„A halál nem a vég. Már tudom, mi van odaát” – osztotta meg Tessa Romero a Mirroron. Az 50 éves nőnek megállt a szíve és összeesett, majd 24 percig volt halott, mire sikerült újraéleszteni.
Béke és nyugalom várta a halál után
Az újságíró és szociológus Tessa napja olyannak indult, mint bármelyik másik hétköznap: elvitte iskolába a lányait. Ám hazafelé váratlan fordulatot vett minden, hirtelen megállt a szíve. Elmondása szerint miközben fentről látta, hogyan küzdenek életéért a mentősök, a túlvilágon töltött idő egy örökkévalóságnak tűnt. „Az első dolog, ami feltűnt, az a hatalmas béke. Hosszú idő óta először nem éreztem fizikai vagy lelki fájdalmat, vége volt a szenvedésnek. Mélységes megkönnyebbülést éreztem, mintha egy hatalmas súlyt vettek volna le rólam.”
„Emlékszem, hogy a testem felett lebegve néztem le a jelenetre. Egy testet láttam ott feküdni. Zavaró volt, mert nem voltam tudatában annak, hogy halott vagyok. Ébernek és tudatosnak éreztem magam, ezért nem értettem, hogy miért nem lát vagy hall engem senki. Korábban nem hittem az ilyen jelenségekben, de amikor magamhoz tértem, teljes bizonyossággal tudtam, hogy amit átéltem, az nem álom volt” – tette hozzá.
Tessa a halálközeli élménye előtt néhány hónapig rengeteg tünettel küzdött. Az orvosok számtalan vizsgálatot elvégeztek, de egyik sem adott egyértelmű választ, így nem derült ki, mi okozza a panaszait. „Nyomasztó időszak volt, mert egyre rosszabbul éreztem magam. Az orvosaim közül többen is egyetértettek abban, hogy mivel nem találnak választ, a tüneteimnek lelki háttere lehet. Abban az időben ugyanis életem legnehezebb szakaszán mentem keresztül. Néha, amit nem engedünk ki magunkból, azt végül a testünk kiabálja ki magából.”
Tessának a halálközeli élménye óta teljesen megváltozott az élete. „Korábban rettegtem a haláltól, úgy tekintettem rá, mint valami sötét, bizonytalan és fájdalmas dologra. Azok után, amit átéltem, megértettem, hogy a halál nem a vég, hanem egy átmenet. Olyan, mintha átlépnénk egy ajtón egy olyan helyre, ahol mindennek van értelme, ahol a szeretet és a béke mindent beborít. Azóta minden pillanat értékes lett, és végre megértettem: csak az számít, hogyan szeretünk, milyen társak vagyunk, és hogyan hagyunk nyomot mások lelkében."