Talán mindenkinek volt már olyan élménye, hogy egy sláger, egy vicc annyira "bennragadt" a fejében, hogy a legváratlanabb helyzetekben jutott eszébe. Ilyenkor szinte kényszerítve érezzük magunkat, hogy ha hamisan is, de eldúdoljuk a hallott dallamot, elmondjuk a viccet, felidézzük, ami történt velünk. Ez a "sehogy sem tudom kiverni a fejemből-érzés" bepillantást enged az agyunkban élő mémek világába. Lehet, hogy nem nekünk jutnak eszünkbe a dolgok, hanem a gondolatok használják, saját önös céljaikra az elménket?
Az emberi gondolkodás és kultúra iránt érdeklődőket mostanában a mémelmélet tartja izgalomban. Ez az elmélet egy új fogalom, a mém köré épül és egyre termékenyebb. A mémek létezésének alapötlete Richard Dawkins biológus, 1976-ban megjelent Az önző gén című könyvének utolsó fejezetében bukkant fel először. Dawkins a gén analógiájára alkotta meg a mém fogalmát, a görög mimezis - utánzás szóból. Lehet, hogy idegrendszerünk egyszerűen csak önző mémek tárháza, amelyek célja pusztán önnön másolatuk létrehozása lehetőleg minél nagyobb számban?
Dawkins könyvében a darwini evolúciós elmélet egyik nagy kérdésével foglalkozik. Arra keresi a választ, hogy vajon mi tekinthető az evolúció alapegységének. Mi az, ami valóban versenyben van a túlélésért és mindenáron önmaga reprodukciójára törekszik? Dawkins rámutat, hogy ez az alapegység csakis maga az örökítőanyag, a gén lehet, amely mintegy "túlélőgépként" használja az egyes élőlényeket. Ha egy egyed sikeres, az mindenképpen génjeinek megmaradásához vezet, génjeink tehát olyan túlélőgépek építésében érdekeltek, amelyek a legjobban képesek alkalmazkodni, és megmaradni a Földön. Dawkins radikális darwinistaként, a kultúrát is egyfajta evolúciós folyamat termékének tekinti, és felteszi a kérdést, hogy ha gén az, amely önző célját követve létrehozza az élet különböző formáit, akkor mi lehet az emberi kultúra létrejöttéért felelős, hasonló alapegység?
Dawkins szerint ez az alapegység a mém. "A mém lehet egy dallam, egy gondolat, egy jelszó, egy ruhadivat, edények készítésének vagy boltívek építésének módja. Éppúgy, ahogy a gének azáltal terjednek el a génkészletben, hogy spermiumok vagy peték révén testből testbe költöznek, a mémek úgy terjednek a mémkészletben, hogy agyból agyba költöznek, egy olyan folyamat révén, melyet tág értelemben utánzásnak nevezhetünk..."
Ahogy a gének replikálódnak, lemásolódnak a szaporodás során, ugyanúgy a mémek is önmaguk pontos másának létrehozására törekszenek, vagyis utánzás során sokszorozódnak. A mém mint replikátor működését jól példázza, hogy a tudományos világban egy kutató tekintélyét az határozza meg, hogy munkáit hányszor idézik. Tehát egy felfedezés vagy gondolat értékének meghatározása már ma is a "mémterjedés" számszerű mérésével valósul meg. "Ha egy gondolatnak sikere van, azt mondhatjuk, hogy agyról agyra terjedve elszaporodik" - írja Dawkins.
A darwini elméletben az a csodálatos, hogy több száz évvel azelőtt született, mielőtt bármit is tudtunk volna a génekről. Darwin maga természetesen nem is használta ezt a szót. A gének a harmadik évezredben már a kézzelfogható valóság részei. Asztalunkon nem ritka a génmanipulált élelmiszer, és nagy reményeket fűzünk a génsebészethez is. Mi a helyzet a mémekkel? A mémek - talán csak egyelőre? - láthatatlanok.
Bár még nem tudhatjuk, hogy mi is egy mém valójában, az elmélet szerint a mémek létének egyetlen célja önnön terjedésük elősegítése. És vajon mely mémeknek van a legnagyobb esélyük a túlélésre? Úgy tűnik, azoknak, amelyek leginkább szolgálják az emberek saját túlélését. A témával foglalkozó több szerző szerint a táplálkozás, a szaporodás és az életünkre leselkedő veszélyek elkerülése azok a témák, amelyekkel kapcsolatosan mémek a leggyorsabb terjedésre számíthatnak. Az élelmiszerek beszerzése, ára és elkészítési módjai, valamint a szex iránti érdeklődés olyan jelenségek, amelyeknek sztárszakácsok és televíziós főzőcsatornák, pornóképek és disznó viccek köszönhetik örök virágzásukat.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Richard Dawkins, a mémelmélet atyja szerint a legsikeresebb és egyben a legnépszerűbb mém: az isten-mém. Az emberek pszichológiai szükségleteinek csodálatosan megfelelő mém sokféle megjelenési formájában hihetetlen népszerűségre tett szert, alkotások millióinak vált ihletőjévé, szent szövegektől, templomokon és festményeken át egészen a saját terjedését biztosító szabályokig. Dawkins legújabb könyvében, (Az isteni téveszme) részletesen foglalkozik az általa rendkívül veszélyesnek tartott isten-mém ismertetésével és bírálatával.
Mérő László szerint, aki Magyarországon a memetika legjobb ismerője és művelője, lassan Dawkins maga nevezhető az "ateizmus vallásalapítójának". Ez a vallásalapítói hév azonban egyáltalán nem tesz jót, magának a mémelméletnek, hiszen elriaszt egyes tudományos igényű gondolkodókat, akik az elmélet pontosabb kifejtésén dolgozhatnának. Mérő szerint erre nagy szükség lenne, mert a mém fogalma, és annak az emberi gondolkodás szerkezetében betöltött helye még koránt sincs tisztázva. A magyar szakértő lapunk többszöri kérésére sem vállalkozott arra, hogy egyetlen konkrét példát mondjon egy diszkrét mémre. Nemrég megjelent A pénz evolúciója című könyvében viszont Mérő kísérletet tesz a mém pontos definiálására, analógiákat keresve olyan, a biológiából ismert fogalmakra is, mint a gén, egyed, faj, bioszféra. Mérő szerint sajnálatos módon az elmélet előbb vált divatossá, mint ahogy igazi tudományos kidolgozása megtörtént volna. Azt pedig, hogy az emberi kultúra kialakulását a mémek terjedésével magyarázzák, egyelőre ostobaságnak és túlságosan korainak tartja, hiszen a bioszféra működése sem vezethető le egyszerűen a gének létezéséből.
Eldönthetjük végül mi magunk is, hogy miként tekintünk a mémelméletre. Elhisszük-e, hogy nemcsak testileg, hanem gondolatainkat illetően is csupán replikátorok termékei vagyunk? Vagy a memetika egyszerűen egy izgalmas gondolatkísérlet arra, hogy a biológia fogalmait az emberi kommunikáció és kultúra magyarázatára alkalmazzuk? Egy biztos, mai világunk, a mémmásolás technológiáját illetően soha nem látott fejlődést mutat. Már nemcsak a könyvnyomtatás, az újság, a rádió, a telefon és a televízió áll rendelkezésünkre, hanem itt van az internet, a web2, a tökéletes mémsokszorosító kora! De még mindig a mi dolgunk, hogy eldöntsük, milyen mémeket engedünk be a fejünkbe: József Attila verseit, a tegnapi focimeccs eredményeit vagy politikai jelszavakat... Ha mi már nem leszünk, mémjeink talán más elmékben élnek tovább, és mindenkinek jobb, ha nem kell szégyenkeznünk miattuk.
Legjobban: