A mellrák nem egyetlen betegség
A mellrák olyan genetikai elváltozások gyűjteménye, amelyek mind ugyanahhoz a kimenetelhez vezetnek: daganatot képeznek a mellben. Nem is lehet egyféleképpen gyógyítani ezeket. Gyógyításukhoz elsőként meg kell ismerni őket.
A mellrák terápiáját a betegség mögött meghúzódó genetikai változásokhoz kell igazítani. Ehhez az orvosok megvizsgálhatják a tumor genetikai jellemzőit, amelyeket biomarkereknek neveznek. E vizsgálatok alapján tudják az onkológusok kiválasztani a kezelést, amely valószínűleg hatékony lesz az adott daganat ellen. A tumor biomarkerei alapján egy mellrákos beteg hormonterápiát, célzott terápiát vagy kemoterápiát kaphat a kezelés során. Ezt "precíziós medicinának" nevezik, amely azemlőrákkezelésében már elég sok sikert hozott. Sok biomarkeralapú vagy precíziós terápiát ma már széles körben alkalmaznak, de még sok fejlesztésre van szükség, hogy a betegek a legjobb eredménnyel, azaz a teljes gyógyulással számolhassanak.
Nemcsak a daganatok különböznek egymástól, de egyetlen tumoron belül is lehetnek genetikai különbségek, amelyet tumor heterogenitásnak neveznek. Egy jobb kezelési stratégia kidolgozásához az orvosoknak először is meg kell érteniük a tumorok közötti és a tumoron belüli heterogenitást.
Nem egységesek a tumorok
A tumor egyetlen sejt szabálytalan osztódásának eredménye. A tumor azonban nem egységes szövet, alkotósejtjei a közös kiindulástól függetlenül nem azonosak. Ahogy a daganatsejtek osztódnak, minden egyes leánysejtnek olyan mutációja lehet, amely a szülősejtben nem volt jelen. Ez a genetikai instabilitás a sok mutáció miatt a tumoron belül "a legéletképesebb fog túlélni" elv szerinti forgatókönyvet eredményez (ezt hívják szelektív nyomásnak).
Néhány ilyen mutáció egyes sejteket előnyökhöz juttat más sejtekhez képest. A szelektív nyomás azt jelenti, hogy bizonyos tulajdonságú sejtek megnyerik a legerősebbek túlélési csatáját a tumorban. Ennek eredménye, hogy a daganat különböző területeit a legerősebb sejtek klónjai népesítik be. Például a tumor egyik régiója szegény a tápanyagokban. Ezért itt olyan sejtek győznek, amelyek jól bírják a tápanyagutánpótlás hiányát. Egy másik régió a szervezet immunrendszere állandó támadásának van kitéve: itt olyan sejtek lehetnek a nyertesek, amelyek e védelmi csapásokat kivédeni képes mutációt fejlesztettek ki. Így alakulnak ki a daganatok különbségei, és ez a sokféleség szintén egyik oka, hogy minden páciensnek egyedülálló a tumora, amelyet csak a neki megfelelő terápiával lehet meggyógyítani.
Ez a genetikus instabilitás a betegek között is fennáll. Például olyan mellrákos betegek csoportjánál, akiknek a daganataiban azonos biomarkerek vannak, bizonyos kezelések egyeseknél visszaszorítják a tumort, másoknál viszont hatástalanok. Az is előfordulhat, hogy ugyanazon biomarkerek esetében minden páciens jól reagál egy kezelésre, tumoruk visszaszorul, majd egyeseknél ez az állapot fennmarad, míg másoknál kiújul a daganat. Sőt a tumoron belüli változatosság miatt megtörténhet, hogy egyik régiója reagál a kezelésre, míg egy másik nem. Ezért a daganatok közötti genetikai heterogenitás kritikus tényező, amelyet figyelembe kell venni a megfelelő kezelések kifejlesztésében.
Azok a nők, akiknek a családjában (nagymama, édesanya, leánytestvér) előfordult mellrák, veszélyeztetettebbek, mint akiknek a családjában nem fordult elő. A genetikai háttér ezen esetekben a BRCA1 és a BRCA2 gének dominánsan átörökíthető mutációjára vezethető vissza. A genetikailag kódolt esetek jellemzően fiatal korban - 40 év alatt - fordulnak elő. Részletek!
A gének kombinációját, amelyeket a tumor kihasználhat a növekedéséhez, kulcsfontosságú onkogén utaknak nevezik. Ha profilozni tudják ezeket az utakat, és azonosítják azokat, amelyek aktívak a daganatban, akkor lehetővé válik az egyedi célú terápiák kialakítása. A kutatóklinikákon, például a Michigan State University kórházában ezért csoportba rendezik azokat a tumorokat, amelyek hasonló genomiális profilokat és onkogén utakat mutatnak. Ezután minden csoportra meghatározzák a terápiákat. Az egyetem eredményei azt mutatták, hogy célzott genomikus terápia alkalmazásával minden csoportban gátolható a tumor növekedése. Ráadásul a kezelés hatására bekövetkezett változások is lehetőséget adnak további következtetések levonására.
További precíziós terápiák
A kezelés után bizonyos gének fokozott aktivitást mutathatnak, ami a kezelés előtt nem volt tapasztalható. Ezt terápiás célpontként lehet felhasználni a gyógyszerrezisztencia leküzdésére, valamint a jövőbeli terápiás válaszok meghatározására szolgáló biomarkereknél. Azaz a mellrákos betegek közötti különbségek és a genomiális állapotuk mélyebb megértésén keresztül további precíziós terápiák tervezhetőek, ami pozitív hatással lehet a betegek kilátásaira.
