Az alvásminta előre jelezheti, hogy kinél nagyobb a depresszió kialakulásának kockázata - derült ki egy tanulmányból.
Az alvás a felnőttkori depresszióval összefüggő élettani faktor. A depressziós felnőtteknél a REM-szakasz (gyors szemmozgások szakasza) az alvási periódus egy korábbi időpontjában következik be. Az online illetve a Neuropsychopharmacology júliusi számában megjelent tanulmány előtt nem volt világos, hogy ez a kapcsolat igaz-e a kamaszokra is.
Dr. Uma Rao a tanulmány szerzője felfedezte, hogy a depresszió örökletes kockázatával rendelkező, de a betegséggel még nem diagnosztizált kamaszoknál rövidebb volt a REM-szakasz, ami azt jelenti, hogy gyorsabban érkeznek el ehhez a periódushoz. Ezek a fiatalok gyakrabban váltak depresszióssá a tanulmány öt éves időszakának végére, mint azok, akiknek az alvási periódus során később következett be az REM-szakasz.
"Az alvás talán inkább segít annak megállapításában, hogy ki hajlamos a depresszióra, minthogy diagnosztikus marker legyen, mivel a REM-látencia már akkor rövidebb, amikor a betegség még ki sem fejlődött" - mondta Dr. Rao. A fiatalkori depresszió megelőzése és kezelése rendkívül összetett, mivel nem határolták be pontosan és világosan a diagnózis felállításához használt faktorokat. A klinikai tanulmányok során például a manifeszt mentális betegségben nem szenvedő fiatalokat tévesen a kontrollcsoportba oszthatják, mert még nem érkeztek el a betegség leggyakoribb megjelenésének időszakába: a kései kamaszkorba és a fiatal felnőttkorba.
"Ezeket a fiatalabb kamaszokat a kifejlődött betegségben szenvedőkkel összehasonlítva kétes eredményekhez juthatunk, így nehezíthetik a mélyben rejlő mechanizmusok megértését, mind a betegség, mind a terápia tekintetében" - mondta Dr. Rao. "A hosszú távú tanulmányok hasznosak lehetnek annak szempontjából, hogy kit melyik csoportba helyezzenek el. Ez a tanulmány az első lépcsőfok az alapvető értékek meghatározásában, melyek elkülönítik egymástól az egészséges fiatalokat azoktól, akik hajlamosak a depresszióra, bipoláris zavarra és más mentális betegségre."
A kutatók egy másik biológiai faktort is megvizsgáltak, mely az ismereteik szerint összefügg a felnőttkori depresszióval: a kortizol szintjét. Stressz hatására ennek a hormonnak a szintje megemelkedik. Felnőttek esetében bebizonyosodott, hogy a kortizol megemelkedett szintje összefügg a depresszióval, és hogy a szintje már azelőtt csökken, hogy a depresszió külső jegyei, például a szomorúság eltűnnek. A visszaeső betegek esetében a kortizol szintje segíthet megállapítani, hogy kinél áll fenn a betegség kiújulásának lehetősége.
A tanulmány kezdetekor a kutatók a depresszió vagy más pszichiátriai betegség jeleit nem mutató 96 kamasz alvásmintáit rögzítették három napon át, továbbá nyál- és vizeletmintát vettek tőlük a kortizol szintjének mérésére. Ezt követően öt éven át megfigyelték őket. Az alvással kapcsolatos eredményeken kívül a kutatók azt is felfedezték, hogy az ötödik év végére a magasabb kortizol-szinttel rendelkező fiatalok közül többen lettek depressziósak. "A depressziót nem kizárólag az alvás befolyásolja. Ha be tudjuk azonosítani az olyan faktorokat, mint az alvás és a kortizol szintje, továbbá ezek szerepét, akkor megkezdhetjük a megelőzést, és így a gyerekek és fiatalok megmenekülhetnek attól az állapottól, mely miatt a tanulásban és társas fejlődésben is elmaradnak társaik mögött."
Animáció: HáziPatika.com