Az 1990-es évek közepén Franciaország volt az egyik első ország a világon, amely egy forradalmi megközelítést alkalmazott a terrorista támadások és katasztrófák következményeinek kezelésére. Nem csak a sérültek testét akarták kezelni már a helyszínen, hanem a lelküket is. Ezért a terepen működő orvospszichológiai egységeket (Cellule d'Urgence Médico-Psychologique - CUMPS) állítottak fel.
A betegosztályozás (triázs) második szakaszában olyan áldozatok és szemtanúk kaptak pszichológiai segítséget, akiknek nem voltak fizikai sérüléseik. A szakemberek azt kutatták, hogy kinél tapasztalhatók a poszttraumás stressz jelei, amelyek szükségessé tehetik a további kezelést. Ma már a nemzetközi gyakorlat is egyre inkább ezt a "két sátoros" megközelítést alkalmazza. Az egyik sátor a sebesültek ellátására szolgál, a másik a láthatatlan, azaz a pszichológiai sérülések kezelésére .
A COVID-19 világjárvány esetében is indokolt lenne ezt az utat követni, de nem állítottunk fel pszichológiai segítséget kínáló egységeket, és ennek az árát a példa nélküli korlátozásokat követő három-hat hónapon belül meg fogjuk fizetni, amikor majd minden munkáskézre szükségünk lesz a világgazdaság fellendítéséhez - fejtegette Dr. Elke van Hoof , a brüsszeli Vrije Egyetem egészségpszichológia professzora a Világgazdasági Fórum (WEF) portálján megjelent cikkében .
A karantén és a korlátozások mentális vámja
Jelenleg a becslések szerint 2,6 milliárd ember, a világ népességének körülbelül egyharmada él valamilyen korlátozás vagy karantén alatt . Ez vitathatatlanul a legnagyobb beavatkozás az emberek életébe és a legkiterjedtebb pszichológiai kísérlet, amelyre valaha sor került.
A várható pszichológiai hatásokról már vannak tapasztalatok. Még közvetlenül azelőtt, hogy Európában komolyabb korlátozó intézkedéseket hoztak volna, a Lancet brit orvosi folyóirat idén február végén, egy tanulmányban áttekintette a karantén pszichológiai hatásait. Már akkor tudni lehetett ugyanis, hogy mi történik több száz millió háztartásban szerte a világon. Nem meglepő, hogy a karanténba került embereknél a pszichológiai problémák széles skálája jelenik meg kezdve a stressztől, a rossz hangulattól és álmatlanságtól a szorongáson, haragon, ingerlékenységen, érzelmi kimerültségen át a depresszióig vagy a poszttraumás stresszig. A rossz hangulat és az ingerlékenység kifejezetten gyakori a tanulmány szerint.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Kínában ezekről a mentális egészséget károsító hatásokról már a korlátozásokkal kapcsolatos első kutatási dokumentumokban beszámolnak . Azokban az esetekben, amikor a szülőket a gyermekekkel együtt helyezték karanténba, a mentális egészséggel kapcsolatos negatív hatások még erőteljesebbekké váltak. Az egyik vizsgálatban a karanténba helyezett szülők legalább 28 százalékánál mutatták ki a trauma által okozott károsodást.
A korábbi járványok során korlátozás alá helyezett kórházi dolgozók csaknem 10 százaléka számolt be erős depressziós tünetekről még a karantén után három évvel is. Egy másik, a SARS-karantén hosszú távú hatásairól szóló jelentés az egészségügyi dolgozók körében az alkoholfogyasztás, az öngyógyszerezés és a tartós elkerülő viselkedés hosszú távú kockázatára derített fényt. Ez azt jelenti, hogy a karantén után néhány évvel a kórházi dolgozók még mindig kerülik a szoros kapcsolatot a betegekkel. A korlátozás miatti stressznek érthető okai vannak: fennáll a fertőzés kockázata, félelmet okozhat a betegség vagy a családtagok, barátok elvesztése, valamint megjelenik a pénzügyi nehézségek miatti aggodalom is. Ezeken felül még sok más tényező is jelen van a jelenlegi világjárványban.
A távolságtartás, az otthonmaradás és a karantén lelapítja a járványgörbét, de három-hat hónap múlva számíthatunk egy második hullámra éppen akkor, amikor minden munkáskézre szükség lenne a gazdaság újraindításában. "Csakhogy a munkahelytől való távolmaradás és a kiégés igen meredek növekedésére számítunk. Ehhez sok példa áll a rendelkezésünkre, beleértve a katonai egységekben tapasztalható abszentizmust a veszélyes területeken való bevetés után, a 9/11-es eseményeket követően a Ground Zero közelében dolgozók, valamint az Ebola , SARS és MERS által sújtott régiók egészségügyi szakemberei körében tapasztalható munkahelyi mulasztásokat" - figyelmeztetett van Hoof.
A lazaság gyorsan semmivé válik
A professzor kifejtette, hogy közvetlenül a korlátozások előtt a belga lakosság körében reprezentatív felmérést végeztek, s azt tapasztalták, hogy az emberek 32 százaléka rendkívül rugalmasnak, lazának mutatkozott (azaz a zöld zónában maradt), míg csak 15 százalék jelezte, hogy elérte a stressz "mérgező" szintjét (belépve a piros zónába). A legutóbbi felmérésükben, ami a korlátozó intézkedések bevezetése után két héttel készült, a zöld zónában már csak a népesség 25 százaléka maradt, a vörös zóna népessége pedig 25 százalékra duzzadt. Az utóbbiakat fenyegeti hosszú távon a munkahelyek elkerülése (abszentizmus) a betegségek és a kiégés miatt. De ha munkában is maradnak, az Eurofound kutatásai szerint e munkavállalók termelékenysége 35 százalékkal csökken.
Általánosságban tudjuk, hogy a mentális egészség hosszú távú kockázati csoportjaiban azok az egészségügyi dolgozók vannak, akik a frontvonalon dolgoznak, továbbá a 30 év alatti fiatalok, a gyermekek, az idősek és a (például mentális betegség, fogyatékosság vagy szegénység miatt) bizonytalan helyzetben lévők. Mivel óriási tömegek szembesülnek a korlátozásokkal, a negatív hatások is igen kiterjedtek lesznek. Ezért "most cselekednünk kell a korlátozások toxikus hatásainak enyhítésére" - szögezte le van Hoof.
A kormányok és civil szervezetek szerepét vizsgálva a tudósok néhány fontos lépés megtételében egyetértenek. Ezek a következők:
- meg kell győződni róla, hogy vannak-e olyan önsegítő beavatkozások, amelyek megfelelnek az érintett lakosság igényeinek.
- tájékoztatni kell az embereket a várható pszichológiai hatásokról és a traumára adott reakciókról, ha ez érdekli őket. Ügyelni kell arra is, hogy az emberek megértsék, a pszichológiai reakciójuk normális;
- létre kell hozni egy speciális weboldalt a pszichoszociális kérdések kezelésére (ez a belgáké);
- ügyelni kell arra is, hogy az akut problémákkal küzdő emberek megtalálják a szükséges segítséget.
A lakosság számára nyújtott pszichológiai támogatásban a legtöbb ország késlekedik, éppen úgy, mint az új koronavírus esetében láthattuk. De jobb később, mint soha - vélekedik van Hoof professzor.
Legjobban: