Az ENSZ legutóbbi előrejelzése szerint a Föld lakossága 2050-re elérheti a 9 milliárd főt. De vajon honnan lesz ennyi embernek tápláléka, ha jelentős mértékben sem a megművelt földterületek aránya, sem pedig a terméshozam nem növelhető immár?
Magyarországon sem rózsásak az előrejelzések, ugyanis a Dunát kiszáradás veszélyezteti.
A hatvanas években már születtek igencsak borúlátó jóslatok arra vonatkozóan, hogy a Föld robbanásszerűen növekvő népessége előbb-utóbb szembesülni fog azzal, hogy a terméshozam immáron nem tudja tartani a lépést a népességnövekedéssel. Ez pedig komoly éhínségekhez vezet, amelynek következtében viszont majd újra helyreáll a két tényező közötti egyensúly. Az emberiség nagy szerencséjére a jóslat egyelőre nem vált be: a hatvanas években indult zöld forradalomnak köszönhetően a fejletlen országok mezőgazdaságának megreformálásával és intenzívebbé tételével ezidáig sikerült elkerülni a világméretű éhínséget. A kérdés az, hogy egyszer s mindenkorra elhárult a veszély, avagy elképzelhető, hogy elérkeztünk a zöld forradalom teljesítőképességének határához?
Zöld forradalom
A negyvenes években előbb Mexikóban, a hatvanas évek elején pedig Indiában sikerült az, amire csak kevesen számítottak. Mindkét ország mezőgazdasága évtizedekkel, ha nem évszázadokkal volt lemaradva a népességszám fejlődéséhez képest. A délkelet-ázsiai országban 1968-ban még alig 10 millió tonna búzát termeltek. A zöld forradalmat követően ez a szám pillanatok alatt felkúszott 17 millióra, hogy a folyamatos növekedésnek köszönhetően ma már elérje az évi 73 millió tonnát. Mindeközben a népességnövekedés üteme sem csökkent, ám India a hetvenes évektől kezdve még így sem szorult jelentősebb élelmiszerimportra.
A zöld forradalom lényege tulajdonképpen igen egyszerű. Egyrészt az alapvető élelmiszernövényeknek olyan hibrid változatát fejlesztették ki, amelyek a korábbi terméshozam többszörösét voltak képesek produkálni. A hibridnövények sokkal kisebb szárat növesztettek, amelynek révén kisebb energiát emésztettek fel, így a terméshozam növelésére tudta fordítani a kukorica, a búza vagy éppen a rizs a földből kinyert energiát. Ehhez járult még a földek trágyázásának és öntözésének intenzívvé válása, amelyet nagymértékben elősegítettek különféle nemzetközi segélyszervezetek is.
Elértük a csillagos eget?
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Csakhogy a terméshozam növekedésének megvannak a maga határai. Lester Brown, az Egyesült Államokbeli Earth Policy Institute neves kutatója a BBC News-nak nyilatkozva elmondta: a növénynemesítés terén lassan elérjük korlátainkat, a növények terméshozamának növelése immáron csak igen csekély mértékben javítható. Az intenzív növekedési fázis végéhez közeledünk, ráadásul újabb földterületek bevonására sincs jelentős mértékben lehetőség, így marad a nagy kérdés: a megállíthatatlannak tűnő népességnövekedés milyen hatással lesz az emberiségre?
Ráadásul sok fejlődő régióban az alapvető élelmiszernövények termesztéséről kezdenek áttérni inkább a sokkal jövedelmezőbbnek tűnő luxuscikkek termesztésére.
Kimerül a Föld
A zöld forradalommal azonban nem csak az a gond, hogy elérheti teljesítőképességének határait. Kétségtelen, hogy hatalmas segítséget jelentett az új mezőgazdasági technikák elterjedése a hatvanas években a fejlődő országokban, csakhogy ennek ára is volt: a nagymértékű műtrágyahasználat Indiában igen sok helyütt teljesen tönkre tette az ivóvízkészleteket, amelyek így az anyákon keresztül már születésük előtt károsították a csecsemőket is. Van olyan falu az India éléskamrájaként szolgáló Punjab tartományban, ahol szinte minden családban találtak rákos beteget a fertőzött ivóvízkészlet miatt - olvasható a BBC News riportjában.
Az intenzív termelés mindeközben az erős műtrágyázás ellenére is kimeríti a földeket, a termésnövekedés lelassul, ami viszont a növekvő népesség igényeit már nem tudja kielégíteni. Az öntözés miatt a vízkészletek lassan elapadnak. Mindezek együttesen komoly aggodalomra adhatnak okot az elkövetkező évtizedekben, nem véletlen, hogy egyre több nemzetközi szervezet keresi a csapdából kivezető utat - egyelőre azonban úgy tűnik nem sok sikerrel.
Kiszáradás veszélyezteti a Dunát
Magyarországnak is van miért aggódnia: a WWF a tíz legveszélyeztetettebb folyók közé sorolta a Dunát. A környezetvédő szervezet szerint a folyót a gátak mellett a szennyezés és a klímaváltozás veszélyezteti. A tanulmány a Víz Világnapja alkalmából jelent meg. A WWF jelentése megdöbbentő adatokat közöl. Kiderül belőle, hogy a Duna és főbb mellékfolyói a XIX. század eleje óta az árterület 80 százalékát elvesztették.
A Duna az egyetlen európai folyó, amely szerepel a veszélyeztetett vizeket felsoroló jelentésben, amelybe többnyire ázsiai folyók kerültek: a Jangce, a Mekong, a Gangesz és az Indus. Más térségektől eltérően Európában direktíva szabályozza a folyók minőségét. A 2000-ben elfogadott EU-keretegyezmény szerint 2015-re minden európai folyó számára jó ökológiai körülményeket kell teremteni. Ezt a célt elég nehéz elérni, figyelembe véve, hogy a Duna területének 85 százaléka nem megfelelő állapotú. A WWF szerint a jelenlegi infrastruktúra-tervek azzal fenyegetnek, hogy jelentős kiterjedésű vizes területek kerülnek veszélybe.
A folyó további hajózhatóvá tétele nemcsak a biodiverzitást veszélyezteti, hanem 20 millió ember ivóvízforrását is - véli a WWF. A folyóval kapcsolatos környezetvédelmi tervek a közúti szállításra vonatkozó környezetvédelmi elképzelésekkel kerülhetnek konfliktusba. Az EU ugyanis azért támogatná a vízi szállítást, hogy könnyítsen az utak terheltségén, csökkentse a szennyezés mértékét, mérsékelje a zajkibocsátást és az energiafogyasztás. (National Geographic, Euractiv, gondol
gondola.hu
Legjobban: