A Bechterew-kór kezelése

Nem elegendő azonban az, hogy a kezelőorvos a megfelelő terápiát elindítja. Legalább olyan fontos az is, hogy a beteg a gyógyszert az orvos utasításának megfelelő módon és megfelelő ideig szedje. Napjainkban egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a betegek gyógyszerszedési szokásainak. A nem megfelelő betegegyüttműködés különböző módokon jelentkezhet: a beteg a gyógyszereit nem szedi rendszeresen, nem az előírt adagban alkalmazza, vagy a kezelés során szünetet tart, tehát a gyógyszerszedést felfüggeszti.

Nemzetközi tanulmányok szerint a betegek nagy hányada nem követi orvosa terápiás javaslatát, ez pedig veszélyezteti a gyógyszeres kezelés eredményességét. A perzisztencia (a kezelés megkezdésétől a gyógyszerszedés végéig eltelt idő) Magyarországon a nemzetközi adatokkal összehasonlítva nagyon gyenge. Az elmúlt évtizedekben számottevően nőtt a krónikus betegségekben szenvedők aránya, mely kórképekben szenvedők élethosszig tartó gyógyszeres kezelést igényelnek. Ilyen esetekben is nagy jelentőséggel bír a terápia pontos és kitartó követése, ami a páciensek aktív közreműködését feltételezi. A gyógyszerszedési szokások fontos mutatója az adherencia, amely négy különböző, a terápiás hűséget érintő fogalom egysége: elfogadás (acceptance), egyetértés (concordance), kitartás (persistance) és engedelmesség (compliance).

 

A rossz terápiás együttműködés olyan, mintha a beteget egyáltalán nem kezelnék. Az elmaradt terápiás eredmény jelentős többletterheket ró a társadalomra, nő a költséges kórházi kezelések száma, és felesleges kiadásként jelenik meg a kiváltott, de nem az előírás szerint alkalmazott, vagy be nem szedett gyógyszer is. A nem megfelelő betegegyüttműködés mögött sokféle tényező húzódhat meg. Kiemelt szerepe van a társadalom szociális és humán fejlettségének, az általános szocio-kultúrális összetevőknek, amelyek közvetlenül befolyásolják, hogy az érintettek miként gondolkodnak egészségükről, betegségükről, milyen életvitelt folytatnak, mennyire egészségtudatosak. Ugyanakkor a fizikai-mentális aktivitás, családi és anyagi háttér is fontos tényező. Amennyiben a tünetek nem súlyosak, nem zavaróak, a betegek kevésbé éreznek késztetést a megfelelő együttműködésre.

 

Nemzetközi kutatások szerint, általában a betegek fele tartja be a javasolt gyógyszeres kezeléseket. Egyes krónikus betegséggel kapcsolatosan rendelkezésre állnak már konkrét nemzetközi adatok. Ilyen például a magasvérnyomás-betegség, cukorbetegség, asztma. A magasvérnyomás-betegség sikertelen kezelésének egyik legfőbb oka az elégtelen kooperáció. A rendelkezésre álló adatok szerint egy évvel a kezelés megkezdése után a betegeknek mindössze 40-60 százaléka szedi a gyógyszerét. Megfelelő terápiahűséggel pedig igazoltan javítható lenne a kezelés eredményessége, csökkenne a hipertónia szövődményeinek gyakorisága. A csontritkulással kapcsolatosan is ismert már, hogy megfelelő terápiás együttműködés esetén csökkenthető a csontritkulással összefüggő törések előfordulása.

 A krónikus betegségek maradandó károsodást okoznak, visszafordíthatatlan elváltozás idézhetnek elő. A páciens rehabilitációja speciális tréninget, hosszú időn keresztül felügyeletet, megfigyelést vagy gondozást igényel. A krónikus betegségek magas költségeket, óriási terhet róhatnak az egyénre, a családjára, az ellátórendszerre és a társadalomra egyaránt. A csökkent munkaképességen túl jelentős gazdasági kihatásai is vannak. Számos tanulmány szerint a krónikus betegségben szenvedők, pl. asztmások, cukorbetegek, vagy a reumás betegségben szenvedők rendszerint nem tartják be a terápiájukra vonatkozó utasításokat. A krónikus betegségek esetében, ahol a gyógyszereket hosszú távon kell alkalmazni, az együttműködés hat hónap után általában jelentősen visszaesik. Különösen így van ez a tünetmentes betegségeknél.

A gyulladásos ízületi megbetegedéseknél, így a Bechterew-kórnál kiemelten fontos az időben megkezdett kezelés, amelynek elsődleges célja a fájdalom, az ízületi merevség enyhítése, valamint a későbbi komplikációk megelőzése. A gyógyszeres kezelés mellett jelentős szerepe van a rendszeres gyógytornának. A Bechterew-kór ma még nem gyógyítható, de megfelelő terápiával az érintett életminősége javítható. A kezelés évekig tarthat, a terápiás sikerhez itt is fontos a betegek együttműködése.

Pontos hazai adatok nem állnak rendelkezésre a reumatológiai betegségekkel kapcsolatban, de becslések szerint a reumatoid artritiszes páciensek 50-80 százaléka fogadja el és követi a gyógyszerelési útmutatásokat, míg aköszvényesetében a betegség megelőzését szolgáló terápiás előírásokat az érintettek 20-70 százalék veszi csak figyelembe. Számos tanulmány cáfolja, hogy a betegegyüttműködés javítása jelentősen növelné a finanszírozók kiadásait, az adherencia javítását célzó programok már rövidtávon is megtérülnek. Becslések szerint tízszer akkora összeg takarítható meg a rendszeres gyógyszerszedéssel, mint a terápiahűség elhanyagolásával. Az együttműködés hiányára visszavezethető szövődmények kezelése, pedig óriási összegeket emészt fel.

 

A nem megfelelő terápiás kooperáció drámai mértékű közegészségügyi problémává vált, ami a fejlett országok számára már egyre nyilvánvalóbb. Itthon különösen kedvezőtlen a helyzet, ami egyebek között az alacsony szintű egészségtudatossággal magyarázható. A terápia melletti kitartással (perzisztencia) különösen nagy gondok vannak, ennek javítása kiemelt feladat, ami jelentős erőforrásokat igényel, miközben eredményei jellemzően csak közép-, és hosszú távon várhatóak. Az egészségügyben dolgozók és a betegek közös feladata tenni azért, hogy javulás következzen be a terápiás együttműködésben, legyen szó bármelyik krónikus betegségről.

 

 

Szakirodalmi hivatkozások:
 

1. Molnár M., Dankó D., Orvostovábbképző Szemle, 2010, 17. Évf. 4.
2. http://www.magangyogyszereszek.hu/?m=7.0.0.0.0.1.0&set=24&pid=265
3. http://www.magangyogyszereszek.hu/?m=7.0.0.0.0.1.0&set=23&pid=277
4. S. Achaval et al, J Musculoskelet Med 2010 October 12; 27(10)
5. WHO: Adherence to long-term therapies. Evidence for action. 2003.
6. Cramer, J. A. - Roy, A. et al., Value in Health. 2008;11(1): 44-47.
7. Ágh T., Mészáros Á., Orvosi Hetilap. 2009; 150(32):1497-502.
8. Burudpakdee C et al, Dovepress, 2015:9, 435-448

 

 

Jelen cikk az AbbVie Kft. támogatásával készült.

 

Jelen dokumentum általános tájékoztatási céllal készült és nem helyettesíti az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt. Konkrét panasz, kérdés esetén kérjük, forduljon kezelőorvosához!

 

 

AbbVie Kft.

1095 Budapest, Lechner Ödön fasor 7.

Telefonszám: +36 1 455 8600

www.abbvie.hu

 

HUHUR170007a; Lezárás dátuma: 2017.01.20.