Rossz anya vagyok, amiért home office mellett bölcsibe viszem a gyerekem?

Rengeteg olyan család van, ahol a gyerekek a járvány miatti veszélyhelyzet kihirdetése óta bölcsődei, óvodai ügyeletbe járnak, mert a szülők munkájuk jellegéből nem tudnak otthon maradni velük. Nálunk nem ez a helyzet, a férjem és én is lehetőséget kaptunk a távmunkára. Két hónap után - mikor kibővítették a bölcsis ügyeletet - mégis az elsők között jelentkeztünk, hogy vinnénk a kétéves lányunkat, ezért a döntésünkért pedig kaptunk hideget-meleget is. Kitalálható, melyikből volt több.

A bölcsőde már alapesetben is egy megosztó téma az anyukák körében. Van, aki a világ legrosszabb ötletének tartja, el sem tudja képzelni, hogy másra bízza a gyerekét 3 éves koráig. "Nem azért szültem, hogy más vigyázzon rá" - hangzik el sokszor az érv. És van, aki szerint jó dolog, ami segíti a gyerek szocializációját, fejlődését, önállóságát, nem mellesleg pedig szükséges is, ha anyuka szeretne visszatérni a munkahelyére. Én az utóbbi táborba tartozom, korábban én is jártam bölcsibe és imádtam. Biztos voltam benne, hogy ha odajutunk, a lányom is szeretni fogja, nem traumaként éli meg, mivel elég nyitott, barátkozós típus és bár a kapcsolatunk szuper, szándékosan nem "matricababaként" neveltük. Tavaly ősszel ezért, 16 hónaposan elkezdett járni a lakásunkkal szemben lévő állami bölcsődébe, ami éppen a kerület központi intézménye. Szerencsére igazam lett: a beszoktatás könnyen lezajlott, minden nap szívesen ment, a kisgyermeknevelőkkel és gyermektársaival jó kapcsolatot alakított ki. Aztán március közepén Magyarországot is elérte a világjárvány, az iskolák után az óvodákat és bölcsődéket is bezárták, így hirtelen vége szakadt a bölcsis napoknak.

Összezárva 34 négyzetméteren

Munkánk természetéből kifolyólag adott volt a home office lehetősége, aminek örültünk a férjemmel, hiszen legalább nem kellett az értékes szabadságnapokat felélni, vagy ami még rosszabb, fizetetlen szabadságot kérni. Ennek ellenére már az elején sejtettem, hogy nem lesz egyszerű menet hatékonyan végezni a munkánkat egy világot felfedezni vágyó kétévessel a másfélszobás panellakásban.

A férjem beosztása miatt menedzseri feladatokat is ellát, rengeteg a videókonferenciája. Az első 1-2 napon pedig még vicces, ha a gyerkőc belekiabál a beszélgetésbe, elrángatja a laptopot, de aztán már egyre idegőrlőbbé válik. Mivel munkája során olyan fontos, felelősségteljes döntéseket hoz, amelyek kihatnak az adott projekt sikerére, a cég teljesítményére, emellett a munkatársakat is koordinálnia kell, ő általában órákra elvonult a lányunk szobájába. Én pedig maradtam a kislányunkkal a nappaliban, és próbáltam azt menedzselni, hogy a munkámat is elvégezzem és a kétévest is lekössem, szórakoztassam, megetessem, biliztessem és még sorolhatnám. Az ehhez szükséges eszközök híján - mint két fej, négy kar, szemek a fejek hátsó részén is, szemmel bűvölés - ez nem igazán ment.

Komoly kihívást jelent a home office

A koronavírus-járvány előtt a magyarok alig néhány százaléka dolgozott távmunkában, most azonban sok cég számára ez jelenti a megoldást a dolgozók egészségének megóvása és a működés folytatása érdekében. A home office-ban dolgozók számának drasztikus növekedése viszont még ott is komoly kihívást jelenthet, ahol eddig is alkalmazták ezt a módszert. Most ugyanis hosszabb távon kell biztosítani a technikai eszközöket és az ergonomikus munkakörnyezetet, ráadásul még a családi összhangra is figyelni kell. Részletek itt.

A lányunk alapvetően ügyesen eljátszik egyedül is, de éppen abban a korszakban van, amikor felfedezte a gyurmázást, festést, puzzle-t, na és persze szívesen utánozza a felnőttek tevékenységét. Ha egyedül hagynám gyurmázni, festeni, pár perc alatt visszafordítatlan károkat szenvedne a lakás, ha pedig megengedem, hogy mellettem vagy az ölembe ülve figyelje, ahogy cikket írok a számítógépen, persze ő is szeretné nyomogatni a billentyűket. Így marad az, hogy fél kézzel gyurmakígyót segítek gyúrni, két másodpercenként felugrálok munka közben helyére illeszteni egy darabot a kirakóshoz, letörlöm a festékes kezét, leszedem az asztalról vagy székről, mielőtt leesne a parkettára és így tovább.

Egy kétévesnek szerintem még nem lehet elmagyarázni, hogy világjárvány miatt megváltozott az életünk, és bizonyos szabályokat a saját érdekünkben kell betartani. Eleinte például sokat hiányolta a kis barátait, a "néniket", mire mondtuk neki, hogy betegség miatt zárva a bölcsi. Ezt még megemésztette, de láttam rajta, hogy bántja. Szerencsére azt is elfogadta, hogy a játszóterek le vannak zárva. De azt már nem, hogy a szülei otthon vannak egész nap, mégsem tudnak vele játszani eleget, mert dolgozniuk kell. És ez nem is várható el egy pici gyerektől. Kihúzza az ölemből a laptopot, fogja a kezem és hív játszani a szőnyegre, vagy hozza a mesekönyvét olvasni. Nemet mondok egyszer, hogy be tudjam fejezni a cikkem utolsó mondatát. Másodszor, hogy feltöltsem az adminba, de harmadszor már nem megy, hiszen anyaként is feladatom van. Úgyhogy megyek játszani, szórakoztatni, hogy ne az iPaden mesét nézve kelljen a napjait tölteni, de tudom, hogy ezért cserébe éjszakába nyúlóan vagy hajnalban pótolhatom a munkahelyi feladatokat. Míg korábban viszonylag tartható volt, hogy a nap egy bizonyos pontjáig dolgoztunk, majd jött a játék, családi közös program, a karanténnak hála most egybefolyik a munka és magánélet.

A bölcsődéknél feloldják a létszámkorlátozást, június 2-tól rendes üzemben fogadják a gyerekeket Budapesten is. Fotó: Getty Images
Sok szülő dilemmázik jelenleg azon, hogy vigye-e bölcsődébe a gyermekét, vagy sem. Fotó: Getty Images

Dupla bűntudat

És még mielőtt hosszúra nyúlt panaszáradatnak tűnne ez a cikk, hozzáteszem, hogy tudom, vannak, akik nálunk is nehezebb helyzetbe kerültek. A kisiskolások szülei például, akiknél nem opció, hogy megpróbálják játékkal lekötni a gyereket, hanem tanítaniuk kell. Vagy azok, akiknek jelenleg nem kell választaniuk a munka vagy gyereknevelés között, mert elvesztették az állásukat.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert a főnököm rugalmasan áll a helyzetünkhöz, elfogadja, hogy napközben nem tudok 8 órát a gép mellett tölteni. De természetesen ezzel nem szeretnék visszaélni, főleg, hogy egészségügyi tematikájú honlap révén most fontos feladatunk naprakész, hiteles információkkal ellátni az olvasókat. Így a feladatmennyiségünk is gyarapodott, gyorsult a munkarendünk. Két hónapja mardos a bűntudat, hogy a nem gyerekes kollégáimhoz képest valószínűleg kevesebbet tudok dolgozni, hiába igyekszem utolérni magam, amikor csak lehet, pihenést is félretéve. Sajnos nem lehet huzamosabb ideig éjszakázni, főleg nem úgy, hogy közben a második gyerkőccel vagyok várandós. Számomra mindig is fontos volt az egyenlő bánásmód, tehervállalás, ezért is érint rosszul a kialakult helyzet.

A két hónapja tartó kialvatlanság, bezártság és a soha véget nem érő napoknak köszönhetően nyilván a türelmem is elkezd fogyni. Beismerem, előfordul, hogy hangosan ráförmedek a kislányomra, ha már fél órája próbálom altatni, de ő továbbra is ficánkol. Egy másodperccel később persze már bűntudatom van, mert hagyom, hogy rajta csattanjon a feszültség. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a férjemmel hetek óta három értelmes mondatot nem tudtunk váltani egymással. A jobb napokon igyekszünk nevetni a káoszon, ami az életünk lett és élvezni, hogy a kislányunk egyetlen új szaváról, vicces pillanatáról sem maradunk le. A rosszabb napokon viszont küzdünk egy egyre reménytelenebbnek tűnő csatában.

"Beadja a bölcsibe, mert úgy kényelmes"

Mindezek miatt, mikor kihirdették, hogy április 30-ától már nem csak azok a szülők kérhetik a bölcsődei, óvodai ügyeletet, akik bejárnak a munkahelyükre dolgozni, bizony rögtön jelentkeztünk. Anyukás Facebook-csoportokban többen kezdtek közvéleménykutatást, ki engedi már bölcsibe, oviba a gyerekét és döbbenten láttam, sokaknál mennyire elszabadultak az indulatok. Felelőtlennek nevezték a szülőket, akik a bölcsi, ovi mellett döntöttek; volt, aki például kijelentette, hogy az "ilyenek" miatt jön majd a járvány második hulláma, egy másik hozzászóló pedig a fejünkhöz vágta, hogy többet ér a saját kényelmünk, mint a kisgyerekünk egészsége.

De mit értünk kényelem alatt? Mi nem azért döntöttünk az ügyelet mellett, hogy egész nap feküdjünk a kanapén sorozatot bámulva, vagy online edzéseken vegyünk részt, esetleg a konyhába alkossunk remekfogásokat. Pedig milyen jó lenne! Nálunk a kényelem jelenleg azt jelenti, hogy idegtépés nélkül el tudjuk végezni a munkánkat, csökkenteni és ledolgozni az elmúlt hetek során feltorlódott feladatmennyiséget, és jó esetben még a lakás kitakarítására, mosásra, bevásárlásra is jut idő. 

Döntésünkben közrejátszott az is, hogy a saját bölcsődénk lett az ügyeletes intézmény. Bár nem a megszokott szobába jár jelenleg a lányunk, de a terep és a gondozók ismerősek. Ugyan első nap megszeppent picit, de azóta minden reggel ébredés után kérdezi, hogy lesz-e bölcsi és örömmel indul el. Újra gyerekek között lehet, nem egy másfél szobás lakásba bezárva, sokat vannak az udvaron, ahol szaladgálhat, homokozhat, motorozhat. Este pedig élvezheti a teljes figyelmünket, nem kell a munkán agyalnunk, minőségi időt tölthetünk együtt. 


És hogy féltem-e lányomat, családunkat a fertőzéstől? Természetesen mérlegeltem ezt is, mivel gyakorlatilag február óta a koronavírus veszélyeiről, hatásairól írok, tisztában vagyok a rizikótényezőkkel. De szerencsére utaznunk nem kell, hogy elvigyük a bölcsibe, csupán pár lépést sétálni. Megnyugtatóak a bölcsőde óvintézkedései is: a bejáratnál mindenki hőmérsékletét mérik reggelente, csak egy szülő kísérhet egy gyereket, maszkot és kesztyűt kell hordani, a fertőtlenítés és szellőztetés pedig rendszeres. Nem félek a koronavírustól, nem hiszem, hogy nagyobb veszély leselkedne rá a bölcsődében, mint mondjuk a panelházunk liftjében vagy a - most már újranyitott - játszótereken. Tudom, hogy kislányom jó kezekben van, a kisgyermeknevelők és a bölcsőde más dolgozói is szeretettel és a szabályokat betartva végzik a munkájukat. Mindezt pedig úgy, hogy mellette nekik is van családjuk, akikről gondoskodnak. Ezért számomra ők is ugyanolyan hétköznapi hősök, mint az orvosok, ápolók.

A kislányom mosolya pedig mindig megerősít abban, hogy jól döntöttünk, nem ördögtől való a bölcsőde a járvány ellenére sem. Természetesen azt a szülőt is megértem, aki a bölcsik és óvodák teljes nyitása ellenére sem szeretné egyelőre közösségbe vinni a saját gyerekét, mert fél a fertőzéstől. Amit nem értek meg, hogy miért kell valakit a döntése miatt támadni, kioktatni? Úgy gondolom, nem szabad senkit elítélni, hiszen nem látunk bele az életébe. A pandémia mindannyiunkat olyan kihívások elé állított, amelyekkel korábban nem találkoztunk, általánosan érvényes jó és rossz döntés most nem létezik. A gyereknevelés során egyébként is éppen elég sok kérdés, bizonytalanság szül bűntudatot az édesanyákban, édesapákban, nem kell ezt súlyosbítani.

Értékelje a cikket!

Hogy érzi magát? Országos eredmény megtekintése >>
Hogy érzi magát?
Kirobbanó formában van? Válassza ki a lelki- és testi állapotához illő emojit és nézze meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Milyen most a lelkiállapota?
Letargikus vagyok
Kissé magam alatt vagyok
Kiegyensúlyozott vagyok
Jókedvű vagyok
Majd kiugrom a bőrömből
Hogy érzi magát?
Kirobbanó formában van? Válassza ki a lelki- és testi állapotához illő emojit és nézze meg térképünkön, hogy mások hogy érzik magukat!
Hogy érzi most magát fizikailag?
Teljesen hulla vagyok
Voltam már jobban is
Átlagos formában vagyok
Jól vagyok
Kirobbanó formában vagyok
Hogy érzi magát?
Lelkiállapot
Fizikai állapot
Legjobban:
Legrosszabbul:
További cikkek
Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Hidegfront

Maximum:
+16, +25 °C
Minimum:
+13, +18 °C

Hazánkban pénteken délelőtt ismét megnövekszik a gomolyfelhőzet, záporok és zivatarok is kialakulnak.

Egészséget befolyásoló hatások:
közepes

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!

Kövesse a Házipatikát:

GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag