Teljesen megoldatlan jelenség társadalmunkban az idős, a dementia (elbutulás) különböző típusaiban szenvedő emberek helyzete, ellátása, kezelése. (A szenvedés csak a betegség első stádiumára jellemző, mert aztán olyan mértékű elbutulás alakulhat ki, mely miatt elvész a betegségbelátás is.)
A dementia, ezen belül is az Alzheimer-típusú elbutulás igen gyakori betegség - világszerte kb. 10 millió embert érint - a 65 év feletti lakosság körében 5-10%-os az előfordulása. Ennek ellenére az esetek döntő százalékában még rejtve marad a kórkép, sokan az öregedés velejárójának tekintik, vagy szégyellik a romló szellemi képességet.
Azt gondolom, rövid időn belül elkerülhetetlenné válik a leépüléssel járó kórképek gyakorisága miatt a társadalmi szintű megoldások kidolgozása.
A nagy erőkkel folyó kutatások során egyre inkább bizonyítást nyer, hogy létezik olyan kezelés, gyógyszerezés, amellyel a gyors hanyatlás megfékezhető, lassítható, a szükséges képességek tovább megőrizhetőek.
A betegség maga nem szüntethető meg, de lehetővé válik az önálló, az emberhez méltó életvitel meghosszabbítása. Azt, hogy mi okozza a betegséget, pontosan még nem tudjuk.
Több elméleti feltételezést is igazolnak az eddigi kutatások: pl. bizonyos genetikai eltérések rendszeresen fennállnak.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Az alzheimeres betegeknél kimutatható az agyi ingerületátvivő anyagok egyensúlyi zavara.
Az emlékezés, gondolkodás és más magasabb szintű intellektuális tevékenységekhez szükséges acetilkolin nevű neurotranszmitter szintjét következetesen alacsonyabbnak találták, mint az egészséges embereknél. Ugyancsak alacsonyabb szintet mutatott a szerotonin is, mely a kedélyállapot, az alvás, az agresszió alakításában vesz részt.
A gyógyszeres kezelés ezek rendezésén alapul.
Ez a terápiás lehetőség pszichiátriai és neurológiai ambulanciákon hozzáférhető. A jelenleg még nem működő tb-finanszírozás (-támogatás) nélkül azonban jelentős költséget, terhet jelent a családok számára.
Mit tehet a család, ha valamely hozzátartozójuknál ilyen betegséget állapítanak meg?
Legfontosabb a betegség korai felismerése, hogy a beteg minél hamarabb orvoshoz kerüljön.
Jellemző tünetek:
- rövid távú emlékezet zavara (pl. a beteg nem tudja az új telefonszámot néhány perc múlva újra ismételni)
- hosszú távú emlékezet zavara (pl. a beteg nem emlékszik régóta ismert személyes dolgokra, akár a születési helyére vagy foglalkozására sem) - térben és időben rosszul tájékozódik, ismerős helyeken is eltéved
- nehézségei támadnak a beszédben, nem emlékszik a szavakra, vagy nem érti meg az egyszerű szavak értelmét
- elveszti az izmai feletti kontrollt, s emiatt a napi rutinmozdulatok elvégzése nehézkessé, ügyetlenné válik (pl. nem tudja begombolni az ingét, felhúzni a cipzárt)
- önállósága, önellátó-képessége romlik
- egészséges érzékszervei ellenére a tárgyak felismerése, azonosítása hibássá válik
- az elvont (absztrakt) gondolkodás zavara lép fel
- az ítélőképesség romlik, a döntési helyzetek gyakran kudarcossá válnak
- a hangulati-indulati élet megváltozik: a beteg kedélytelenné, visszahúzódóvá, zavarttá, alkalmanként indokolatlanul ingerlékennyé, nyugtalanná, erőszakossá válik
- kezdeményező-képessége csökken
- étvágya romlik, fogyni kezd
- alvása felszínessé, kevéssé pihentetővé válik, éjjel felébred, járkál
- személyes higiénéjét elhanyagolja
- enyhe képzelődések, téveszmék, túlértékelések is felléphetnek
Segíthet a család abban is, hogy egyfajta rendszerességet segít kialakítani a beteg életében. A betegség lefolyása szempontjából a gyógyszeres, esetleg pszichoterápiás kezelés mellett fontos az őt körülvevő, támogató, elfogadó, szeretettel teli légkör.
A betegség gyakorisága és jelentősége miatt későbbi cikkünkben még folytatjuk ismertetését. VIII./7., 2000. Július
Legjobban: