A Bechterew-kór kezelése
A sikeres gyógyszeres kezeléshez több tényezőnek kell együttesen teljesülni. Alapja a terápia helyes megválasztása a kórkép jellege és súlyossága, a beteg állapota és egyéb betegségeinek figyelembe vételével.
Nem elegendő azonban az, hogy a kezelőorvos a megfelelő terápiát elindítja. Legalább olyan fontos az is, hogy a beteg a gyógyszert az orvos utasításának megfelelő módon és megfelelő ideig szedje. Napjainkban egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a betegek gyógyszerszedési szokásainak. A nem megfelelő betegegyüttműködés különböző módokon jelentkezhet: a beteg a gyógyszereit nem szedi rendszeresen, nem az előírt adagban alkalmazza, vagy a kezelés során szünetet tart, tehát a gyógyszerszedést felfüggeszti.
Nemzetközi tanulmányok szerint a betegek nagy hányada nem követi orvosa terápiás javaslatát, ez pedig veszélyezteti a gyógyszeres kezelés eredményességét. A perzisztencia (a kezelés megkezdésétől a gyógyszerszedés végéig eltelt idő) Magyarországon a nemzetközi adatokkal összehasonlítva nagyon gyenge. Az elmúlt évtizedekben számottevően nőtt a krónikus betegségekben szenvedők aránya, mely kórképekben szenvedők élethosszig tartó gyógyszeres kezelést igényelnek. Ilyen esetekben is nagy jelentőséggel bír a terápia pontos és kitartó követése, ami a páciensek aktív közreműködését feltételezi. A gyógyszerszedési szokások fontos mutatója az adherencia, amely négy különböző, a terápiás hűséget érintő fogalom egysége: elfogadás (acceptance), egyetértés (concordance), kitartás (persistance) és engedelmesség (compliance).
A rossz terápiás együttműködés olyan, mintha a beteget egyáltalán nem kezelnék. Az elmaradt terápiás eredmény jelentős többletterheket ró a társadalomra, nő a költséges kórházi kezelések száma, és felesleges kiadásként jelenik meg a kiváltott, de nem az előírás szerint alkalmazott, vagy be nem szedett gyógyszer is. A nem megfelelő betegegyüttműködés mögött sokféle tényező húzódhat meg. Kiemelt szerepe van a társadalom szociális és humán fejlettségének, az általános szocio-kultúrális összetevőknek, amelyek közvetlenül befolyásolják, hogy az érintettek miként gondolkodnak egészségükről, betegségükről, milyen életvitelt folytatnak, mennyire egészségtudatosak. Ugyanakkor a fizikai-mentális aktivitás, családi és anyagi háttér is fontos tényező. Amennyiben a tünetek nem súlyosak, nem zavaróak, a betegek kevésbé éreznek késztetést a megfelelő együttműködésre.
Nemzetközi kutatások szerint, általában a betegek fele tartja be a javasolt gyógyszeres kezeléseket. Egyes krónikus betegséggel kapcsolatosan rendelkezésre állnak már konkrét nemzetközi adatok. Ilyen például a magasvérnyomás-betegség, cukorbetegség, asztma. A magasvérnyomás-betegség sikertelen kezelésének egyik legfőbb oka az elégtelen kooperáció. A rendelkezésre álló adatok szerint egy évvel a kezelés megkezdése után a betegeknek mindössze 40-60 százaléka szedi a gyógyszerét. Megfelelő terápiahűséggel pedig igazoltan javítható lenne a kezelés eredményessége, csökkenne a hipertónia szövődményeinek gyakorisága. A csontritkulással kapcsolatosan is ismert már, hogy megfelelő terápiás együttműködés esetén csökkenthető a csontritkulással összefüggő törések előfordulása.
A magas vérnyomás a leggyakoribb időskori betegség, ám már fiatal középkorban, sőt gyakran még hamarabb el kell kezdeni a megelőzést. Ám ha már kiderült a betegségünk, az a legfontosabb, hogy megfelelő gyógyszerezéssel kordában tartsuk a vérnyomásunkat - a legújabb gyógyszerekkel ugyanis teljes életet élhetünk.
A krónikus betegségek maradandó károsodást okoznak, visszafordíthatatlan elváltozás idézhetnek elő. A páciens rehabilitációja speciális tréninget, hosszú időn keresztül felügyeletet, megfigyelést vagy gondozást igényel. A krónikus betegségek magas költségeket, óriási terhet róhatnak az egyénre, a családjára, az ellátórendszerre és a társadalomra egyaránt. A csökkent munkaképességen túl jelentős gazdasági kihatásai is vannak. Számos tanulmány szerint a krónikus betegségben szenvedők, pl. asztmások, cukorbetegek, vagy a reumás betegségben szenvedők rendszerint nem tartják be a terápiájukra vonatkozó utasításokat. A krónikus betegségek esetében, ahol a gyógyszereket hosszú távon kell alkalmazni, az együttműködés hat hónap után általában jelentősen visszaesik. Különösen így van ez a tünetmentes betegségeknél.
A gyulladásos ízületi megbetegedéseknél, így a Bechterew-kórnál kiemelten fontos az időben megkezdett kezelés, amelynek elsődleges célja a fájdalom, az ízületi merevség enyhítése, valamint a későbbi komplikációk megelőzése. A gyógyszeres kezelés mellett jelentős szerepe van a rendszeres gyógytornának. A Bechterew-kór ma még nem gyógyítható, de megfelelő terápiával az érintett életminősége javítható. A kezelés évekig tarthat, a terápiás sikerhez itt is fontos a betegek együttműködése.
Pontos hazai adatok nem állnak rendelkezésre a reumatológiai betegségekkel kapcsolatban, de becslések szerint a reumatoid artritiszes páciensek 50-80 százaléka fogadja el és követi a gyógyszerelési útmutatásokat, míg a köszvény esetében a betegség megelőzését szolgáló terápiás előírásokat az érintettek 20-70 százalék veszi csak figyelembe. Számos tanulmány cáfolja, hogy a betegegyüttműködés javítása jelentősen növelné a finanszírozók kiadásait, az adherencia javítását célzó programok már rövidtávon is megtérülnek. Becslések szerint tízszer akkora összeg takarítható meg a rendszeres gyógyszerszedéssel, mint a terápiahűség elhanyagolásával. Az együttműködés hiányára visszavezethető szövődmények kezelése, pedig óriási összegeket emészt fel.
A nem megfelelő terápiás kooperáció drámai mértékű közegészségügyi problémává vált, ami a fejlett országok számára már egyre nyilvánvalóbb. Itthon különösen kedvezőtlen a helyzet, ami egyebek között az alacsony szintű egészségtudatossággal magyarázható. A terápia melletti kitartással (perzisztencia) különösen nagy gondok vannak, ennek javítása kiemelt feladat, ami jelentős erőforrásokat igényel, miközben eredményei jellemzően csak közép-, és hosszú távon várhatóak. Az egészségügyben dolgozók és a betegek közös feladata tenni azért, hogy javulás következzen be a terápiás együttműködésben, legyen szó bármelyik krónikus betegségről.
Szakirodalmi hivatkozások:
- Molnár M., Dankó D., Orvostovábbképző Szemle, 2010, 17. Évf. 4.
- http://www.magangyogyszereszek.hu/?m=7.0.0.0.0.1.0&set=24&pid=265
- http://www.magangyogyszereszek.hu/?m=7.0.0.0.0.1.0&set=23&pid=277
- S. Achaval et al, J Musculoskelet Med 2010 October 12; 27(10)
- WHO: Adherence to long-term therapies. Evidence for action. 2003.
- Cramer, J. A. - Roy, A. et al., Value in Health. 2008;11(1): 44-47.
- Ágh T., Mészáros Á., Orvosi Hetilap. 2009; 150(32):1497-502.
- Burudpakdee C et al, Dovepress, 2015:9, 435-448
Jelen cikk az AbbVie Kft. támogatásával készült.
Jelen dokumentum általános tájékoztatási céllal készült és nem helyettesíti az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt. Konkrét panasz, kérdés esetén kérjük, forduljon kezelőorvosához!
