A vizeletinkontinencia kivizsgálása

HáziPatika

Az akaratlan vizeletcsepegés vagy -elfolyás az a fajta probléma, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Jelentkezzen akár súlyos vagy enyhébb formában, szakorvosi segítség és alapos kivizsgálás szükséges a kiváltó okok feltárásához.

Kevés olyan szituációt tudunk elképzelni, amikor az akaratlan vizeletvesztés ne lenne kellemetlen tünet. A megoldás viszont nem az, hogy takargatjuk vagy - rosszabb esetben - nem vesszük komolyan a problémát. Mindenekelőtt fontos tisztában lennünk azzal, milyen esetekben érdemes mindenképpen szakorvoshoz fordulni. Ha az alábbiak valamelyikét tapasztaljuk, nem érdemes hanyagolni az orvosnál tett látogatást:

  • éjszaka kettőnél és/vagy nappal nyolcnál többször ürítünk vizeletet;
  • nehéz, fájdalmas vagy szakaszos vizeletürítés;
  • nagyon erős, parancsoló jellegű vizelési inger;
  • véres vizelet;
  • ha úgy tapasztaljuk, hogy a vizeletünk a hüvelyen keresztül ürül;
  • amennyiben az akaratlan vizeletcsepegés vagy elfolyás tartósan fennáll.

inkontinencia, vizsgálat

Mire készüljünk az első vizsgálatnál?

A kivizsgálást elkezdhetjük háziorvosnál, nőgyógyásznál és urológusnál is, akik tovább irányíthatnak egy speciálisan ezen a szakterületen tevékenykedő kezelőorvoshoz. Jó, ha felkészülünk arra, hogy már az első alkalommal részletes tájékoztatást fognak kérni tőlünk az állapotunkra vonatkozóan. Olyan kérdésekre kell például felelnünk, hogy mióta állnak fenn a vizelettartási problémáink, jellemzően a nap mely szakában fordulnak elő, kapcsolódnak-e valamilyen fizikai behatáshoz - erőlködés, tüsszentés, futás stb. -, tapasztalunk-e valamilyen nehézséget vizeletürítés közben, illetve van-e vér a vizeletünkben.

A kérdések kitérhetnek a korábbi vizsgálatainkra, esetleges műtéteinkre, betegségeinkre, sérüléseinkre is, így jó, ha ezek időpontjával tisztában vagyunk és leleteket is tudunk ezekről mutatni. Ne csak urológiai és nőgyógyászati beavatkozásokra gondoljunk, hanem akár idegrendszeri vagy mozgásszervi problémáknak is lehet köze egy fennálló inkontinenciához. Sőt, ha korábban kemoterápiás kezelésen estünk át, arról is számoljunk be. Fontos, hogy pontosan tudjuk, mikor és milyen gyógyszereket szedünk rendszeresen, legyen az vérnyomáscsökkentő, allergia elleni szer, altató, nyugtató vagy bármely más gyógyszer.

Az inkontinenciának, vagyis az akaratlan vizeletcsepegésnek, illetve a vizeletelfolyásnak számos oka és súlyossági fokozata lehet. Azonban legyen szó stressz-, sürgősségi, túlfolyásos, reflex- vagy kevert inkontinenciáról, a tüneteket minden esetben komolyan kell venni, és megtalálni a kiváltó okokat, hogy megfelelően kezelhetőek legyenek. A teljes cikket ide kattintva olvashatja el.

A kivizsgálás során a kezelőorvosnak nagy segítséget nyújt, ha vizeletnaplót írunk, amelyet már az első vizsgálatra is magunkkal vihetünk. Néhány napon keresztül írjuk fel, hogy egy nap pontosan hány órakor és körülbelül mennyi vizeletet ürítünk. Jegyezzük fel azt is, hogy az alsóneműn hagyott-e nyomott, illetve azt, ha valami kiváltotta az adott vizeletürítést (például fizikai hatás, csobogó hang, koffeinfogyasztás).  Írjuk fel továbbá, ha az ürítés nehézséggel, fájdalommal vagy vérzéssel járt.

Labor- és ultrahangvizsgálatok

A szakorvos vizelet- és vérvizsgálatot kérhet, amelyek során felszínre kerülhetnek különböző gyulladásos betegségekre utaló jelek, illetve egyéb rendellenességek. A kismedencei ultrahangvizsgálat segítségével láthatóvá válhatnak a vizeletelvezető rendszer és a belső nemi szervek rendellenességei, valamint a vizelés után a hólyagban visszamaradó vizelet mennyisége is. Ennek mennyisége betegségre utalhat.


Katéteres vizsgálatok

A hólyagban kialakuló nyomás meghatározására olyan katéteres (urodinámiás) vizsgálatot kérhet a szakorvos, amely során egy vékony csővel feltöltik a hólyagot vízzel. Ezt követően egy nyomásgörbét rajzolnak ki, amelyet elemezve meghatározhatják az inkontinencia fajtáját, valamint kiderülhet az is, hogy gátolt-e a vizeletelfolyás. 

A cisztogrammos vizsgálat során a felhelyezett katéterrel nem vizet, hanem festékanyagot juttatnak a hólyagba, aminek útját röntgenfelvételekkel kísérik végig, hogy felfedjék a vizeletelvezetési rendszer esetleges rendellenességeit. A citoszkópiás vizsgálaton pedig a húgyhólyag és -vezeték belső felszínét vizsgálják egy vékony, optikai berendezéssel ellátott eszközzel a húgycsövön keresztül. Ezzel a módszerrel nemcsak láthatóvá válhatnak a különböző elváltozások (például gyulladás, kő, daganat, polip), hanem szövettani mintavételre is lehetőség nyílik.

Ha megvan a diagnózis

A sikerrel lezajló vizsgálatok során a szakorvosok pontos képet kapnak arról, hogy az adott vizeletinkontinenciát mi okozza, és így megkezdődhet a személyre szabott kezelés. Enyhébb esetekben a probléma akár életmódbeli változásokkal, gátizomtornával is megállítható, illetve visszafordítható, de szükség lehet egyéb kezelésekre is, mint például elektrostimuláció (kúpba szerelt elektródákkal késztetik összehúzódásra a medencefenék izmait), vagy előírhatnak gyógyszeres kezelést is.

Inkontinencia esetén szükséges lehet bizonyos gyógyászati segédeszközök használata, például pesszárium, húgycsőtampon vagy inkontinenciabetét, valamint megerősíthetik a hólyagnyakat kollagén injekciókkal is. Előfordulhat azonban, hogy a szakorvos műtéti beavatkozást javasol, amely lehet hüvelyi művét, szalagplasztika, hólyagnyaki felfüggesztés vagy mesterséges hólyagzáró izom kialakítása. Ezek a műtétek szinte minden esetben biztonságosan elvégezhetőek, illetve egyéb kiegészítő kezelésekkel együtt tünetmentességet lehet velük elérni.

További cikkek
Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait

Kiemelt téma cikkei

Inkontinencia teszt

Milyen gyakran kell éjszaka vizelnie?