Mézzel folyó görög alkoholok
A tudósok már régóta sejtették, hogy a mediterrán térségben élő ősi népeknek különös ízlésük volt. Homérosz, a trójai háború veteránja több helyen említi költeményeiben kedvenc italát, a mézezett bort, amelyet kecskesajtra öntöttek és néhány nap érés után fogyasztottak. Az archeológus vegyészek szerint ez a bizarr keverék valószínűleg a bor további gyors erjedését szolgálta, amitől Homérosz és kortársai hamarabb látták rózsaszínben a világot.
Nemrégiben tárgyi bizonyítékok is előkerültek arra, hogy a mükénéi kultúrában már tudtak sört erjeszteni, és ezt hozzákeverték a mézes gyümölcsborokhoz. Az emberiség valószínűleg első koktéljának maradványait a bronzkorból származó lelőhelyeken cserépből készült tálaló edények pórusaiban lelték fel.
Hasonló leletekre bukkantak brit archeológusok ezer kilométerrel távolabbra, Skócia északi felföldjén is. Egy sírból olyan cserépedények kerültek elő, amelyek alján az évezredek során beszáradt eredeti ital üledékét több ujjnyi vastagságban lelték fel. A kutatók meglepetésére sörrel kevert gyümölcsbor volt eredetileg az edényben, és nagy mennyiségű mézet kevertek hozzá - akárcsak a bronzkori görögök. A koppenhágai Nemzeti Múzeum archeológusa Eva Koch szerint az egymástól térben és időben nagy távolságra elhelyezkedő kultúrák alkoholfogyasztási szokásainak hasonlóságát nagyon is gyakorlatias okok magyarázzák.
Azt nem tudjuk, hogy mikor fedezték fel őseink az erjedő gyümölcsből vagy gabonaszemekből keletkező alkoholtartalmú folyadék bódító hatását, csak azt sejtik a kutatók, hogy ez valamikor a földművelés elterjedésének időszakában, véletlenül történt. A gabonafélék, a vadon termő, később a termesztett gyümölcsök, majd a szőlő és a méz felhasználásával már sokféle szeszesitalt tudtak készíteni. Ebben az időben még nem ismerték a desztillálást, égetett szeszes italt csak kb. 1500 év óta tud az emberiség előállítani. Azok az erjesztett italok, amelyek ismertek, a bor és a sör, mind gyengébbek voltak 10 alkoholfoknál. A kívánt bódító hatás elérésére különféle kábítószereket, pl. a már akkor ismert ópiumot, mandragórát és beléndeket tettek az italokba. A másik technika a különféle erjesztett folyadékok keverése volt. Északon a mézbor, illetve a mézsör volt a legerősebb ital, amit elő tudtak állítani, itt ugyanis szűkében voltak az erjesztéshez felhasználható gyümölcsöknek. A gabonafélékből készült sört már erősebbre tudták főzni, amit aztán általában méz alapú erjesztett italokkal keverték.
Tévedés volna azt hinni, hogy kizárólag az előkelő emberek kábították magukat az elmúlt évezredekben. Hasonló erjesztési technológiával, de valószínűleg silányabb alapanyagokból készült a szegények itala. A földművesek sírjaiban is fellelhetők az alkoholfogyasztásra utaló tárgyak maradványai, bár kétségtelen, hogy a luxusnak számító "minőségi" italokból csak a hatalmasoknak volt módjuk korlátlanul fogyasztani.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Egyiptom egyik első királya Scorpion I. sírjában egy ötezer literes, Palesztinából importált bor maradványait tartalmazó hordót találtak. A vaskori Dániában a nők, legalábbis az alkoholfogyasztásban, semmiféle hátrányt nem szenvedtek a férfiakkal szemben. Lolland szigetén egy valószínűleg arisztokrata származású nő sírjában gyümölcsbor és sör keverékét tartalmazó tárolóedényeket, hatalmas ivókupákat és hasonló célt szolgáló tülköket találtak.
A tudósok szerint bronzkori őseink meglehetősen nagy mennyiségben fogyasztották ezeket az italokat. Az ásatások során előkerült ivóedények többnyire egy liter befogadóképességűek. Egy németországi lelőhelyen öt és fél literes vas ivótülkök kerültek elő, a kutatók szerint azonban ennek tartalmát valószínűleg többen fogyasztották el egy ivászat során. Persze az is meglehet, hogy egy mulatozás során többször megtöltötték a tekintélyes alkalmatosságot...
Az archeológusok szerint a bronzkortól kezdve Európában általános volt a felnőtt férfiak körében az alkohol tartalmú italok fogyasztása, ezt azonban szigorúan valamilyen ünnepi alkalomhoz kötötték és csaknem mindig a közösség felügyelete alatt zajlott le. Ebben az értelemben kijelenthetjük, hogy őseink sokkal fegyelmezettebb és mértékletesebb szeszfogyasztók voltak, mint későbbi utódaik.
Legjobban: