Göteborgi tudósok szerint tíz nemi herpeszes betegből csak négy tud betegségéről, annak ellenére, hogy harmaduk típusos panaszokról számol be a vizsgálat során.
Ezer férfi és női beteg nemi herpesz fertőződését vizsgálta a klinika beteganyagában Matilda Berntsson, a Frölunda Kórház bőr- és nemibeteggyógyásza. A nemi herpesz, a 2-es típusú herpes simplex vírusa először a nemi szerveket betegíti meg, majd az a gerincvelő melletti idegdúcokba vándorol, ahol a beteg élete végéig megtalálható. Bár a fertőzöttek közül sokan nem tapasztalnak semmilyen tünetet, a vírus bármikor aktiválódhat és szóródhat a szexuális kapcsolatok során. A betegség ilyenkor visszatérő nemi panaszokat is okoz.
"Betegeink közül 1014-nél vizsgáltuk a HSV-2 jelenlétét, a vér antitestszintjei segítségével mértük a fertőzöttséget" - ismertette az eredményeket Bertnsson. "Minden ötödik nő és minden tizedik férfi átesett a fertőzésen. Tíz betegből csak négy ismerte, illetve tudta, hogy korábban átesett a vírusfertőzésen." Harmaduk a betegségre jellemző típusos tünetekről - ismételten jelentkező hólyagok a nemi szervek környékén és fájdalmas sebek - számolt be a következő vizsgálatokkor.
"A vizsgálatok felhívják a figyelmet a nemi herpesz gyakoriságára és arra, hogy a legtöbb betegséget hordozó egyén nincs tisztába a betegségével" - magyarázza Berntsson. "A nem típusos, ismétlődő nemi szerveket érintő tünetek lehetnek a fel nem ismert herpeszfertőzés következményei is, amit egy egyszerű szűrővizsgálattal kideríthet az orvos".
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A szakember épp ezért azt javasolja azoknak a betegeknek, akik nemi szerveket érintő bizonytalan panaszoktól szenvednek és aggódnak a betegségük miatt, hogy mielőbb keressék fel nőgyógyászukat. Ha a vizsgálat, illetve a tünetek felvetik a herpesz lehetőségét, jó szűrőmódszerek ismertek a pontos diagnózis felállítására. A kifejezett tünetek gyógyszeres kezelések segítségével csökkenthetőek, és hosszútávú kezelések szolgálnak az ismétlődő megbetegedések megelőzésére azokban az időszakokban, amikor a betegség tünetei gyakran jelentkeznek.
Legjobban: