Ez az egyik legbotrányosabb história az orvostudomány történetében, vagyis hogy az orvosok a női betegeket orgazmusban részesítették a "hisztéria" állapotának megszüntetése érdekében. A klitorális masszázst azonban igen fáradságos volt kézzel végezni, a vibrátorok viszont lehetővé tették a gyors és hatékony masszírozást a kéz és a csukló kimerítése nélkül. A történet annyira gyökeret vert és népszerű lett a köztudatban, hogy mozifilmet is forgattak belőle. De a jelek szerint az egészből egy szó sem igaz.
Hogyan terjedhetett el és válhatott széles körben elfogadottá egy ilyen elképzelés? Nos, hitelesnek tűnt a forrás, hiszen a neves Cornell Egyetem korábbi történésze és kutatója, Rachel Maines írta meg az 1999-ben megjelent "Az orgazmus technológiája" című könyvében, amelyet akkoriban úgy jellemeztek, hogy a női szexuális izgalom titkos története. Ebben azt fejtegette, hogy a klitoriszmasszázs orvosi technikának számított évszázadokon át, egészen Hippokratész idejétől a mai napig.
Az orvosok és a kemény munka
Ez a megközelítés azt sugallja, hogy a vibrátorok nem azért terjedtek el, mert elősegítették a női örömöket, hanem mert megmentették a férfi orvosokat a kemény munkától. Csakhogy semmiféle bizonyíték nincs rá, hogy az orvosok vibrátort használtak volna az orgazmus kiváltásához, vagy akár manuális masszírozást alkalmaztak volna a hisztéria rutinkezelései során. Az első komoly cáfolatot a viktoriánus kori Anglia szexualitásával foglalkozó brit történész, Fern Riddell tette közzé, aki szerint a vibrátorok és a hisztéria összefüggésének taglalása az egyik leggyakoribb tévhit a korszakról.
A legenda középpontjában álló orvos, Mortimer Granville az 1880-as években ugyan valóban szabadalmaztatott egy rezgésekkel hatást gyakorló találmányt, de ennek nem hogy a női nemi szervekhez, a nőkhöz sem volt köze, mert férfiakat célzott meg vele , és fájdalomcsillapításra ajánlotta.
Cáfolta Maines egyes megállapításait Helen King, a brit Open University klasszika professzora is, aki 2011-ben hosszasan taglalta, hogy Maines a görög és latin forrásokat úgy torzította el, hogy megfeleljen érvelése alátámasztásának. Nemrégiben pedig a Georgia Tech egyetem két történésze, Hallie Lieberman és Eric Schatzberg kifejtette , hogy kevés bizonyíték van az orgazmus széleskörű használására a női hisztéria gyógymódjaként, arra pedig még kevesebb, hogy a viktoriánus korban vibrátorokat használtak volna az orvosok. Rámutattak, hogy Maines egyetlen olyan forrást sem használ, amely nyíltan leírná a vibrátor használatát a klitoriszterület masszírozására - írja a The Atlantic magazin.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Nem is gondolta komolyan
Egy interjúban Maines elmondta, hogy korábban már hallott a tanulmányát érő különféle kritikákról, de az orgazmustechnológiáról szóló érvelése valójában csak "hipotézis" volt. "Soha nem állítottam, hogy van bizonyíték arra, hogy valóban ez a helyzet" - mondta. Továbbá kissé meglepődött, hogy 20 évig tartott, amíg más tudósok megkérdőjelezték az érvelését, hiszen "Az orgazmus technológiája" mögötti bizonyítékok elég gyengék voltak. Szerinte valószínűleg annyira tetszetős volt az elmélet, hogy nem akarták megtámadni. Egyébként is az volt a célja, hogy az emberek gondolkodjanak és beszéljenek az "orgazmusos kölcsönösségről", vagy a női orgazmusról a hagyományosan jobban ismert férfiorgazmus mellett. És ez szerinte sikerült.
Kritikusai azonban azt mondják, hogy bár fontos a szex és az öröm tanulmányozása, a tények még mindig számítanak. "Az akadémikus világ az egyetlen olyan bástya, ahol a tényeket még mindig szeretni kell, tiszteletben kell tartani, el kell ismerni, és könyörtelenül a nyomukban kell lenni" - szögezte le Schatzberg. Azaz a vibrátorok születésének széles körben ismert elmélete bármilyen regényes is, története bármennyire is megmozgatja a fantáziát, a tények próbáján elbukott. A cáfolatok viszont szélesre tárták a kaput a vibrátorok valódi történetének feltárására induló, tényeket üldöző kutatások előtt. Azaz újabb izgalmak elé nézhetünk.
Legjobban: