A szervezetünk elemei az egyedi genetikai kódunk miatt csakis ránk jellemzőek, következésképpen alkalmasak az azonosításunkra. Ez akkor is igaz, ha csak valamilyen kívülről érzékelhető egyedi jegyünkről van szó, például a retinánk mintázatáról, az ujjlenyomatunkról, a hangunkról vagy éppen az arcunk formájáról.
Az arcunkról készült fényképeket már régóta igen széles körben használják azonosításra a közlekedési bérletektől a munkahelyi belépőkártyákon át a hivatalos iratokig, és persze a bűnügyi nyilvántartásokig. Az élő arcfelismerés azonban forradalmat hozott, amelynek győzelme csak idő, és nem is hosszú idő kérdése. Az e területen megjelenő módszereknek azonban az érzékeny adatok kezelése és felhasználási gyakorlata miatt jelenleg súlyos, olykor aggasztó problémái vannak.
Hogy miért ennyire vonzó az élő arcfelismerés, azt néhány példa alapján könnyű megérteni. A magyar labdarúgó válogatott zárt kapuk mögött lesz kénytelen lejátszani következő mérkőzését, és az európai sportági szövetség mintegy 20 millió forintos büntetést is kivetett az előző találkozón a drukkerek egy részének rasszista, kirekesztő megnyilvánulásai miatt. Ha precíz élő arcfelismerő rendszerek működnének, akkor a rendbontókat akár már a mérkőzés alatt el lehetne távolítani a stadionból. De olyan munkahelyi környezetben is nagy haszna volna az ilyen fajta biometrikus azonosításnak, ahol nagyon komolyak a biztonsági követelmények, s az egyes területekre való belépést, és a különféle hozzáféréseket az alkalmazottak arcához rendelhetnék hozzá. A példákat pedig hosszan folytathatnánk.
Hogyan ismerik fel a gépek az arcokat?
Jelenleg az élő arcfelismerés, más néven automatikus arcfelismerés, valós időben azonosítja a kamerák által rögzített képeken szereplő embereket, referenciaként egy előre feltöltött fényképkészletet használva. Nyilvános tereken vagy eseményeken a kamerák a tömeget szkennelik, és a szoftver kiemeli a közönségben helyet foglaló és az adatbázisban lévő emberek közötti egyezéseket. A rendszer az élő videofelvételeket úgy ellenőrzi, hogy a szoftver minden arcot leképez egyedi biometrikus adatkészletté , például méri az arcvonásokat, beleértve a szemek közötti távolságot és az állkapocs vonalának hosszát. Az adatkészletet összehasonlítják az azonosítandó emberek adatbázisával. Ha a rendszer úgy ítéli meg, hogy az élő felvételen szereplő valamelyik arc kellően hasonlít az adatbázisban tároltak valamelyikéhez, akkor ezt az egyezést kiemeli.
A biometrikus azonosításnak ezzel a formájával sokfelé folynak kísérletek a világon. Pekingben például az év végéig az illegális lakásbérbeadás megakadályozása érdekében olyan arcfelismerő rendszerrel szerelnek fel 59 lakóépületet, amely csak az ott lakók és bizonyos kézbesítők belépését engedélyezik - közölte a Xinhua állami hírügynökség. Kína ma már az arcfelismerő technológiák vezető fejlesztője, különösen a Megvii nevű cég révén, amely már az egész világon terjeszkedni kezdett.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A Wired magazin azt írja , hogy a kínai rendőrség is alkalmazza az arcfelismerést a számára érdekes személyek kiszűrésére a tömegben, sőt olyan szemüvegbe épített (Google Glass-stílusú) eszközöket is használnak , amelyek lehetővé teszik a rendőrök számára, hogy bárkinek az arcát megvizsgálják. Ez a technológia például annak az intenzív biztonsági rendszernek a része, amelyet Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület megfigyelésére állítottak össze. Kínának erről az északnyugati régiójából becslések szerint egymillió ujgur muszlimot küldtek internálótáborba. A New York Times beszámolója szerint a kínai technológiai cégek részt vettek olyan megfigyelő szoftverek létrehozásában, amelyek ujgur arcokat keres. Megvii azonban állítja, hogy a cég nem foglalkozik termékeinek olyan fejlesztésével, amely etnikai csoportok célzására lenne alkalmas.
Érzékeny adatok, érzéketlen rendszerek
Az élő arcfelismerés alkalmazásával azonban az emberi jogokat jobban tiszteletben tartó országokban is vannak gondok. A The Verge magazin arra hívja fel a figyelmet , hogy például a New York-i rendőrség nem úgy használja az élő arcfelismerést, ahogy azt tervezték. Egy nemrégiben készült tanulmány szerint ugyanis a rendőrök szándékosan manipulálják a képeket, mielőtt beillesztik őket a rendszerbe, gyakran módosítva a szemen vagy a szájon, hogy a kép megfeleljen a rendszer szabványainak. Egy rendkívül látványos esetben a tisztviselők például Woody Harrelson színész képeit használták, mert egy szemtanú azt mondta, hogy az elkövető Harrelsonra hasonlít.
Nagy-Britanniában is számos kísérlet folyik e rendszerekkel. Például a Bajnokok Ligája 2017-es döntője alatt is működött élő arcfelismerés. Összesen 2470 egyezést mutattak ki a rendőrségi adatbázisban szereplő egyénekkel. De a találatok közül csak 173 volt helyes, ami 92 százalékos hibaarányt jelentett. Amikor a brit belügyminisztérium 2015-ben kipróbálta a rendőrségi adatbázisra épülő rendszert, azt találták, hogy az csak fele olyan hatékony, mint az emberi összehasonlítás, a londoni rendőrségi rendszerben pedig mindössze a találatok 19 százaléka volt helyes.
Ráadásul az arcfelismerő rendszerek torzítanak is, mert ha a hátterükben álló adatbázisban túlnyomórészt fehérek és férfiak vannak, akkor sokkal hatékonyabb lesz a fehér férfi arcok megkülönböztetése. Ugyanakkor sokkal valószínűbb, hogy tévesen azonosítják a nőket és az etnikai kisebbségekhez tartozókat. A MIT 2019-es tanulmánya megállapította, hogy az Amazon Rekognition arcfelismerő rendszerének hibaszázaléka a világos bőrű férfiak körében nulla, míg a sötét bőrű nőknél több mint 30 százalék.
Az élő arcfelismerés, és általában a biológiai jellemzőink alapján történő biometrikus azonosítás nyilvánvalóan megállíthatatlanul terjedni fog. Mindez arra figyelmeztet, hogy egyre inkább tisztában kell lennünk a testünkhöz és biológiai jellemzőinkhöz kapcsolódó jogainkkal , hogy senki se élhessen vissza velük. Se magánszemélyek, se a magán- vagy állami cégek és szervezetek, se a hatóságok, de még az orvosok sem. Mert ne feledjük, a bűnöldözés és a marketing célú felhasználás mellett a legnagyobb jövőt éppen az egészségügyben jósolják e tachnológiának. Az arcfelismerés ugyanis képes lesz kiszűrni például egyes genetikai betegségeket, segítheti a precíz gyógyszerezést, gyógyszerszedést, sőt a fájadlomkezelséhez is támogatást nyújthat.
Legjobban: