A fájdalom típusai: a közönséges (nociceptív) és az idegi (neuropátiás) fájdalom

A fájdalom - röviden meghatározva - nem más, mint egy kellemetlen, intenzív érzés, melyet valamilyen inger vált ki és amely általában a szövetek sérülésével jár együtt. A különböző ingerek (nyomás, hő stb.) felfogására a testünkben különböző receptorok specializálódtak. A fájdalom esetében azonban kicsit bonyolultabb a helyzet, mert egyrészt többféle receptor is részt vállal a fájdalom jelzésében, másrészt, mert a fájdalomérző idegsejteknek nem minden esetben van ún. adekvát ingere.

A fájdalomérzékelésben részt vevő receptorok összefoglaló neve a nociceptor. Ezek egy része mechanikai ingerekre érzékeny mechanoreceptor, hőre reagáló termoreceptor, és olyan ún. polimodális nociceptor, melyeket különféle (hő-, mechanikai, kémiai) ingerek is egyaránt hamar működésbe hoznak. Ezek olyan idegsejtek, amelyek sejtteste a gerincvelőben helyezkedik el, és csak nyúlványának végével, szabad idegvégződésekkel vannak jelen a fájdalomérzékelés helyén.
A belső szervek, zsigerek fájdalmát általában lassabban és tompábban érezzük, mint a bőrhöz közel keletkezőt.

Pontosan hol és hogyan fáj?

Ahhoz, hogy a közönséges (vagy nociceptív) és az idegi (vagy neuropátiás) fájdalom közötti legnagyobb különbséget megérthessük, egyetlen szabállyal kell tisztában lennünk: a nociceptív fájdalmat a test szöveteinek sérülése okozza, míg a neuropátiás fájdalom esetében a károsodás az idegrendszer bizonyos részeiben, a külső szemlélő számára minden látható jel vagy sérülés nélkül alakul ki.

A nociceptív fájdalom okozója, mint már említettük, a szövetsérülés (szkeletális vagy zsigeri károsodás): vágás, ütés, égés, kémiai behatások, horzsolás, csonttörés stb. Ez a fájdalom jellegzetesen a sajgó, éles, lüktető szavakkal írható le. Általában akutan jelentkezik és a gyógyulást követően el is múlik.



A neuropátiás fájdalom a szomatoszenzoros (azaz az érzékeléssel összefüggő) rendszer károsodásának, sérülésének vagy betegségének a következménye. A fájdalom könnyen válik krónikussá és gyakran fennmarad a kiváltó ok megszüntetését követően is! A neuropátiás fájdalomhoz nagyon gyakran társulnak pszichés zavarok is, így depresszió, szorongás vagy alvászavar. A fájdalom égő, perzselő, szúró vagy hasogató, áramütéshez hasonlít és gyakran rohamokban jelentkezik.

Azért fontos tisztában lenni a fájdalom típusával, mert a nociceptív fájdalomban alkalmazott fájdalomcsillapítók a neuropátiás fájdalom csillapítására nem alkalmasak!