Vér nélkül nincs élet: fontos, hogy az ereken belül maradjon, és ellássa feladatait. Szállítson, védje és táplálja a sejteket, és fenntartsa szervezetünk belső egyensúlyát. Ha áramlása megszűnik vagy elhagyja a testünket, életünk is véget ér.
Hogy ez ne következzen be, a vér lényegében önmagát akadályozza meg a szervezet elhagyásában: ezt a funkcióját hívjuk véralvadásnak. A véralvadás igen bonyolult és komplex folyamat, leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy három, egymást erősítő részfolyamatból áll, amelyek részben egymás után, részben egymás mellett, párhuzamosan zajlanak.
Véralvadás lépésről lépésre
A véralvadás megértésének legegyszerűbb módja, ha végigkövetjük, mi történik, amikor megvágjuk az ujjunkat, és az elkezd vérezni. Ilyenkor tulajdonképpen egy véreret sértünk meg: az felszakad, és a vér elkezd távozni belőle. A károsodott ér ennek megakadályozására elkezd összehúzódni, hogy lassítsa a véráramlást, és így minimálisra csökkentse a vérveszteséget. Eközben egy vérlemezke-dugó képződik. A leginkább sejttöredéknek nevezhető vérlemezkék (trombocyták), melyek a vérplazmában lebegnek, most összegyűlnek a sérülés helyén, és az ereket összehúzó szerotonint bocsátanak ki, ami lassítja a vérzést. Ráadásul egyéb olyan kémiai "hívóanyagot" is felszabadítanak, ami még több trombocytát hív oda. Hamarosan laza vérlemezkedugó zárja el a sebet.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ha csak karcolásról van szó, ennyi elég is. Ha jobban megvágtuk magunkat, akkor szükség lesz a vér tényleges megalvadására. Ez a harmadik lépés. A folyamatot "véralvadási kaszkádnak" hívják jellegzetes, mindig állandó sorrendje miatt, és lényegében egy enzimatikus láncreakcióról van szó. A résztvevő enzimek (őket hívjuk véralvadási faktoroknak) inaktív (proenzim) formában találhatók a vérben egészen addig, míg szükség nem lesz rájuk.
Ilyenkor a láncfolyamat első enzimje aktiválódik, ez aktiválja a következő enzimet, és így tovább, meghatározott sorrendben. Ha bármelyik faktor hiányzik, a láncreakció nem tud végigmenni, a véralvadás folyamata pedig leáll.
Az utolsó inaktív faktor a protrombin. Ha átalakul aktív trombinná, hatására a vérplazmában nagy mennyiségben jelen lévő fibrinogénből oldhatatlan fibrin lesz. A keletkező fibrinszálakból gyorsan lyukacsos háló szövődik, mely felfogja a vörösvérsejteket, vérlemezkéket és minden egyéb sejtes alkotót. Egyre több sejt esik tehát a háló csapdájába, és a véralvadék végül eléri azt a méretet, amikor a sebet elzárja. És bár szilárdnak látszik, nagy része víz, azaz szérum. Perceken belül kipréseli magából ezt a halványsárga folyadékot, végül az alvadék a levegő hatására megkeményedik, létrejön a varasodás. A var még sokáig védi a sebet, segítve ezzel annak gyógyulását, így sosem szabad eltávolítani, mindig meg kell várni, amíg magától leválik.
Ha a szervezetben mégis kialakul vérrög (trombus), az igen veszélyes rendellenesség, amennyiben érelzáródást okoz az agyban, a szívben, a tüdőben vagy másutt. Hiszen ha az ér elzáródik, az adott terület vér-és ezáltal oxigén-ellátása sérül, az adott szövetek elhalnak.
A modern orvostudomány már előállított olyan mesterséges véralvadásgátlókat, melyekkel ez a probléma kezelhető.
Ez is érdekelhet
Legjobban: