Donna Blass egy 63 éves nő, aki a Health.com weboldalára írta meg a történetét. Nem dohányzik, 20-as a testtömeg-indexe, rendszeresen mozog és nem szed semmilyen gyógyszert. Egy orvosi kontrollvizsgálat során 187-es koleszterint, egészséges vérnyomást és alacsony trigliceridszintet mértek nála. Az EKG-ja is rendben volt, a szívbetegségek szempontjából pedig alacsony kockázatúnak minősítették. Másnap mégis szívrohamot kapott.
Sürgős angioplasztikára volt szükség
Donna a vizsgálata másnapján állkapocs-fájdalommal ébredt és tompa sajgást érzett a bal karjában. Ezután észrevette, hogy szorítást érez a mellkasában is, ami - bár nem fájt - nagyon furcsa és kényelmetlen volt neki. Először nem tulajdonított a dolognak komolyabb jelentőséget, és úgy döntött, vár egy keveset, hátha maguktól elmúlnak a tünetet. A lánya viszont ragaszkodott hozzá, hogy azonnal bemenjenek a kórházba.
Jól is tette, mert az odaúton Donna mellkasi tünetei erősödtek, köhögni kezdett és egyre bágyadtabb lett. A szívroham klasszikus tünetei ellenére mégsem jutott eszébe, hogy esetleg erről lehet szó - egészen addig, amíg meg nem vizsgálták, és ki nem derült, hogy sürgős angioplasztikára van szüksége, mivel egy vérrög zárta el az egyik szívartériáját. Azaz gyakorlatilag szívrohama volt.
Hogy lehet ez?
A történetét olvasva sokakban merülhet fel a kérdés: hogyan kaphat valaki szívrohamot egy nappal azután, hogy igazolást kapott arról, hogy a szívbetegségek szempontjából alacsony kockázatúnak számít? Az orvosai szerint a nő szívrohama szokatlan eset volt, aminek a kiváltó okát nem lehet száz százalékos biztonsággal meghatározni. Ugyanakkor egyértelműen kiderült belőle, hogy az alacsony kockázatú státusz nem egyenlő a nulla kockázattal.
Donna azt írta, hogy az esetből megtanult pár fontos dolgot, amit jobb lett volna, ha már korábban is tud. Elsősorban azt, hogy minden perc számít. Ha valaki a szívroham tüneteit tapasztalja magán, azonnal mentőt kell hívnia, mert minden elvesztegetett pillanattal több szívsejt pusztul el. Általában a mentő jut el leghamarabb a kórházba, a szakemberek pedig már a járműben meg tudják kezdeni a szakszerű ellátást.
Az is fontos tanulsága a történetnek, hogy az EKG nem képes mindent kimutatni. Bár a szívritmust lehet vele mérni, nem feltétlenül mutatja meg az artériákban található elzáródásokat. Éppen ezért önmagában ennek a vizsgálatnak a jó eredménye nem jelenti azt, hogy valaki biztosan nem kaphat szívrohamot. Nehezíti a helyzetet, hogy szívroham nem mindig ismerhető fel egyértelműen. Nem mindenki tapasztal azonnal olyan elviselhetetlen szorítást, mázsás nyomást a mellkasában, mint amilyennek a filmekben ábrázolják. Néha a tünetek enyhék, és egyáltalán nem vagy csak enyhén fájdalmasak. Ráadásul a nők tünetei gyakran mások, mint a férfiaké. Fontos, hogy a mellkasi szorítást, a nehéz légzést, az állkapocsfájdalmat, valamint a szokatlan hát- vagy karfájdalmat nagyon komolyan kell venni. Még akkor is, ha egyáltalán nem gondoljuk úgy, hogy szívrohamunk van.
Lehet, hogy kellemetlen, ha a kórházban kiderül, hogy csak emésztési probléma vagy valami kevésbé komoly dolog, például stressz okozta a tüneteket. De ne feledjük, egy kis szégyenkezésbe nem lehet belehalni, egy későn felismert szívrohamba viszont igen.
Forrás: health.com
Legjobban: