Aki látta a lebombázott Mariupolt, a romok között éhező és szomjazó gyermekek fotóit, a temetetlen holtakat, a tömegsírokat, a mindenüket elvesztett és menekülésre kényszerített milliókat a szomszédos Ukrajnában, netán segítette vagy be is fogadta az oltalmat keresőket, az biztosan megérti a humanitárius katasztrófa lényegét. Az ukrajnai krízisnek nem csak szemlélői, hanem elszenvedői is vagyunk és leszünk, ha nem is olyan mértékben, mint a földönfutóvá tett családok. Nézzük, hogy mit fontos tudnunk a jelszavakon, szlogeneken és politikai mellébeszélésen túl a humanitárius katasztrófákról, különösen az ukrán válságról.
Az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala (OCHA) jelentésében úgy becsülte , hogy 2022-ben 274 millió embernek lesz szüksége humanitárius segítségre és védelemre a világon. Az OCHA által közölt szám jelentős növekedést mutat az egy évvel korábbi 235 millióhoz képest, ami már akkor is évtizedek óta a legmagasabb érték volt. Az ENSZ és partnerszervezetei célja a leginkább rászoruló mintegy 183 millió ember segítése 63 országban. Ehhez 41 milliárd dollárra lesz szükség.
Ebben nincsen benne az a több millió ember, akiknek a létfeltételei az ukrajnai orosz invázió miatt lehetetlenültek el. Március végére csak a külföldre menekültek száma 4 millió volt, és további tömegek maradtak Ukrajna háború által sújtott területein.
Mi a humanitárius válság?
Habár a humanitárius válságról sejtjük, hogy micsoda, de nem árt, ha a fogalmat precízen tisztázzuk. Ez olyan általános vészhelyzet, amely egy egész közösséget vagy egy régió adott népcsoportját érinti, és amely magas halálozással vagy alultápláltsággal, betegségek terjedésével, járványokkal és egészségügyi vészhelyzetekkel jár. Ez magában foglalhatja a tiszta víz, az élelmezésbiztonság, a higiénia és a menedékhely hiányát is. Sajnálatos módon a humanitárius válságot sokszor emberi jogi válság is kíséri.
Többnyire ott alakul ki humanitárius válság , ahol szenvednek az emberek az egyenlőtlenségtől, a szegénységtől és az alapvető szolgáltatások hiányától. A kiváltó okok közül a politikai események (például fegyveres konfliktusok, puccsok, etnikai és vallási üldöztetés), illetve a környezeti katasztrófák (köztük a cunamik, földrengések, tájfunok) a legfontosabbak. Olyasmire ritkán van példa, aminek Ukrajnában vagyunk tanúi, hogy egy erősebb ország fegyveresen lerohan egy elég fejlett és stabil gazdaságú országot, majd ott az infrastruktúra (valójában a civilizáció) olyan pusztításába kezd, hogy az emberek puszta életüket mentve kénytelenek elmenekülni. Ilyet Európában utoljára a második világháborúban láttunk.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Az ukrajnai események brutalitása sokakat letaglózott Európában, de fegyveres konfliktusok nem csak a szomszédunkban kényszerítettek arra embereket, hogy a puszta létük érdekében meneküljenek. Az ACNUR - az ENSZ Menekültügyi Ügynöksége - szerint 2019 végén a konfliktusok és üldöztetés miatt világszerte közel 80 millió ember hagyta el otthonát. Legfeljebb a világ fejlettebb országai kevesebb figyelmet szenteltek arra, hogy Jemen, Szomália, Dél-Szudán és Nigéria északi részének lakói politikai konfliktusok okozta válságok miatt szenvednek. Persze az afrikai, ázsiai és közel-keleti (például a szíriai) humanitárius válságok álságos módon mégis megérintették az európaiakat, hiszen a populista szólamok, a " migránsozás " - amely összemosta a humanitárius válságok elől menekülőket a gazdasági okokból felkerekedőkkel és a beszivárgó terroristákkal - sok emberben riadalmat keltettek.
Ráadásul egyes országokban a migránsokat arra használták (ahogy a Fehéroroszország és Lengyelország közötti konfliktus megmutatta), hogy zavart keltsenek, nyomást gyakoroljanak velük.
Az ukrajnai háborúig az otthonukat elhagyni kényszerülők számát tekintve - az orosz beavatkozást is megszenvedő - Szíria vezette a listát 6,6 millió menekülővel. Azaz a legnagyobb menekülthullámok nem az éhínségekhez vagy a rossz gazdasági helyzethez, hanem a háborúkhoz kötődnek.
Szegények és gazdagok
Az ezredforduló óta (eltekintve az ukrajnai inváziótól) a világ legnagyobb figyelmet vonzó humanitárius válsága azonban nem háború vagy politikai konfliktus miatt alakult ki. A 2004-es csendes-óceáni cunami híre nagyobb erőforrásokat mozgatott meg, mint bármilyen más válsághelyzet. Ez talán érthető annak ismeretében, hogy az ENSZ szerint a csapások 90 százalékát az éghajlatváltozás okozza. Az elmúlt 20 évben a természeti katasztrófák (cunamik, áradások, aszályok, hőhullámok, erdőtüzek, pusztító viharok) száma megduplázódott. Az ENSZ Katasztrófakockázat-csökkentési Hivatala ( UNDRR ) szerint 2000 és 2019 között 1,23 millió ember vesztette életét természeti katasztrófák következtében.
Ennél több halottja csak a jelenleg is tartó COVID-19-járványnak volt, amely világszerte több mint 6 millió áldozatot követelt eddig. (Magyarországon több mint 45 ezret, ami egymillió lakosra vetítve a negyedik legrosszabb érték az egész világon.) De ez a járvány azért nem okozott humanitárius katasztrófát, mert a legtöbb esetet olyan országokban regisztrálták, ahol kezelni tudták a járványhelyzetet.
Az ACNUR szerint a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő emberek 80 százaléka olyan országokban él, ahol súlyos az élelmezési bizonytalanság, alultápláltság uralkodik, és az ellátás hiánya sokszor súlyos éhínséghez vezet. A háborúk tönkreteszik a termőföldeket és az infrastruktúrát, ami lehetetlenné teszi az élelmiszerek eljuttatását oda, ahol szükség van rájuk. A klímaváltozás is károsítja a termést, mivel megváltoztatja a csapadékviszonyokat és szárazságot okoz, a járványok pedig tönkreteszik a gazdaságokat.
A humanitárius katasztrófák kategorizálása nem mindig könnyű. A humanitárius segítségnyújtás során azonban - függetlenül a katasztrófa típusától - a szükségletek kielégítésén keresztül az életek megmentése és a szenvedés csökkentése a legfontosabb. Minden humanitárius katasztrófának megvannak a maga kihívásai, és ennek megfelelően kell reagálni rájuk . Az olyan jelenségek, mint a nem tervezett urbanizáció, az alulfejlettség, a szegénység és az éghajlatváltozás mind olyan tényezők, amelyek a humanitárius vészhelyzeteket összetettebbé, gyakoribbá, illetve súlyosabbá tehetik.
Bár a vészhelyzetek egyaránt érintik a gazdag és a szegény országokat, a gazdagabb közösségekben hatékony protokollok és vészhelyzetek elhárítására felállított szolgálatok működnek, így a katasztrófák legrosszabb hatásai elkerülhetők. A tűzoltóság, a mentők, az orvosok, a kórházak és a jelentős költségvetés csökkenthetik a közösséget érő közvetlen hatásokat, megkönnyíthetik a hatékony reagálást, helyreállítást. A szegényebb közösségekben ezek a támogatások gyakran nem megfelelőek vagy egyáltalán nem léteznek. Előfordulhat azonban, mint Ukrajna esetében, hogy egy agresszió adott területen teljesen elpusztítja a korábban fejlett infrastruktúrát, és a lakosság szinte ugyanazokkal a nehézségekkel néz szembe, mint a legszegényebb háborús övezetek lakói.
Az ukrán humanitárius válság
Az OCHA március 28-án kiadott Ukrajnáról szóló jelentése szerint 12 millió rászoruló van az országban, akik közül az ENSZ-ügynökség célcsoportjába jelenleg 6 millió ember tartozik. A közvetlen cél azonban 890 ezer ember elérése. De még ehhez is 1,1 milliárd dolláros finanszírozásra van szükség.
A krízis méretét jelzi, hogy az orosz támadás következtében Ukrajna közel 565 milliárd dollár értékű kárt és veszteséget szenvedett el március végéig, és ez a szám a folyamatos harcok közepette tovább növekszik Julia Szviridenko gazdasági miniszter szerint.
A létfontosságú polgári infrastruktúra lerombolása egyre nagyobb méreteket ölt, ami országszerte otthonok sokaságának pusztulásához vezet, és emberek millióit vágja el a kritikus szolgáltatásoktól. Az infrastrukturális veszteségek 119 milliárd dollárt tesznek ki, beleértve közel 8000 km út, több tucatnyi vasútállomás és repülőtér megrongálódását vagy megsemmisülését. Az idei GDP-ből kieső veszteséget a gazdasági miniszter 112 milliárd dollárra becsülte. A polgári lakosság 90,5 milliárd dolláros veszteséget szenvedett el, beleértve 10 millió m2 lakás és mintegy 200 ezer jármű pusztulását.
Az ENSZ Világélelmezési Programja (WFP) szerint az ukránok három legnagyobb aggodalma közé tartozik, hogy elegendő élelemhez jutnak-e. (A másik kettő a biztonság és a közlekedéshez szükséges üzemanyag hiánya). A világszervezet Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) gyors szükségletfelmérései szerint az esetek több mint 40 százalékában azonnal vagy a következő három hónapban élelmiszerhiány várható.
A legnagyobb nehézségek az Azovi-tengernél fekvő Mariupol városban vannak, ahol a lakóépületek 90 százalékát - mintegy 2600 otthont - érintették az aktív harcok. Az épületek mintegy 60 százaléka különböző mértékű károkat szenvedett a találatok miatt, és 40 százalékuk teljesen megsemmisült. A helyi hatóságok szerint a civil áldozatok száma ötezer körül van.
Március 24-ig a WFP 770 ezer embernek nyújtott készpénz- és élelmiszersegélyt Ukrajna-szerte, és április végéig 2,5 millió emberhez szeretne eljuttatni humanitárius segélyt. Az UNICEF több mint 90 teherautót küldött, amelyek közel 1050 tonna gyorssegélyt szállítottak a gyermekek és családok támogatására. Eddig 63 teherautó érkezett Lvivbe olyan kritikus segélyszállítmányokkal, amelyek több mint 8 millió ember, köztük 2 millió gyermek szükségleteit elégítik ki.
Az emberi veszteségről szóló adatokban nagyok az eltérések. Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) március 27-én azt közölte, hogy a folyamatban lévő katonai offenzíva polgári áldozatainak száma 2975 fő. Emellett február 24. óta közel 10,3 millió ember kényszerült lakóhelye elhagyására Ukrajnában, sokan a nagyobb biztonságot jelentő szomszédos országokba menekültek.
Az ukrán energiaügyi minisztérium szerint Ukrajnában mintegy 1435 településen több mint 918 700 felhasználó maradt áram nélkül. Körülbelül 6 millió ember nem, vagy csak korlátozottan jut biztonságos vízhez, mivel az aktív harcok megakadályozzák, hogy a helyreállító csapatok kijavítsák a megrongálódott rendszereket és lehetővé tegyék a vízhez való hozzáférést. Ráadásul a legsúlyosabban érintett területeken, például Donyeck és Luhanszk megyében akadályozzák a vízszállítást is. Az UNICEF jelentése szerint a vízszállító teherautó-szolgáltatások leálltak a könyörtelen ágyúzás miatt e kelet-ukrajnai területek egyes részein, ahol a helyi hatóságok szerint a vízellátás továbbra is kritikus, és a harcok miatt kevés lehetőség van a biztonságos vízhez való hozzáférés javítására.
Élelmiszer van Ukrajnában, gabonából például az éves kereslet 114 százaléka volt raktáron az orosz támadás előtt. Ezért a FAO szerint az aggályok az élelmiszerhez való hozzáféréssel kapcsolatosak. A folyamatos harcok jelentős zavarokat okoztak az ellátási láncokban, illetve az emberek nem tudtak elmenni a boltba vagy a piacra, még akkor sem, ha van élelmiszer. Ezeket a problémákat tovább súlyosbítja a megélhetés és a kritikus jövedelemforrások elvesztése, beleértve a nyugdíjakat és a szociális védőhálót, különösen a teljesen orosz megszállás alatt lévő területeken.
A WFP szerint minden ötödik ember alkalmaz valamilyen élelmezésmegoldó stratégiát, például csökkenti az elfogyasztott ételek adagját és számát, és feláldozza saját étkezéseit, hogy a gyerekek elegendő élelmiszerhez juthassanak.
Cikkünk hamarosan megjelenő második részében azzal a világméretű hatással foglalkozunk, amelyet az ukrajnai orosz invázió a humanitárius válságokra gyakorol.
Legjobban: