Hogyan működnek a lokális fájdalomcsillapítók?

Ha valamilyen külső hatás, sérülés ér egy szövetet, ott helyben olyan anyagok szabadulnak fel a sérült sejtekből, melyek egy ciklooxigenáz nevű enzim segítségével helyi értágulatot, ödémát, duzzanatot, fájdalmat és lázat okozó termékekké alakulnak át. Ezek az anyagok tovább károsítják a sérült szövetet.

A gyulladás tehát amellett, hogy fontos figyelmeztető jel szervezetünk számára veszély esetén, sok negatív hatással is rendelkezik, mellyel sokszor több kárt okoz, mint hasznot. Különösen így van ez a tartósan elhúzódó betegségek esetén, mint amilyen az ízületi és az izomfájdalom. A gyulladás tüneteinek csökkentése nagyon fontos tényező a krónikus bántalmakban szenvedők életminőségének javítása érdekében.

Milyen gyulladáscsökkentők léteznek?

A gyulladáscsökkentőknek kémiailag két csoportja létezik, vannak szteroid és nem szteroid típusú gyulladáscsökkentők. A hatásmódjuk némileg különbözik egymástól, a szteroidok erősebb hatásúak, viszont gyakrabban okoznak mellékhatásokat is. Mindkét csoport képviselői forgalomban vannak szisztémás készítményekként tabletta vagy injekció formájában, de megtalálhatók a patikákban a helyi hatású kenőcsök, krémek és gélek is.

Hogyan hatnak a nem szteroid típusú gyulladáscsökkentők?

A nem szteroid típusú gyulladáscsökkentők közös tulajdonsága, hogy a ciklooxigenáz enzimet gátolják működésében, mely hatására a gyulladás tüneteinek kialakulásáért felelős anyagok keletkeznek, ezzel fejtik ki jótékony hatásukat. Ha a gyulladás és a fájdalom több izmot vagy ízületet érint, szedhetjük szájon át tabletta vagy drazsé formájában, ekkor az egész testre kiterjedő szisztémás hatása van. Ha azonban csak egy adott terület fáj, elég azt a kis részt bekenni ilyen hatóanyagot tartalmazó kenőccsel vagy krémmel.

Miért lehet jobb a lokális kezelés, mint a szisztémás?

A nem szteroid típusú gyulladásgátlók szisztémásan alkalmazva sokféle mellékhatást okozhatnak, melyek általában enyhék, és rendszerint csak tartós nagy dózisú gyulladáscsökkentő szedése esetén fordulnak súlyosra. A gyulladáscsökkentők által megbénított ciklooxigenáz enzimnek két típusa létezik, az egyik típus állandóan jelen van sokféle szervünkben, például a gyomorban, a vesében és az érfalban, ahol fontos szerepet töltenek be. A másik típus pedig csak gyulladás hatására aktiválódik. A mellékhatások egy része azért alakul ki, mert a hagyományos gyulladásgátlók mindkét típust gátolják, így nem lehet a mellékhatásokat kivédeni, ezek a gyulladásgátló hatás kellemetlen velejárói.

Leggyakoribb nemkívánatos hatásuk a gyomor-bél nyálkahártya károsítás, mely egyéb hajlamosító tényezők, például dohányzás, gyakori kávéfogyasztás, stresszes életmód hatására akár gyomor vagy nyombél fekély is kialakulhat. A gyulladáscsökkentő gyógyszerek csökkentik a vesén átáramló vérmennyiséget, így a vese működése is csökken, de ennek csak azoknál van jelentősége, akiknek már eleve károsodott volt a veséjük.

Várandósok számára sem ajánlott a nem szteroid típusú gyulladáscsökkentők szedése, ugyanis hatásukra a magzatban elzáródik a tüdő artériát az aortával összekötő ér. Ez az ér védi a magzat tüdőereit a túlterhelődéstől, záródása esetén szívelégtelenség és ritmuszavar jön létre a magzatban. Helyi kezelést alkalmazva a gyulladáscsökkentő terápia biztonsága javítható, ugyanis ebben az esetben a szervezetbe sokkal kevesebb hatóanyag jut, így a gyomor-bélrendszeri mellékhatások kialakulásának esélye is jóval alacsonyabb.

Hogyan válasszunk a különböző készítmények közül?

Az összes nem szteroid típusú gyulladáscsökkentő hasonló hatásmóddal rendelkezik, tehát ez alapján nem lehet közöttük lényeges különbséget tenni, általában hatékonyságuk is hasonló. Ugyanakkor, az egyes betegek között tekintélyes különbség mutatkozik a gyógyszerre adott válaszban és a mellékhatások tekintetében, így nehezen megjósolható, hogy az adott betegnél melyik gyógyszer lesz hatásos, bár szerencsére a betegek 60%-a bármelyik gyógyszerre reagál. Ez a választás még az orvosok számára is komoly fejtörést szokott okozni, hiszen nem tudhatják, hogy páciensük szervezete hogyan fog reagálni arra az adott hatóanyagra.

Ezek a gyulladáscsökkentő hatású kenőcsök és egyéb külsőleg alkalmazandó gyógyszerek szinte mind vény nélkül kaphatók, ezért ha öngyógyszerezésbe kezdünk, kérjük ki a gyógyszerész tanácsát is. A külsőleg alkalmazott gyógyszereknél érdemes figyelembe venni, hogy az egyes készítményekből eltérő lehet a hatóanyag felszívódásának mértéke, a megfelelő hatás eléréséhez viszont természetesen a hatóanyagnak el kell jutnia a kezelendő szövetekbe.

Általánosságban meg kell jegyezni, hogy ilyen kenőcsök, gélek alkalmazásakor nem szabad zárt kötést tenni a kezelt felületre. Semmilyen fedő-, illetve párakötéssel nem használható, mivel ilyenkor a szokásosnál nagyobb mennyiségű hatóanyag juthat be a keringésbe, ami szisztémás mellékhatások (hányinger, emésztési zavar, gyomor-, illetve hasi fájdalom) nagyobb kockázatával járhat.

Ezek a kenőcsök nem alkalmazhatók szemen, szem környékén, nyílt sebeken, nyálkahártyán sem. Alkalmazás után pedig kezet kell mosni, hogy onnan ne szívódjon fel a hatóanyag. Több készítmény hatóanyaga fényérzékenységet okozhat, ezért a kezelés időtartama alatt és az azt követő két hétben nem ajánlott a napozás. Ritka esetben allergiás reakciót váltanak ki a bőrön, mely viszketéssel, égő érzéssel járhat. Ha ezt tapasztaljuk, hagyjuk abba az alkalmazását, és válasszunk másik gyógyszert.

Ha nem elegendő a hatásuk vagy nagy területet kellene bekenni velük a kiterjedt fájdalom miatt, akkor érdemes tablettára áttérni, és felkeresni a kezelőorvosunkat vagy egy reumatológus szakorvost.