A korai stádiumú Parkinson-kór kezelésében használatos két gyógyszernek, a levodopának és a pramipexolnak megvannak az előnyei és a hátrányai, ám összesített hatásuk hosszútávon nem különbözik egymástól - állítja egy új, amerikai és kanadai betegek bevonásával készült tanulmány.
"Az orvosok és a betegek gyakran nem tudják eldönteni, mi is lenne a Parkinson-kór kezelésének első megfelelő lépése. A tanulmány elárulja nekünk, hogy hosszútávon mindegy, melyik gyógyszert szedik, a betegek mozgáskorlátozottsága és életminősége körülbelül azonos szintre jut el" - mondta el Dr. Kevin Biglan, a New York-i Rochester Egyetem Egészségügyi Központjának ideggyógyásza.
A két gyógyszer különbözőképpen avatkozik be a Parkinson-kórt előidéző dopaminszint-csökkenés mechanizmusába, a levodopa egy aminosav, amely dopaminná alakul és a tapasztalat szerint jobban használható a mozgások irányításának zavara esetén, ám olyan mellékhatásai vannak, mint a diszkinézia (akaratlan mozgások) és a szervezet egy idő után hozzászokik a gyógyszerhez. A pramipexol a dopaminreceptorokhoz kötődik és a dopamin hatását utánozza, nem okoz diszkinéziát és nem lehet hozzászokni, de kevésbé hatásos a mozgáskoordinációs problémák kezelésében és gyakrabban okoz álmosságot. Az orvosok gyakran a pramipexolt írják fel először a betegeknek, mivel így azok tovább szedhetik a levodopát.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A vizsgálatban 301 beteg vett részt, őket két évig követték nyomon, míg 222 embert további négy évig. Induláskor véletlenszerűen sorolták őket két csoportba, eszerint kapták a kétfajta gyógyszert. A levodopával kezdő betegekmél gyakrabban lépett fel diszkinézia és hozzászokás, ám ezek nem voltak jelentős hatással a betegek életminőségére.
Animáció: HáziPatika.com
Legjobban: