétség. Ez a világ szintén számos csodát rejt, csakúgy, mint a látóké, csak míg meg nem látogatjuk ezt a helyet, lehet, hogy nincs minderre szemünk.
Az igazi látás belülről fakad
A Népligetben található kiállítás mindenképpen olyan élmény, mely személyes tapasztalást érdemel. Olyan tárlat ez, melyet a látásunk nélkül kell "végignéznünk", szó szerint vaksötétben. A kezünkre, és a fülünkre vagyunk utalva odabent, és egy vak, vagy látássérült kísérőre, aki azért van velünk, hogy vigyázzon ránk, és segítsen megnézni a kiállítást.A külvilágtól (fényektől és zajoktól) való elszigeteltséget a bejáratnál ajtó és vastag posztófüggönyök biztosítják. A terület speciálisan, életszerűen berendezett és teljesen besötétített.
Végigjárunk erdőt, városi környezetet, ahol tárgyak nehezítik a haladásunkat, és megtapasztalhatjuk, milyen, ha egy autó keresztezi utunkat. Konyha, zöldséges stand, szoborgaléria, és még egy bár is a tárlat része, ahol italt rendelhetünk a vak bárpultosnál, s megtapasztalhatjuk a vakon fizetést is. Itt nyílik alakom kísérőnknek kérdéseket feltenni.
Átlépvén egy másik világ határát
Látás híján megtapasztalhatjuk, hogy a nehézségek mellett így is szép a világ. Nagy szerepe van ebben a kísérőknek, akik kiváló és fantasztikus életszemléletről tanúbizonyságot adó emberek. Nyitottak, vakságukról nyíltan beszélnek, minden kérdésre szívesen válaszolnak, Mindenképpen érdemes velük beszélgetni a tárlat megtekintése során, hiszen így, pozitív élményeken keresztül érheti el a kiállítás igazi célját, hogy a látók megismerjék a vakok világát, hogy megértsék, elfogadják, és ha kell, segítsék az életüket. A két világ ebben az interaktív közegben igazán tud közeledni egymáshoz.Az ember alapvetően fél az ismeretlentől. A kiállítás azonban a vezetők révén segít oldani a gátakat, mert ők őszintén és közvetlenül kezelik a látogatók félelmeit. Hihetetlen átélni azt, hogy milyen természetesen mozognak a sötétségben, lépnek oda hozzánk magabiztosan, fogják meg a kezünket, és vezetnek oda a kiállítás tárgyaihoz, megmutatván azokat. Eleinte mindenki ijedt - testtartásunk is ezt tükrözi - ám később bátrabbá válunk, mert rájövünk, hogy a hely kontrollált és veszélymentes, hogy biztonságban vagyunk. Ne szalasszuk hát el a lehetőséget, hogy megismerjük, és kipróbáljuk magunkat egy olyan helyzetben, amilyenbe mi is bármikor kerülhetünk.
Hangjával karon fog
Annak ellenére, hogy tudja a látogató, hogy biztosított a fénybe való visszatérése, és az út nem jár veszéllyel, a legtöbben mégis félelemmel vágnak neki a sötét útnak. Az akadályokkal nehezített utat a legtöbben labirintusszerűen képzelik el.
A tér- és időérzékelés megváltozása többnyire örömteli érzésekkel jár. A felfedezés öröme perceknek tünteti fel a bent töltött akár egy órát. A távolságok ugyanakkor hatalmasra nőnek, holott van, hogy csupán néhány lépésnyi területet járunk be. A látáson kívüli érzékeléseink segítségével újra felfedezvén a világot egyfajta öröm jár át. A világ ugyanis ismeretlen arcát fedi fel, mert apró, hétköznapi dolgok is - mint például egy alma felismerése, vagy egy finom anyag tapintása - izgalmassá válnak. Kifinomultabban és tudatosabban kellene használnunk érzékszerveinket - döbbenünk rá. Sőt mi több, rájövünk, hogy a szépség nem csupán vizuális úton tapasztalható meg.
Míg látogatóként elveszítjük látásunkat, tájékozódási képességünket, a biztonságot, az időérzéket; ugyanakkor nyerünk valamit: belátást, és empátiából fakadó megértést, szemléletváltást.
A nem látás felébreszt
A nem látás drámájával való szembesülés katartikus élményt hozhat. Egy addig ismeretlen világba történő bepillantás révén átalakul a világhoz, önmagunkhoz való viszonyunk; elfogadóvá válunk a mássággal szemben. Előítéleteink összeomlanak, új felismeréseink születnek. Rádöbbenhetünk, hogy a vakság nem csökkentértékűség, hogy a nem látók világa is teljes értékű.Felértékelődik a fény, az egészség, a látás szerepe, tudatosul az a kincs, amit látásnak nevezünk; a kincs, aminek birtokában vagyunk, mégsem becsüljük. Megtapasztalhatjuk, hogy van, akiben lehet vakon bízni. A kiszolgáltatottság átélése hasznos tapasztalás azoknak, akik eddig csak a segítő oldaláról ismerték a fogyatékosságot.
Lelkileg gazdagabbá válik, aki végigjárja ezt a kiállítást. A személyes megtapasztalás révén beláthatunk egy másik világba, melynek következtében kitörölhetetlenül megértünk és átértékelünk dolgokat.
Forrás és további információk a kiállításról:
www.lathatatlan.hu
h i r d e t é s
Értékelje a cikket!