Vérnyomáscsökkentés: két kevéssé ismert hatóanyag

Tudja, milyen vérnyomásérték ideális az Ön számára? Egy kattintás, és a kalkulátor máris elárulja! A magasvérnyomás-betegség a felnőtt lakosság 15-25%-át érintő, a szövődményei révén rövidebb-hosszabb ideig tartó munkaképtelenséget, tartós rokkantságot, súlyos esetben halált is okozó népbetegség. Néhány évvel ezelőtt az a felfogás volt érvényben, hogy a különböző hatásmechanizmusú vérnyomáscsökkentő gyógyszerek összehasonlítása nem szükséges, feltételezve azt, hogy az azonos vérnyomáscsökkentés azonos klinikai eredményekkel jár. A vérnyomásértéket vették csak figyelembe, úgy gondolták, hogy ha egy gyógyszer kellő vérnyomáscsökkenést eredményez, akkor használható és jó vérnyomáscsökkentő gyógyszer. Azonban, ahogy az új hatásmechanizmusú és eltérő mellékhatással rendelkező gyógyszerek piacra kerültek, a fenti elképzelést újra kellett értékelni. Az igazság az, hogy a betegek bizonyos csoportja, akiknek valamilyen társult betegsége is van, eltérő előnyt élveznek a vérnyomáscsökkenés eredményeként a különböző gyógyszercsoportok alkalmazása során.

Az utóbbi években sok vizsgálat bizonyította, hogy a hipertónia hatékony kezelése következtében mind a halálozás, mind a súlyos komplikációk száma szignifikánsan csökkent. Tény azonban, hogy a kezelt hipertóniásokban a szövődmények gyakorisága nagyobb, mint a normális vérnyomásúakban és ez arra utal, hogy a kezelés még sok tekintetben nem megfelelő, a kezelt betegek vérnyomása általában nem éri el a normális szintet.

Ennek oka részben, hogy az adott beteg számára nem megfelelően kiválasztott, nem a legjobb hatékonyságú gyógyszert alkalmazzák, de nagymértékben az is hozzájárul, hogy a terápiás együttműködésünk (compliance) nem elegendő. Utóbbit igen jelentősen javíthatja a ritkábban (naponta egy alkalommal) történő gyógyszerszedés és a gyógyszerek mellékhatásainak csökkenése.

Ugyanakkor a legtöbbünk azt gondolja, hogy a gyógyszerek szedése rontja az életminőséget és - a depressziótól az impotenciáig terjedő - súlyos mellékhatásokhoz vezet, és ezen félelmek miatt nem szedjük rendszeresen a gyógyszert. Kétségtelenül nincs mellékhatás nélküli gyógyszer, de vizsgálatok kimutatták, hogy a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek használata esetén mellékhatások csak 5-10%-ban fordulnak elő. Emellett az elérhető gyógyszerek sokfélesége ma lehetőséget ad az orvosoknak, hogy minden esetben a legmegfelelőbb, egyénre szabott kezelést válasszák. Az orvos döntésében segítséget nyújtanak az orvos-szakmai irányelvek is. Most ismerkedjünk meg két, kevésbé ismert gyógyszercsoporttal , amelyek leginkább gyógyszerkombinációk részeként kerülnek alkalmazásra.

Alfa-1-blokkolók

E gyógyszercsoport tagjai - a béta-blokkolókhoz hasonlóan - szintén a perifériás szimpatikus idegrendszeren keresztül fejtik ki hatásukat, csak más receptorokon hatnak. Az alfa-receptorok (érzékelő testecskék) főleg a kis arteriolák összehúzódásáért felelősek. Ezen gyógyszercsoport tagjai az erekben található alfa1-receptorokat gátolják, megakadályozzák, hogy az adrenalin, noradrenalin hatását kifejtse. Ennek következtében a kis artériák és a vénák tágulatát hozzák létre, így a szisztémás érellenállás csökkentésével vérnyomáscsökkenést eredményeznek. Emellett ezek a hatóanyagok a prosztatában lévő lévő alfa1-receptorokat is blokkolják, így jóindulatú prosztatatúltengés kezelésére is alkalmasak.

Úgy tűnik továbbá, hogy az alfa-blokkolóknak kedvező hatásuk van a vérzsírokra, metabolikus szindrómában szenvedő betegeknek különösen előnyös az alkalmazásuk.

Mint minden gyógyszernek ezeknek is van mellékhatása. Egyik legjelentősebb az ortosztatikus hipotóniát okozó hatás, azaz a vérnyomás hirtelen csökkenése a test álló helyzetbe kerülésekor. Ezen szereknek a vérnyomáscsökkentő hatékonyságuk mérsékelt, ezért elsősorban kombinált terápiában használatosak.

Centrálisan ható vérnyomáscsökkentő gyógyszerek (imidazolinreceptor-agonisták)

Ez a csoport az egyik legérdekesebb csoportja a ma elérhető vérnyomáscsökkentő gyógyszereknek. A központi idegrendszert szabályozók modern képviselői újabban kerültek forgalomba. Ezek nem a periférián, hanem az agytörzsben a vérnyomás-szabályozás központjában hatnak. Az idegrendszer fokozott aktivitásának csökkentése útján hatásosan mérséklik a vérnyomást.

Az imidazolinreceptor-agonisták speciális kötődnek az idegsejteken és hatásukra csökken a központi és perifériás szimpatikus aktivitás. Gátolják az erek összehúzódását kiváltó idegi impulzusokat, az erek összehúzódó képessége ily módon csökken. Másodlagosan csökkentik a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitását. Direkt, de enyhe diuretikus és nátriumürítést fokozó hatásuk is van. A fő hatás tehát a szimpatikus aktivitás csökkentése, ennek megfelelően kis mértékben csökkentik a szívfrekvenciát.

Ebbe a csoportba tartozó készítmények pozitívan befolyásolják a metabolikus (anyagcsere-) zavarokat, amelyek gyakran társulnak a hipertóniával. Fokozzák a szövetek inzulinérzékenységét, ami fontos elhízott vagy diabéteszes hipertóniás betegeknél.

E gyógyszerek a hipertóniás betegek széles köre számára ajánlottak, főleg elhízás, cukorbetegség, asztma, a zsíranyagcsere zavara és mérsékelt veseelégtelenség fennállása esetén.

Az ebbe a csoportba tartozó gyógyszerek az enyhe és mérsékelt hipertónia kezelésében használatosak, elsősorban kombinációs terápia részeként; de indokolt esetben a szakmai ajánlásnak megfelelően első választandó szerként is alkalmazhatók.

Általában jól tolerálhatók, a központi idegrendszeri hatásnak köszönhetően enyhe szájszárazság, alvászavar, alkalmazásuk alatt felléphet.

Ez is érdekelheti

légzőgyakorlat

Meglepő, mennyire egyszerűen csökkenthető a vérnyomás

vérnyomásmérés

Így kell helyesen mérni a vérnyomást

magas vérnyomás

Vérnyomásértékek: mikortól számítanak kórosnak?

egészségi állapot

Utolsó előtti helyen a magyarok egészségi állapota